Iz gúúd. Iz gúúd. Okéj! – Pohoda Festival, 2016. július 7-9., Trenčín

Évek óta mondjuk: a Pohoda Festival jó, nagyon jó. Amikor a két kerekesszékes frontemberrel színpadra gördülő kongói Mbongwana Star főnöke ismételgette a napfényben és a napfényes zenében sütkérező közönségnek, hogy ez bizony mennyire jó („iz gúúd, iz gúúd, okéj!!”), akkor pontosan tudtuk, mire gondol.

A telített európai fesztiválpiacon már régóta a szlovákiai Pohoda számít a közepes és a nagyméretű rendezvények között elhelyezkedő kategória legjobbjának. Kellő számú húzónév, hogy meglegyen a teltház, a nagy sztárok között is szuperaktuális fellépők és egy rakás olyan feltörekvő előadó, akit idén kell látni. Amikor más fesztiváloknál a tervezőasztal felett azt találják ki, hogy hogyan lehet maximalizálni a bevételt, akkor a Pohoda tervezőasztala felett azt sütik ki, hogy a lehető legtöbb izgalmas új zenekar férjen bele a line-upba, és hogy az előző évinél is jobb élménnyel térhessenek haza a fesztiválozók. Tökéletes egyensúly- és arányérzék szinte minden téren. A 30 ezer embert jelentő teltház a gyönyörű hegyek között elhelyezkedő trencséni reptéren kényelmesen majálisozó kedélyes társaság. Idén még látványosabb volt a gyermek- és családbarát jelleg, komoly fejlesztést jelentettek a színpadok mellé és azokkal szembe kerülő tribünök. Ezek által például az egyik helyszín önálló ministadion-fílinget kapott, a nagyszínpadot pedig megpihenve is jól lehetett szemlélni (ez egy forrón ajánlott feature minden fesztivál számára).

Szolgáltatásokban pazar a Pohoda: a sör olcsó és finom, a kajasor olcsó, hosszú és változatos, az itt-ott felállított ingyenes napkrém-adagolók jól megvalósított szponzori közreműködések, az éjszaka során csillagászati távcsővel bámulható világegyetem pedig komoly élmény (még úgy is, hogy a Jupiter látványának ígérete egy vibráló pontocskában materializálódik – ezt a sort felesleges végigállni). Egyáltalán, ez egy nagyon emberléptékű, a helyszín belső elrendezését tekintve is okosan felépített fesztivál napraforgómezővel, elszórt, szabadon használható hangszerekkel és annyi kiegészítővel, hogy esetleges üresjáratokban se lehessen egy percre sem unatkozni.

FOTÓGALÉRIA A 2015-ÖS POHODÁRÓL.

Üresjárat azonban nincs, mert bár egyszerre csak két-három színpad szól (a négy komolyabb helyszín mellett van két egészen kicsi és két, inkább éjszaka üzemelő sátor), a programterv jól lövi be a két fő ízlésbeli csapást. Aki nem akart, az nem maradt le se a Parov Stelarról (aztán a Dub Pistols-ról), se a Prodigyről (és előtte az Odeszáról). De akit ezek kicsit sem érdekeltek, az választhatott helyettük a szuperkedves popreggae-s Hollie Cook, a kísérletező K-X-P és a veretős Nina Kraviz, illetve az élőben is nagyon dühös és vehemens rapmetál HO99O9, a tudósgeek-pop Public Service Broadcasting vagy épp Flying Lotus között. És ez csak a pénteki és a szombati nap egyetlen műsorsávja.

Az első nap (csütörtök) szokásosan laza felvezető: a Gogol Bordellót taktikusan kihagyjuk, a főműsorszám PJ Harvey viszont lehengerlő koncertet ad: tíz zenész a színpadon, úgy háromszor ennyi hangszer, a két utolsó csúcslemez majdnem teljes egészében megszólal, a szűken mért régi slágerek között meg ott a 50ft Queenie, a Down By The Water és a To Bring You My Love. Pénteken a Mbongwana Star adja meg a alaphangot, a Vaccines indie-je még mindig kedveske, Easy Star All-Stars-os dubosított klasszikusokra jólesik a cigánypecsenye meg a bamborák. A Sigur Rós várható módon vadássza a hatásokat, naplementében, nagyszínpadon, akárcsak a Szigeten. A holland My Babyről viszont kiderül, hogy tökéletes fesztiválzenekar, hiszen bármennyire is generikus The Music-ot idéző dzsemmelős, pszichedelikus diszkópunkjuk, a beindulni vágyó közönség minden groove-ot hálásan trappol le. Anna Meredith az év egyik meglepetéslemezét készítette, de élőben azért még kissé hullámzó az előadása. A nap végén aztán jelen idejű technóra lehet technózni (Throwing Snow, Koreless, Skee Mask).

FOTÓGALÉRIA A 2013-AS POHODÁRÓL.

A szombati zárónap feszesebb: az utóbbi évek legjobb elektronikus popját játszó Poliça még a korai idősávban is nagyon meggyőző, a skót Honeyblood indierockduó passzentos a napsütötte, gondtalan fesztiváldélutánhoz, a Savages pedig élőben jobb, mint lemezen. A szofiszti-dalszerző-előadó Max Jury egy cirkuszi sátorban gitár és zongora közt váltogatva megcsinálja a fesztivál legjobb titkos koncertjét, amit még képes megfejelni a szégyenletesen kevés ember előtt vaduló electroclash-úttörő Chicks On Speed duó. Emberek, itt egy töritanárnő lóg fejjel lefelé miniszoknyában egy erősítőről, miközben egy átalakított magassarkúval gerjeszt! Innentől minden ráadás: Róisín Murphy naplementében öltözködik, James Blake sötétben is míves, Ash Koosha előremutató, Thundercat pedig bonyolult.

Már kaphatók a legolcsóbb jegyek a 2017-es fesztiválra – garantált minőség, nem szabad rajta agyalni.

beszámoló és fotók: Dömötör Endre

https://www.pohodafestival.sk/

íme, a Chicks On Speed gerjesztése magassarkúval: 

és még néhány fotó a 2016-os Pohodáról: