Lemeztáska – Szabó László (Grand Mexican Warlock, Trillion, Jazzékiel)

Szabó László, aki dobosként tagja volt az Idorunak és a Blind Myselfnek is, most karrierje talán legsűrűbb időszakát éli, hiszen a Trillionnal nemrég adta ki bemutatkozó albumát (ebben a formációban újra dobol), a Grand Mexican Warlockkal (itt viszont ugyebár gitáros) pedig a héten mutatta be harmadik albumát, amit élőben holnap, április 15-én játszanak el az Akváriumban. Naná, hogy lemezes táskájában turkáltunk és találtunk meglepetéseket is!

Első zenei emlék:

Nehéz beazonosítani, amik hirtelen beugranak: nagymamám éneke, iskolai táborok, 16 tonna, de érdekes módon a Plasma Pool is bevillan, szerintem az volt az első zene, amitől nagyon féltem. A Wikipedia azt írja, hogy ’96-ban jelent meg az első album, de én biztos vagyok benne, hogy a 80-as években is hallottam már. Unokanővéremnek volt meg másolt kazettán. Első rock koncert ’91-ben Siófokon Bikini.

Első lemez, amit saját pénzből vettél:

Azt hiszem Edda – Szélvihar. Az a borító azóta is szétbasz. (nevet) I betűben a Levi’s logo mekkora!

Zene, ami zenélésre inspirált:

Kispárna. Ez egy punkrock banda volt Budakeszin és a házunkkal szembeni garázsban próbáltak. Könyörögtem nekik, hogy vegyenek be szintisnek, aztán amikor láttam, hogy ez reménytelen, mindig bekéredzkedtem dobolni. Biztos nagyon örültek... Pár éve újjáalakultak és rendszeresen koncerteznek Keszin.

Kedvenc dobos:

Nem annyira szeretek zenészeket külön kiemelni, de nagyon bírom Jon Theodore-t például, a régiek közül John Densmore-t, Mitch Mitchellt, John Bonhamet. Magyarok közül Nagy Dávidot (mosolyog), G. Szabó Hunort és Boros Levit. Na, párat azért csak kiemeltem.

Meghatározó koncertélmény:

Ilyen is van egy pár. Edda koncert Agárdon ’92-ben, ott dőlt el végleg, hogy Lacika rocker lesz: Pantera - Black Sabbath ’98-ban, erre visszagondolni olyan érzés, mintha a történelemkönyvben olvasgatnám, hogy volt ez a koncert és hoppá ott vagyok én is. Modern időkből a Refused prágai koncertje 2012-ben. Tudni kell, hogy a zenekar épp feloszlott, mire a The Shape Of Punk To Come megjelent 1998-ban, így akkor meg sem turnéztatták a zseniális albumot. 14 év elfojtott indulatát nyomták a pofámba Prágában, remegett a lábam is. Hálistennek sikerült megnéznem őket az új lemezük előtt. Azt nagyon nem szeretem.

Hatások a Blind Myself indulásakor:

A Blind indulásakor jött be a nu-metal, Korn, Deftones és társaik, de én csak 2005-ben csatlakoztam, akkortájt eléggé csapongó és kábé mindent befogadó voltam. Kőbányára jártam suliba, mindenki zenész volt körülöttem, mindenki mutogatott ott mindent, ráadásul egész más hatások értek a suliban, mint a zenekarjaim révén. Metal vonalon a Sikth volt a nagy favorit, akkortájt ütött be a Mars Volta, a Tool, de például Tóth Janó jazz- és rocktöri óráinak hatására beleástam magam a régi cuccokba is. Lehetetlen felsorolni, mi mindent szívtam magamba.

Hatások az Idoru indulásakor:

Ugyanaz, csak egy évvel korábban. Sok gyors HC-zenét kellett hallgatni, mert az Idoruban szükség volt rá, de őszintén szólva nem voltam oda azokért a zenékért, amiket a többiek hallgattak. Kivétel a Converge, azt úgy emlékszem, szerettük mindannyian.

Hatások a Grand Mexican Warlock indulásakor:

2008-at írunk, hasonlóan vegyesvágott, viszont itt már kezdett kirajzolódni, hogy a nagy dömpingben ki vagyok én. Sok Jeff Buckley, Radiohead, Oceansize és Mars Volta, talán ezek mentek leginkább.

Hatások a Trillion indulásakor:

Itt nem zenekarokat mondanék, hanem légkört: R33. Volt egy időszak, amikor valami fenemód inspiráló volt az a közeg. Sokszor haza se mentem napokig, a próbaterem, a klubszoba és a stúdió között ingáztam, mindez egy épületen belül, mindig a legmegfelelőbb társaságban. Akkor fel se tűnt, hogy mennyire jó volt. Sokszor hiányzik.

Kedvenc gitáros:

Na ez még annyira sem érdekel, mint a dobosok. Hm-hm. Hajba Áron és Ratkóczi Huba.

Kedvenc magyar lemez:

Isten Háta Mögött: Kényelmetlen lemez. Palika átjött hozzám és együtt hallgattuk meg még a megjelenés előtt. Széjjelvágott.

Kedvenc magyar dal:

IHM: Itt valami megült.

Kedvenc metállemez:

Slayer: Divine Intervention. Fater kiment Bécsbe melózni, előtte kérdezte, mit hozzon ajiba? Mondtam, hogy valami kemény zenei cd-t. Két lemezt hozott, a Biohazardtól a State Of The World Address-t és ezt a Slayer-lemezt. Kösz, Fater!

Kedvenc pszichedelikus rocklemez:

King Crimson: Discipline, Mars Volta: Frances The Mute.

Minden idők legjobb lemeze:

Jeff Buckley: Grace, az a csávó egy angyal volt.

Lemezgyűjteményed legkülönlegesebb/legértékesebb darabja:

Nem is tudom, van sok vinylem, de nem tudom, hogy igazán különleges van-e közte, de a héten érkezik 300 db Grand-bakelit, az elég értékes, hogy rohadna meg. (nevet)

Olyan zene, ami nagyon elüt a stílusodtól, mégis nagyon szereted:

Húha. Gryllus Vilmos Maszkabálja eléggé elüt?

Bűnös zenei örömöd:

Már írtam. Edda. Olyan kurva keménynek tűnt... Amúgy az a vicc, hogy a suliban, ahová jártam, mindenki diszkós volt, hozzájuk képest az Edda pólómmal meg a szakadt farmerommal a Sátán voltam személyesen.

Dal, amit már nem bírsz meghallgatni:

Ákostól bármi. Persze vannak sokkal rosszabbak nyílván, de azok komolytalanok. Ákos viszont komoly.

Dal, amit bárcsak te írtál volna:

Jeff Buckley: Dream Brother, Nick Cave And The Bad Seeds: The Mercy Seat, Queens Of The Stone Age: Like Clockwork full album, John Frusciante: The Empyrean.

Zene, amitől boldog leszel:

Entombed: To Ride Shoot Straight And Speak The Truth, Napalm Death: Diatribes, Converge: You Fail Me. (mosolyog)

Kedvenc heartbreak lemez:

Nick Cave And The Bad Seeds: Push The Sky Away, Jeff Buckley: Grace.

Zene, ami elgondolkodtat:

Sun Ra, Miles Davis, Bartók.

Kedvenc zene szex közben:

Morphine: The Night.

Kedvenc szombat esti bulizene:

Beastie Boys, QOTSA, Prince, James Brown, NoMeansNo stb...

Kedvenc vasárnap reggeli pihenős zene:

Hm, a Faith No More-t nem említettem eddig sehol, az Album Of The Year elég vasárnapi.

Kedvenc friss, idei lemezek:

Kövezzetek meg, de Trillion: Dreaming Black és Grand Mexican Warlock: III. Nem szoktam a saját cuccaimért rajongani, de 1. ezek most tényleg jól sikerültek, 2. nem ismerek egyelőre túl sok 2016-os lemezt.

Kedvenc tavaszi zene:

PJ Harvey: Let England Shake, de ez elég hasraütésszerű volt.

a Grand Mexican Warlock és az április 15-i (Pozvakowskival és az osztrák Luasch-sal közös) akváriumos lemezbemutató koncert, Facebook-eseményoldal, a zenekar másnap Pécsen játszik a Pécsi Est Cafében, Facebook-eseményoldal

a III-at felvezető, tempóváltogató, elszállásig fokozódó, remek Disillusioning: 

a Trillion és a Dreaming Black című remek bemutatkozó album: 

fotó: Dancs Enikő Bianka