„Mint egy fekete lyuk” – Poliça-interjú

Az öttagú Poliça zenekar dalszerzőpárosából (Channy Leaneagh énekes-szintis és Ryan Olson producer, ők az életben is egy pár) csak a frontnő van a színpadon, két dobossal és egy basszusgitárossal. Az év elején megjelent United Crushers című elsőosztályú harmadik lemezük turnéja eljutott a szlovákiai Pohoda Festiválra, ahol a kitűnő koncert után beszélgettünk is a teljes élő felállással, amely október 9-én a bécsi WUK-ban is látható lesz. (A 44. Recorder magazinban megjelent interjú.)

- Az összes Poliça-lemez születését más-más külső tényezők határozták meg. Az új albumnál olvasni sem kellett a sajtóanyagot, hogy az első meghallgatásakor nyilvánvaló legyen: ezúttal élőbb a megszólalás, a korábbiakkal ellentétben ezt már nem csak a két dalszerző rögzítette, hanem közreműködött a teljes koncertező felállás. Miért alakult így?

Drew Christopherson (dob): - Ezúttal már arra is több időt szántunk, hogy a próbateremben véglegesítsük a dalokat, így a lemez felvételekor sokkal hatékonyabban tudtuk a részeket összeilleszteni, lényegesen magabiztosabbak voltuk és ez persze hallatszik is.

Ben Ivascu (dob): - Azt már a zenekar indulásakor megtanultuk, hogy a kész lemezt a koncertek előtt begyakorolva élővé tenni nem jelent egyet azzal, hogy ezek a végleges koncertváltozatok lesznek. A dalok idővel alakot váltanak, az eredeti stúdióváltozatokból készült első koncertverziók átalakulnak, élőben szinte önálló életet élnek. Úgyhogy ezúttal a szerzemények megszületése után tartottunk egy rövid turnét, hogy ezt a folyamatot megéljük és csak utána mentünk stúdióba és vettük fel a dalokat, tesztelt, koncertképes változatukban.

- A lemez egy kérdéssel kezdődik („Mi szeretnél lenni, amikor már elég nagy leszel ahhoz, hogy lásd: minden szar?") és a dal egy gyermek szemén keresztül fest sötét képet a jövőről. Hogy látjátok, mekkora a szakadék egy ideális jövő és a realisztikusan várható között?

Channy Leaneagh: - Mint egy fekete lyuk. Köszönőviszonyban sincs az ideális és a reális jövő egymással. A dal leginkább egy fekete fiú szemén keresztül vizsgálja, hogy mi folyik most Amerikában. És leginkább azt lehet érezni, hogy pillanatnyilag nem bátoríthatod őket, nem mondhatod nekik, hogy álmodjatok nagyot, tiétek a világ! Már az egészen fiatalok arcáról is eltűnik a gyermeki boldogság és az álmodozás a rasszizmus miatt. Ez most nagyon valós probléma, és csak remélni lehet, hogy valami hamarosan változni fog.

- A lemez politikussága is reflektál erre, például a rendőri erőszak ellen is szót emel, ami szintén egy egyre durvábban eszkalálódó napi probléma Amerikában – különösen, hogy most egy brutalitások elleni tüntetésen megöltek öt rendőrt Detroitban (az interjú a júliusi rendőrgyilkosságok harmadnapján készült – a szerk.).

Channy: - Mindez a rabszolgaságig visszavezethető. Egy folyamatos, szűnni nem akaró probléma a rendőri brutalitás. Ugyan már a hatvanas években a Fekete Párducok mozgalom tagjai is figyelték, autóval követték a túlkapásokat elkövető rendőröket, de manapság, hogy már mindenhol kamerák rögzítik az életünket és a telefonunkkal azonnal venni tudjuk az eseményeket, a politikusok elvileg nem bújhatnának el a probléma elől. Amire az egyszerűen nem megoldás, hogy elveszik a brutalitást elkövető rendőr jelvényét. Ha valaki megölt egy amerikai állampolgárt, annak a törvénnyel kell szembenéznie, börtönbe kell mennie és a többi. Ez azonban nem történik meg, ezek a rendőrök szabadon elsétálnak. Fájó az igazságtalanság, nincs, aki követné a törvényt, nincsenek igazi vezetőink. Szóval nem lehet mást tenni, mint tüntetni. Azt remélem, hogyha ez a tüntetéssorozat folytatódik, akkor az egy idő után valódi változást hoz el.

- Channy, nyilatkoztad korábban, hogy még ma is úgy írsz, mintha folkdalokat szereznél (a Poliça előtt egy Roma Di Luna nevű folkzenekarnak volt a tagja – a szerk.). Az idei album számos dala valóban olyan, mintha egy-egy modernkori népmese lenne. 

Channy: - Igen, tényleg lehet ezt mondani. Amikor az új lemez dalait írtuk, akkor hangsúlyosan előkerült, hogy mindannyian tegyük bele a minket ért hatásokat, hozzuk felszínre a gyökereinket úgy, hogy a hangzásunkat persze ne adjuk fel. És én most ilyen témákat, történeteket hoztam. Különben már elkezdtünk új anyagon dolgozni, valamennyire azok is ezen a pályán mozognak.

Ben: - De amúgy soha korábban nem voltunk ilyen pozícióban: mi sem tudjuk, hogy zeneileg milyen irányba indulunk tovább.

(A Poliça amúgy tényleg teljes értékű zenekar lett: Chris Bierden basszusgitáros is jelen volt az interjún, igaz ő nem szólalt meg, helyette az áprilisi Recorder magazin új lemezükről szóló kritikájával és a magyar nyelvvel ismerkedett. És ha már magyar vonatkozás, Channy az interjú utáni dedikálás alatt még fontosnak tartotta elmondani, hogy a kedvenc hangszere a cimbalom és szívesen megtanulna játszani rajta. Naná, hogy meghívtuk egy magyarországi kurzusra.)

interjú és fotók: Dömötör Endre

a legutóbbi nagylemez: 

a Poliça élőben: