George Martin tegnap éjjel, 2016. március 8-án, kilencven éves korában hunyt el békésen. Ő volt minden idők legsikeresebb producere, ha a listavezető kis- és nagylemezeket tekintjük.
Az "ötödik Beatle" jelzős szerkezet ugyan sok másik zenészre, közreműködőre is gyakran ráaggatott, de aligha kétséges, hogy az utolsóként megjelent Let It Be album kivételével az összes Beatles-felvétel producere, George Martin volt az igazi ötödik tag. Az ötvenes évektől producerként, az EMI-os Parlophone-nál A&R-osként dolgozó Martin szerződtette a zenekart, és vezette szinte kézen fogva Lennonékat a stúdióban, végig a Beatles karrierje során tett összes kanyaron. Formabontó megoldásaival utat tört a popzenei hangzások megújításában, munkássága lényegében felbecsülhetetlen értékű.
A Beatles-szel tizenhét Angliában listavezető kislemezt készített, hazájában összesen harminc, az USA-ban 23 No. 1 kislemez fűződik a nevéhez és ezzel abszolút listavezető a producerek ilyen összevetésében. Ő volt, akinek javaslatára lecserélték addigi dobosukat Pete Bestet Ringo Starr-ra, gyakran zongorázott Beatles-felvételeken és hangszerelőként is sokat tett a megszólaláshoz, nélküle biztosan másképp hangzanának a Beatles lemezei.
Martin a zenekar feloszlása után (és persze annak működése alatt, lásd: Billy J. Kramer With The Dakotas, Gerry & The Pacemakers, Cilla Black, Shirley Bassey stb.) is számos előadóval dolgozott, leginkább Paul McCartney-val és az Americával, de a hivatalos statisztikák szerint minden idők legkelendőbb kislemezének, Elton John 1997-es Candle In The Wind önfeldolgozásának is ő volt a producere. Martin természetesen rengeteg díjat kapott, még Oscarra is jelölték és 1996-ban lovaggá is ütötték.
az In My Life című Beatles-dal, amelyben Martin írta és játssza a híres, csembalónak hangzó, Bach ihlette felgyorsított zongoraszólót a középrészben:
