„Régimódiból gyorsan trendi lett” – Stuart Braithwaite (Mogwai)-interjú

A brit posztrock legnagyobb úttörője és legfontosabb zenekara, a húszéves jubileumát tavaly ünneplő Mogwai nyolc stúdiólemeze mellett áprilisban adja ki negyedik filmzenealbumát, ami az Atomic című dokumentumfilmhez készült. Karrieráttekintés a zenekarvezetővel a 40. Recorder magazin interjújában.

- A Mogwai indulásakor pezsgett a glasgow-i színtér, főleg akkori kiadótok, a Delgados-féle Chemikal Underground körül. Milyen volt belülről a glasgow-i szcéna?

- Nagyon szerencsések voltunk, hogy akkor indultunk, mert valóban volt egy friss színtér, amelynek tagjai egymást inspirálták, na, nem is zeneileg, hanem teljesítményben, hozzáállásban. Mindenki eléggé különböző zenét készített, de ettől még eljártunk egymás koncertjeire és jó volt látni, hogy a helyi bagázsból sokan ki tudtak törni és rengeteg lemezt készítő és eladó zenekarok lettek. Mindenki ott nyüzsgött: a Belle & Sebastian, Alex a Franz Ferdinandból, a chemikalos zenekarok. Nagyon fontos része az életemnek ez az időszak.

- Éreztetek közösséget az ekkoriban működő és induló hasonszőrű zenekarokkal, a Bark Psychosis-szal vagy a Tortoise-szel?

- Persze, abszolút. Ezeket a zenekarokat nagyon szerettük és komoly inspirációt jelentettek számunkra. Ilyen volt a Tortoise, a Labradford, a Bardo Pond, a The God Machine és a Flying Saucer Attack is.

- Hogyan látod, miért a kilencvenes évek közepén, második felében bontakozhatott ki a posztrockként emlegetett mozgalom?

- Egyszerűen azért, mert nagyjából egy időben indult el néhány ilyen zenekar, mint a Tortoise és a Godspeed You! Black Emeperor, akik megmutatták az embereknek, hogy az instrumentális rockzene is mennyire erőteljes tud lenni. Aztán ez nagyon gyorsan nagyon népszerű lett és onnantól már öngerjesztő folyamatként működött. Akármerre mentünk, az előzenekaraink mindenhol elképesztően hosszú instrumentális darabokat játszottak. Amikor mi indultuk, mindez még inkább régimódinak számított, furcsának. Aztán gyorsan trendi lett.

- Az első Mogwai-kislemez a saját lemezcégeknél, a Rock Actionnél jelent meg, mi volt a motiváció a mögött, hogy létrehozzatok egy kiadót?

- Bármennyire is pezsgett akkoriban Glasgow, azért eléggé izolált helynek számított. Sokkal egyszerűbb volt egy saját céget összehozni és ott megjelenni, mint kiadóknál házalni Londonban. Így kevesebb volt a stressz.

- Később azonban már nemcsak Mogwai-anyagok jelentek meg itt, hanem elkezdtetek más előadókat is kiadni. Mennyi energiát fektettek a lemezcég működtetésébe?

- Elég egyszerűen működünk, azt adjuk ki, ami tetszik nekünk is. És ez elég gyakran egybeesik azzal, hogy személyesen is ismerjük az előadókat. Van egy cégvezető, aki viszi a napi szintű ügyeket, de mi is eléggé belefolyunk a munkába.

STUART IDÉN TAGJA LETT EGY SZUPERGRUPNAK IS, AMIBEN RAJTA KÍVÜL SLOWDIVE- ÉS EDITORS-TAGOK IS VANNAK!

- A cég idei első kiadványa, a De Rosa albuma fantasztikus lemez!

- Na, például, ők is ismerősök, Henry, az énekes-gitáros régi haverom, de nem ezért adtuk ki, hanem mert tényleg kiváló zenét készítenek.

- Tavaly ünnepelte huszadik születésnapját a Mogwai, voltak jubileumi koncertjeitek, összegző válogatáslemezt adtatok ki. Nagy mérföldkőként éltétek meg ezeket?

- Nyilván nagy dolog, ha egy zenekar ilyen sokáig húzza, de igazából nem gondoltunk sokat a dolog mögé. Húsz éve folyamatosan működünk és még ma is nap mint nap élvezzük az alkotást.

- Visszatekintve hogyan látod, melyik volt a karrieretek három legfontosabb albuma?

- Ezt nehéz kiválasztanom, inkább a saját kedvenceimet mondanám: a Come On Die Young (1999), a Happy Songs For Happy People (2003) és a Hardcore Will Never Die, But You Will (2011) az én Top 3-am.

- És mit gondolsz a Mogwai Young Team című 1997-es debütálásról, amit általában posztrock-klasszikusnak szokás nevezni?

- Jó lemez. Pontosan mutatja, hogy hol tartottunk akkor. Brendan O’Hare a felvételek előtt csatlakozott (ő korábban a Teenage Fanclub tagja volt – a szerk.). Viszont határozottan sokat változtunk utána.

- Karrieretek elején rengeteg remix készült a dalaitokból, remixlemezt is adtatok ki. De nem csak ti, hiszen sok, hozzátok hasonló zenekarnak volt erős kötődése az elektronikus tánczenéhez. Ma már ez nálatok egy 2012-es remixalbum ellenére sem tűnik annyira hangsúlyosnak.

- Hááát, őszintén szólva, ez mindig is csak egy kellemes kikapcsolódás volt számunkra. Örültünk neki, ha valaki remixelni akart minket, sokszor élveztük a végeredményt, persze ehhez az kellett, hogy a megfelelő dal a megfelelő emberek kezében kössön ki. Igazából ez számunkra soha nem volt túlzottan fontos.

ÉS A MOGWAI-WHISKYT KÓSTOLTAD MÁR?

- Az viszont sokkal fontosabbnak tűnik a Mogwai-jal kapcsolatban, hogy elkezdtetek filmzenéket készíteni, és a friss lemezanyag már a negyedik ebben a sorban. Mindegyik eléggé különbözik az előzőtől, nagyon komolyan veszitek a kísérőzenék készítését.

- Valóban így van, mondhatom, hogy kezdettől fogva szerettünk volna filmzenét készíteni, és elég sokáig tartott, mire valaki egyáltalán felkért minket egyre, szóval gyűjtögettük az ötleteinket. Nagyon élvezzük ezt a fajta munkát, nagyon inspiráló más emberekkel közösen dolgozni.

- Az áprilisban megjelenő Atomic című album anyaga némileg eltér a filmben használt zenétől. Mennyit dolgoztatok még rajta?

- Picit valóban eltér, de nem annyira. Még feljátszottunk egy-két sávot ide-oda, de igazából a Les Revenants (az előző, 2013-as filmzenelemezük – a szerk.) idején sokkal inkább átalakítottuk a felvételeket a filmzenéhez képest, mint most.

- A döntően instrumentális zenekarok számára sokszor hangsúlyosak a számcímek. Ti hogy álltok hozzá ehhez?

- Számunkra határozottan nem fontosak. Persze szeretünk velük játszadozni, de nem jelentenek sokat.

- A tavalyi nagy jubileum idején a zenekar tagsága is változott, John Cummings alapító gitáros kivált. Húztatok egy vonalat? Hogyan látod a Mogwai jövőjét?

- Még a fentiek ellenére sem igazán érzem, hogy radikálisan új szakaszt kezdtünk volna. Persze valamennyire igen, de mindent folytatunk. Most épp nagyon izgatottak vagyunk, hogy hamarosan kijön az új filmzene, de már lefoglaltuk a stúdiót az év végére a következő albumhoz, amit épp most demózunk fel, írjuk az új dalokat. Komolyan mondom, nagyon izgalmas fázis ez, ahol most tartunk.

- Ez különben a koncerteken is meglátszik, tavalyelőtt láttam a Mogwai-t egy fesztiválon és úgy tűnt, hogy nagyon élvezitek a színpadot.

- Nem kérdés, hogy idővel sokkal jobbak lettünk élőben, főleg ha visszagondolok a húsz évvel ezelőtti önmagunkra. A húszéves jubileumi turnén adott koncertjeink közül jópár ott van karrierünk legjobb fellépései között. Az viszont, hogy mostantól öt helyett csak négytagú zenekar vagyunk, biztosan hatással lesz a koncertekre, de különben e miatt is nagyon izgatott vagyok, már alig várom, hogy jövőre újra elkezdjünk turnézni.

interjú: Dömötör Endre

a ma, április 1-én megjelent Atomic album: 

és a zenekar első albuma, a posztrock-klasszikusnak számító Mogwai Young Team:

a