Több zenét a suliba! – A zenetanulás és a zeneterápia jótékony hatásai

Van, aki nem tudja, hogy a zene mennyire jó dolog? Hogy lényegében nincs olyan ember, aki valamilyen formában ne élvezné? Hogy zenélni, énekelni mennyire felemelő? Vannak, akik viszont azt is tudják, hogy hogyan hat ránk a zene, és hogy miért kellene a jelenleginél fontosabb szerepet kapnia az iskolákban. Két olyan énekes-zenész segítségével vesszük sorra az érveket, akik nemcsak a színpadról ismertek: Batta Zsuzsanna, azaz Marge, zeneterapeuta és hangterapeuta, valamint Kőváry Zoltán, azaz a Trousers frontembere, klinikai szakpszichológus kalauzol a témában. A negyvenedik Recorder magazin Zene és iskola fókusztémáját folytatjuk.

A zene és a hangszeres játék tanulása köti össze a legjobban a jobb és bal agyféltekét, segíti a nyelvi fejlődést, csiszolja a memóriát, jobb teljesítményre késztet, segít az érzelmi fejlődésben, közösséget teremt és sikerélményt ad – már ha jó az oktató. Ez persze csak egy kis része a jótékony hatásoknak, és csak részben jelzi, hogy miért hasznos a skandináv módszer, ahol kötelező az általános iskolában egy hangszeren megtanulni. Hogy idáig eljussunk, addig még hosszú az út, de el kell indulni rajta, mert a szakemberek szerint az ének-zene órák jelenleg döntő többségben nem valósítják meg a bennük rejlő potenciált.

Zeneterápia

Batta Zsuzsanna hangterapeutaként tevékenykedik, ami a zeneterápia egyik ága. Arról kérdeztük, hogy miért lenne hasznos, ha ez minél több iskolában megjelenne: „az általános zeneterápiának több fajtája is van, két fő csoportra osztható, az egyik a zenehallgatás általi terápia, a másik az aktív, zenéléssel megvalósuló zeneterápia. De van egy harmadik ág is, a komplex terápia, amikor más művészeti ágakat, akár a táncot, akár a képzőművészetet is bevonnak. Magyarországon ez a legjellemzőbb, összeállnak a terapeuták és közösen hoznak létre egy alkotóteret, amibe be tudják vonni a fiatalokat vagy a felnőtteket. A zeneterápiának rengeteg jótékony hatása van: ilyen a nem tudatos lelki tartalmak megélése és feldolgozása, vagy zenehallgatáson, vagy zenélésen keresztül. Ha a terapeuta jól vezeti a foglalkozást, vagy ha a terápiásokkal egy jó közösséget tudnak alkotni, akkor a zenével a tudatot és a kedélyállapotot is tudják közösen változtatni. Egyébként a közösségalkotás is nagyon fontos szempont, akárcsak a szimbólumalkotás, azaz a lelki traumák és a megélt, akár pozitív, akár negatív érzelmi sokkoknak vagy hatásoknak a szimbolikus kifejezése a zenén keresztül. Ha ide eljut egy terápiás csoport, akkor innentől már nem csak az önreflexió működik, hanem öngyógyítássá alakul át a folyamat.”

Marge a zeneterápián belül a hangterápia felé képezte tovább magát: „mivel én is zenélek, azt vettem észre magamon, hogy a zeneterápiát nem tudom teljesen magamtól függetlenítve alkalmazni, ezért továbbálltam a hangterápiára. Ez legfőképpen hangok imitálásából áll. Nem énekelünk a foglalkoztatottakkal, hanem hangokat produkálunk, hangokkal játszunk, hangokat figyelünk. Sokára, akár egy év után jutunk csak el oda, hogy énekelni kezdjünk. Nagyon sok időt fektetek a légzéstechnikákra és a különböző hangok a megfogalmazására és megfordítására, például arra, hogy melyik hang melyik szervet gyógyítja. Ha sokáig zengeti az ember az „m” betűt, akkor az az arcüreget tisztítja, az „a” betű pedig a torkot.”

VAN ÉS NINCS - ZENEOKTATÁS MINDEN SZINTEN MAGYARORSZÁGON.

Hogyan kapcsolódik mindez az iskolákhoz?

„Én általában csoportos zeneterápiát tartok, a zeneterápiának egy iskolai környezetben az elsődleges, legfontosabb gondolata a közösségalkotás, egymás elfogadása, illetve a fájdalom és a szorongás elengedése, átdolgozása. A komplex terápia híve vagyok, az szerintem nagyon jó, ha több terapeuta össze tud állni és a különböző foglalkozások által jobban fel tudják térképezni a csoportnak vagy iskolai osztálynak a hiányosságait, ahol változtatni kell. Egy jó terápiás közösséggel az adott csoport is sokkal előrébb tud jutni.”

A pozitív hatások sora egészen hosszú: „a zeneterápia a ritmusérzék mellett az időérzéket is javítja. A zenével való foglalkozásnak közösségalkotó hatása van. A közösségekben a konfliktusok és a berögzült pozíciók megváltoztatására is nagyon hasznos, ha a gyerekek leülnek egymással zenélni. Sokkal egészségesebb közösség formálódik, ha van aktív zeneoktatás és ez nagyon hiányzik a magyarországi ének-zene tanításból. Rengeteg olyan gyakorlat van, amit nagyon könnyen be lehetne építeni más tantárgyakhoz is, például azzal indítani a napot, hogy körbeállnak a gyerekek és miközben zenés mondókákat mondanak, egymásnak dobálnak egy labdát. Ez egy filléres módszer és rengeteg segít a gyerekeknek a nap folyamán az egymásra figyelésben. Főként tehát ezekben és az öngyógyításban tudnak segíteni a művészeti terápiák. De fontos a szerepük még az agyféltekék pihentetésében és összekötésében is. Én olyan iskolába jártam, ahol délutánonként művészeti foglalkozások voltak, mert ilyen tevékenységek közben pihen a jobb agyfélteke és fel tudja dolgozni azt a rengeteg információt, amit előtte napközben kapott. A jelenlegi az ének-zene tanítási módszereken mindenképpen változtatni kellene és érdemes lenne zeneterapeutákkal is egyeztetni arról, hogy milyen irányba alakuljanak.”

Hogyan lehetne jobb az ének-zene óra?

Kőváry Zoltán mindehhez újabb szempontokat is hozzátesz: „a zene iránti elköteleződés, a zenei élmények erősen hozzájárulnak a személyiség alakulásához. Nagyon fontos lenne, hogy sokkal közelebb kerüljön a gyerekekhez a modern zene minden formája. Én gyerekként csak komolyzenével találkoztam az énekórán és bár ma már nagyon szeretem, de nem akkor szerettem meg. A mindenféle kortárs zene gyökereinek, formáinak és változatainak megismerése a zenei műveltség alapja kellene hogy legyen és ez jelentené a feltételét annak, hogy az emberek a kontrollált – főképp nyilván a rádiós – zenemegismerés helyett a saját zenei műveltségüket tudják gondozni. Hogy amikor az ember befogadja, értelmezi a zenét, akkor legyen a fejében egy tudás, ami eszközként szolgál, amivel jobban be tudja fogadni, értelmezni tudja a hallottakat. Ez nagyon hiányzik, mert e nélkül naiv, befolyásolható és reflektálatlan a zenehallgatás. Ennek az átadását el lehetne várni a mai iskolai oktatástól.”

Ennek tágabb értelmében a zene befolyásolhatja, hogy milyen emberekké válunk, így Kőváry a pszichológiai vonatkozást is kiemeli: „nagyon kevés dolog képes az ember személyiségének az érzelmi oldalát olyan módon fejleszteni, mint a zene. Ezt nyilván saját élményből is tudom mondani. Azért voltam képes fejlődni, tanulni bizonyos időszakokból, mert ott volt a zene, ami segített az érzések feldolgozásában, megfogalmazásában. A zene ilyen szempontból páratlan. Általa ki tudunk maguknak alakítani egy olyan érzelmi univerzumot, ami képes minket megtartani bármilyen helyzetben.”

KŐVÁRY ZOLTÁNNAL A HOSSZAN BESZÉLGETTÜNK A ZENE PSZICHOLÓGIÁJÁRÓL IS.

És nem szabad elfelejteni, hogy ennek a készségnek a kialakulása az iskoláskorban a legvalószínűbb: „serdülőkorban a legerősebb az azonosulási képesség egy adott zenével, ami ilyenkor bevésődik, az egy életre meghatározó lehet.”

Marge jelenleg egy hangterápiás könyvön is dolgozik, ami szintén kapcsolódik az iskolai énekléshez: „foglalkozom várandósokkal, ott például vannak egyéni foglalkozások is, ebben a témában pont most készítek egy hangterápiás könyvet, ami főként a várandósság alatti hangterápia jótékony hatásairól szól, meg arról, hogy hogyan szerettessük meg az anyukákkal az éneklést. Merthogy azt látom, hogy az én és a felettem végzettek generációiban az általános iskola rossz ének-zene oktatási módszertana miatt nagyon sokan nem mernek énekelni, rengetegen iszonyatosan gátlásosak és ennek feloldására nagy szükség van, hiszen hogyha az általános iskolai oktatás nem jól történik meg, akkor utána olyan anyukák szülnek gyereket, akik nem mernek énekelni a gyereküknek, akik emiatt máris hátrányos helyzetből indulnak.”

Már csak ezért is fontos lenne az ének- és zeneoktatás gyakorlatiasabbá tétele, de ahogyan Kőváry Zoltán fogalmaz, mindez a teljes személyiség fejlődését is befolyásolja: „a zenetanulásnak van transzferhatása, nem csak a zenei képességekre hat, hanem az intelligencia más területeire is, főképp az érzelmi intelligenciára. A zene tehát jelentősen gazdagítja a személyiséget.”

És akkor most pont mi mondjuk azt, hogy mennyire jó lenne, ha errefelé tartana az oktatás?

Dömötör Endre
Marge-fotó: Éder Krisztián