De Rosa: Weem (lemezkritika)

A 2016-os év eddig szűkmarkúan adott kiváló nagylemezeket, de az egyik ilyen - és így könnyedén az év első két hónapjának egyik legjobbja - az alig ismert skót trió, a De Rosa harmadik nagylemeze, amit különben egy több éves hiátus és megfeszített munka előzött meg. De megérte: perfekt kis mestermű a Weem.

Kiadó: Rock Action / [PIAS]

Megjelenés: 2016. január 22.

Stílus: artpop

Kulcsdal: Spectres

A helyi szinten kultikus skót De Rosa 2001 és 2009 között létezett, két izgalmas, de csendes fogadtatású lemezt adott ki a Chemikal Undergroundnál (a Delgados kiadójánál), majd megszűnt. Nem telt el sok idő a trió visszatéréséig, igaz, a 2012-es összeállás után még majd’ négy évet kellett várni erre a harmadik nagylemezre (ami a Mogwai kiadójánál jelent meg). Ahogy mondani szokás, minden perc megérte. Na, nem mintha olyan sokan türelmetlenkedtek volna, viszont a végig lélegzetelállító dalokat tartalmazó Weemet tényleg hallani kell. Csilingelő indie, ihletett folktronika, költői melankólia és skót akcentus keveredik bámulatos kohézióban az időtlen hangzású, garantáltan jövőbeli kultklasszik albumon. Van, ki folytassa a Blue Nile életművét!

9/10

Dömötör Endre

SKÓCIA ZENÉJÉRŐL ITT ÍRTUNK TUCATNÁL IS TÖBB CIKKET!

a lemez: 

a Spectres klipje: 

a Chip On My Shoulder videója: