Mint már a múltkori albumhallgatóban is hangsúlyoztuk: beköszöntött az uborkaszezon, hézagos az friss lemezeket ajánló szekció is. Azért így is akad egy-két érdekes album, kattints és hallgass - mi mást is tudnál tenni ebben a hőségben?
A fáradhatatlan garázsrocker Tim Presley (azaz White Fence - interjúnk tavalyi budapesti koncertje idejéről) újabb lemezt ad ki hamarosan, ami talán minden eddigi albumánál jobban sikerült. Legalábbis mi biztos ezt mutatnánk meg valakinek, aki még sose hallott tőle semmit. Egyszerre slágeres és kellően dögös időutazás a hatvanas évek pszichedelikus poprockjának legszebb pillanataiba. Az NPR-on hallgatható.
Szintén ott egy nagyon erős debütálás. A toronto-i Alvvays csilingelő gitárpopja egyértelműen a Best Coast legjobb napjait idézi. Igazi tengerparti vidámkodós hangulat uralkodik a lemezen. Érdemes berakni a Balcsira/Velencei tóra/Bánkra menet. Az NPR-on streamelhető.
És ha odaértünk akkor pedig jöhet az új Sébastian Tellier-lemez! Szerelem, napsütés, naivitás, boldogság - teljesen valótlan, de imádnivaló popzene. Ahogy azt Tellier-től (nyitóképen) megszokhattuk persze. Alább streamelhető.
Egy csodálatos EP-t is kapunk mindeközben Shara Wordentől, akinek My Brightest Diamond néven kiadott zenéi eddig sose okoztak csalódást. Most is egy nagyon okos, érzéki, izgalmas anyagot rakott össze. A Consequence Of Sound-on streamelhető.
Új albummal jelentkezik Fink is három év után. A már régóta minimalista fél-akusztikus, blues-os, popos dalairól, semmint egykori elektronikus zenéiről ismert Fin Greenall mintha tett volna egy-két lépést a zenekaribb megszólalás felé, legalábbis a teljesen lecsupaszított szólódalok eltűntek.
Az esetleges viharok aláfestéséhez pedig jól jöhet a Come On Die Young című 1999-es Mogwai-klasszikus újbóli megjelentetésének eddig kiadatlan felvételeket tartalmazó második korongja, amit a Guardian-on lehet meghallgatni.
