A Saint Etienne a brit popzene egyik legmegbízhatóbb zenekara az elmúlt negyedszázadban. Lemezeik színvonala hullámzásmentes és ha nagyobb szünetet hagynak is két LP között – mint most öt évet a 2012-es Words And Music után (igaz, közben a trió egyik tagja vaskos és lényeglátó poptörténeti könyvet publikált) – akkor is ugyanott folytatják: megnyerő sunshine popos indie-szintinél.
Kiadó: Heavenly / [PIAS]
Megjelenés: 2017. június
Stílus: örökzöld indiepop
Kulcsdal: Dive
Az egyik legszeretnivalóbb brit zenekar, a Saint Etienne életművébe tényleg bármikor gond nélkül be (vagy vissza) lehet kapcsolódni. Okos szociokommentárok és a nagy szív, elegancia és játékosság, puha melankólia és a szvingelő, diszkózó London, zenebuzis eklektika és azonnal felismerhető saját karakter és ízléses stúdióvarázslatokkal áramvonalasított, de időtlenül megszólaló indie pop; ez húsz év múlva is ugyanilyen jó lesz, és húsz éve is pont ilyen jó volt. Sarah Cracknell meg egy csoda.
8.5/10
Szabó Sz. Csaba
a friss lemez:
Ajánlott bejegyzések:
-
Mikor már hátradőlnénk chillezni. boebeck: boebeck (lemezkritika)
-
Egy elveszett törzs szertartási zenéje. SunMa: Helianthus (lemezkritika)
-
Izzás a hamu alatt. The Cure: Songs of a Lost World (lemezkritika)
-
Micsoda nő a Z generáció számára. Anora (filmkritika)
-
"A vicc elfedi, hogy ez tényleg így van." Cserihanna: Hirtelen mélyül (lemezkritika)
