Magyar előadó az európai zenei vérkeringésben? – beszámoló az Eurosonic showcase fesztiválról

fotó: Jorn Baars

A hollandiai Groningenben megrendezett Eurosonic-Noorderslag Európa elsőszámú showcase fesztiválja, és mint olyan, az esténként fellépő, főként kezdő, befutás küszöbén álló zenekarok mellett rengeteg zeneipari előadás, konferencia és workshop tölti ki a programot. Na meg azok a folyamatos találkozók, amiket a jelen lévő több, mint négyezer szakmabeli eszközöl, egész álló nap. Az NKA Cseh Tamás Program támogatásával kiküldött magyar delegáció részeként a Recorder is jelen volt a fesztiválon, és most megpróbáljuk összegezni, hogy is néz ki egy ilyen rendezvény, és miért nagyon fontos az, hogy több tucat magyar is jelen legyen rajta. (A delegáció tagjainak névsora és egyéb hasznos információk a hotsmusic.hu oldalon találhatók.) Egy másik cikkben pedig hamarosan elmondjuk, hogy melyik tíz produkcióban látjuk a legnagyobb potenciált.

A showcase fesztiválok intézménye talán már nem ismeretlen a legtöbb olvasónak. Ha más nem, a tavalyelőtt Budapesten megtartott WOMEX, vagy a tavaly debütált, közép-kelet-európai régióra fókuszáló BUSH ugorhat be leginkább, amelyek kisebb-nagyobb eltérésekkel, de hasonló felépítéssel bírnak. Ez persze elmondható a legtöbb showcase fesztiválról a hamburgi Reeperbahntól a Waves Bratislaván át a Tallin Music Weekig bezárólag (és nagy amerikaiakról is: SXSW, CMJ). Szokás szerint a napközbeni konferenciaprogramot párhuzamosan tartott panelek, interaktív beszélgetések, meetingek és állófogadások tagolják, ami folyamatos pörgést jelent, este pedig az adott város kis klubjaiban beindulnak a koncertek. Groningenben a helyi - mondani sem kell, profi - rendezvényközpont a De Oosterpoort adott otthont a konferenciának, ahová belépve olyan érzése támad az embernek, mintha egy nagyon laza munkahelyre tért volna be. Egyszerre voltak jelen a sör mellett lazító asztaltársaságok és az egyik panelről a másikra siető emberek, vagy az éppen zajló hivatalos meetingek. Azonban a kötetlen hangulat ellenére is érezhető volt, hogy ebben a pár napban nagyon komoly üzletek köttetnek, és senki sem engedheti meg magának, hogy elveszítse szeme elől a fókuszt. “Olyan ez, mint egy piac” - mondta az egyik hazai fesztivál részéről jelen lévő delegált nekünk a két találkozója közé besűrített ebéd közben. Rengeteg különböző szolgáltatást kínáló cég egyeztet le előre időpontokat és próbál eladni a toi-toioktól elkezdve a legjobb készpénzmentes fizetési rendszerig mindent. (Utóbbiban egyébként az Eurosonicon alkalmazott rendszer messze a legjobb, amihez eddig szerencsénk volt, reméljük itthon is elterjed.)

fotó: Knelis

A rendezvényekkel kapcsolatos vállalkozások mellett persze a kiadók, a menedzserek és a zeneipar minden szegmense jó előre felkészül, hogy építse a kapcsolatokat. Közben pedig képzi is magát tovább, beül egy-egy előadásra, amelyek a zene és techipar kölcsönhatásától a rendezvények szervezésében lehetséges innovációkon át az európai zenei élet még szorosabb együttműködési lehetőségeinek bemutatásáig íveltek. Ez utóbbi téma talán az egész rendezvény esszenciája, az Eurosonic minden percében érezni az erre való törekvést a sokszor hangoztatott elvi alapvetésektől a gyakorlati megvalósításokig. Az Európai Unió által indított programok (a Culture Europe program, illetve annak részeként a Liveurope koncertsorozat, vagy épp a Music Moves Europe kezdeményezés) is feltűnnek, illetve direkt a rendezvény idején indították útjára a szintén részben EU-s támogatással működő Europavox weboldalt, ami az európai országok - köztük Magyarország - zenei életét próbálja meg bemutatni egységesen angol nyelven. (A magyar vonatkozású cikkeket kollégánk, Rónai András írja - a szerk.)

Ebbe a folyamatba illeszkednek az évente változó fókuszországok is, amelyek sorában idén Portugália következett, így az ország az Ooesterpoortban külön kis lounge-ot kapott, és a portugál tematikájú előadások mellett kiemelt számú, huszonegy fellépőt delegálhatott a fesztiválra. Ez számunkra azért is lehetett érdekes, mert Portugália személyében egy népességben és méreteiben Magyarországhoz hasonló állam zeneipara képviseltette magát ereje teljében, így a magyar delegáció tagjai hasznos kapcsolatokat építhettek ki egy hasonló lehetőségekből építkező és láthatóan jól működő ipar képviselőivel.

Ilyen szép számú magyar delegáció a tavalyi után második alkalommal utazott ki a fesztiválra, ami jól mutatja, hogy a szándék a fejlődésre már megvan. Ez azonban még csak azzal egyenlő, mintha mi is beneveztünk volna egy versenyszám előválogatójára. Az, hogy ebből mit tudunk kihozni, nagyban függ a kellő háttérintézmények meglététől, azok működésétől és persze a folyamatos jelenléttől. Előbbiek terén még komoly hiányosságok vannak, a régóta emlegetett exportiroda még mindig nem indult el (a tervek szerint a közeljövőben el fog), és a zeneipar független szereplőit összefogó szervezet megléte is nagyot lendítene a lehetőségeken. Ezek létrehozásához és sikeres működtetéséhez például jó alkalom lehetett az ilyesmikkel már rendelkező Portugália küldötteivel való találkozás. Az egyszeri találkozások persze nem lennének elegendőek, az európai showcasek nagy száma jó alkalom arra, hogy minden egyes eseményen ott legyen egy hasonló magyar delegáció, ápolja és bővítse a kialakított kapcsolatrendszert, így pedig állandó szereplőkké váljon az érezhetően felpezsdülő európai zenei életben. Ez a folyamat szintén elindult, a hamburgi Reeperbahntól a ljubjanai MENTig több helyen is járt vagy járni fog magyar kontingens. Persze az egyes fesztiváligazgatók, menedzserek és programszerevezők külön ügyeinek intézése mellett együtt is megmutatták magukat a magyar delegáció által szervezett állófogadáson, ami szintén sikernek mondható, hiszen az erre az eseményre elkülönített rész teljesen megtelt az Oosterpoortban (lent).

Talán ennyiből is érződik, micsoda háttérmunka és kőkemény építkezés alapozza meg - az egyes menedzserektől egy ország intézményrendszeréig - a zenekarok lehetőségeit. Egyszerre roppant izgalmas, ám kellően kijózanító is látni, hogy egy-egy előadó tehetsége és a zene önmagában jóval kisebb részét képezi a végeredménynek, mint annak romantikus elképzelések szerint lennie kellene. Pedig ha csak ennyiről lenne szó, nem sok izgulni valónk lenne azon, hogy például az idei Eurosonicon fellépő Jónás Vera Experiment, Fran Palermo, Bohemian Betyars trió tagjai bekerülnek-e ebbe a sokat emlegetett összeurópai zenei körforgásba, hiszen az már első belehallgatásra érződik (amit aztán a három nap koncertjeinek tapasztalata csak megerősít), hogy mindegyikük ott van az egyébként rossznak nem nevezhető felhozatal felső harmadában.

Jónás Veráék azon szerencsések között voltak, akik háromszor is felléphettek a fesztivál ideje alatt, aminek következtében utolsó koncertjüket az egyik leghangulatosabb helyszínen, a patinás De Spieghel klubban tartották. A hamisítatlan jazzklub hangulatú tér nemcsak megtelt a koncert elejére, de egy kitartó mag nem is hagyta el azt a koncert végéig, és láthatóan a konferenciás nyakbavalóval érkezők között is voltak, akik között elismerést váltott ki a koncert. Joggal, hiszen a dalok végig energikusak, feszesek voltak, a zenekar erőteljes szólalt meg Jónás Vera pedig életre tudta kelteni a közönséget is. Egyértelmű siker volt.

A Fran Palermo és Bohemian Betyars következett másnap, pont egymás után, igaz nem ugyanott, de mindketten jó helyszínen léptek fel. Előbbiek koncertje szintén jól sikerült, még ha a zenekar és frontember stílusából fakadóan nem is volt közönségénekeltetés vagy igazán kiugró pillanat. A dalokat eddig is ismertük, nem okoztak csalódást most sem, azok minőségére bizonyára azok is felfigyeltek, akik most hallották őket először, de a figyelem felkeltéséhez talán valamivel több dinamika jót tett volna a koncertnek.

fotó: Jorn Baars

A nem sokkal utánuk következő Bohemian Betyarst igazságtalanság lenne összehasonlítani nemcsak a másik két magyar fellépővel, de úgy egyébként is bárkivel, akit láttunk a fesztivál alatt. Ugyanis az egyébként a Nagy-szín-pad! tehetségmutató győzteseiként kijutó miskolci zenekar akkora bulit nyomott, hogy a majdnem ezer ember befogadására alkalmas Huize Maas klubban alig lehetett lépni, és az egyébként a beengedéskor a maximális létszámra akkurátusan ügyelő hollandok itt mintha el is engedték volna a dolgot. Az nem meglepő, hogy a Bohemian Betyars zenéjére külföldön is van kereslet, de az, hogy konkrétan bejáratott közönségük van Hollandiában, már annál inkább. Az a külföldi szakmabeli, aki eddig esetleg nem hallott róluk és valahogy befért a koncertjükre, körülbelül egy perc után jegyezte fel magának a zenekart - efelől kétségünk sincs. Viszonyuljon bárki bárhogy az általuk játszott, leginkább a Gogol Bordellót eszünkbe juttató (önmaguk szerint speed-folk, freak-punk) zenéhez, az a döbbenetes energia, erő, színpadi jelenlét és pontosság, ahogy azt előadják, az egész fesztiválon látott egyik legkompaktabb produkcióvá emelte őket.

MAGYAR ZENÉSZEK A 2016-OS REEPERBAHNRÓL - SZEMÉLYES BESZÁMOLÓK.

Persze visszaugorva kicsit az előzményekre: akármilyen jól is sikerült egy koncert, ez még csak az első lépés egy jóval hosszabb út elején. “Nem lehet most hátradőlni” - mondta Sándor Dániel, a Jónás Vera Experiment menedzsere a hazafelé tartó úton. Fellépni az Eurosonicon nagyon jó ajánlólevél, emlékezetes koncertet adni ugyanott még inkább az, de az igazi munka csak ezután kezdődik. Többek között fáradhatatlan emailezés, a megszerzett kapcsolatok ápolása és persze további showcase-eken további kapcsolatok kiépítése vezethet oda, hogy egy zenekar még több külföldi lehetőséget kapjon és azokkal élve az európai zenei élet szerves részévé váljon. Nem egyszerű, de az Eurosonic három napjának tapasztalatai alapján - látva a konkurenciát és az egyre épülő európai kezdeményezéseket - közel sem lehetetlen.

Csada Gergely