Ki ez a nő? – Lemezborító-modellek (2. rész)

2016.02.22. 17:55, rerecorder

A lemez régóta megvan, talán egyszerre cd-n és vinylen is, ezerszer láttad már a borítóképet, de igazából sosem foglalkoztál vele. Csak arra emlékszel, hogy valami nő van rajta. De ki lehet az a nő? Ki dohányzik piros ruhában Bob Dylan mellett? Ki az elveszett lány az első Black Sabbath-on? Miért napozik valaki egy liftben a második KFT-lemezen? Tíz borítómodell sztorija két részben a friss, 39. Recorder magazinból – az első összeállításban Bob Dylan-, Black Sabbath-, Roxy Music-, Robert Palmer- és Szabó Gábor-címlaplányok szerepeltek, ebben a másodikban pedig KFT-, Első Emelet-, Pixies-, Saint Etienne- és Vampire Weekend-albumok cover girljei.

KFT: Üzenet a liftből (1983) – Mila Dés

A KFT 1983 elején Kubában turnézott Koncz Zsuzsával. Abban az évben jött ki második albumuk is, a Fodrász/Üzenet a liftből, a két eltérő koncepciójú lemezoldalhoz két borító tartozott. A liftes borítón egzotikus, bikinis nő napfürdőzik egy újlipótvárosi felvonóban, mintha a kubai szép napokat idézné vissza. De adjuk át a szót a lemez grafikusának, Pálfi Györgynek: „a Pozsonyi út 33. szám alatti bérházban történt a fotózás. Szegény lakók egész nap nem tudták miattunk használni a liftet. Azért kiírtuk nekik, hogy lemezborító készül, ne idegeskedjenek. Beragasztottam hátulra a pálmafás panoráma posztert, aztán behordtuk a padlóra a homokot, a nyugágyat, meg a többi kelléket, majd 2000 watt halogén fénnyel világítottuk be az egészet. Wessely György pedig megcsinálta a fotókat. A modell egy kubai ballett-táncosnő volt, Mila Dés, Dés Mihály író egykori felesége. Őt Révbíró Tamás hozta, aki akkor az MHV Pepita márkamenedzsereként dolgozott. Hogy mennyit kapott Mila a fotózásért, azt már nem tudom, az biztos, hogy utána őt is én vittem haza kocsival.” Többféle fotó készült, a bikinis mellett pucér verzió is – az eredeti terv szerint az utóbbi szerepelt volna a borítón. Csak ez 1983-ban még túl sok volt a lemezgyárnak. A boltokba már a fürdőruhás verzió került. (Pálfi Györgytől megkaptuk a meztelen változatot is, köszönjük!)

a lemez itt hallható

18+ MEZTELENKEDŐS-KORHATÁROS VIDEOKLIPEK PEDIG ITT NÉZHETŐK.

a betiltott borítókép:

A KFT-VEL KÉSZÜLT ÉLETMŰÖSSZEGZŐ NAGYINTERJÚNK ELSŐ RÉSZÉBEN VAN SZÓ ERRŐL A LEMEZBORÍTÓRÓL.

Első Emelet: Első Emelet (1984) – Marjai Judit

Lazák a srácok az Első Emelet bemutatkozó albumán. Cukrászdában konyakoznak és elgáncsolják a miniszoknyás pincérnőt. (Illetve nem is ők, az adidas-csukás hosszú, gáncsoló láb valójában egyikükhöz sem tartozik). A fotó a Vörösmarty téri Gerbeaud cukiban készült, a pórul járt pincérnő az akkor még fiatalkorú Marjai Judit volt. „Tizenhat éves voltam, és ellógtam az iskolából, mert reggel ötkor kezdtünk. Kozma Péter hívott engem oda, és azt mondta, öltözzek pincérnőnek. A fotóstól kérdezgettem, melyik együttes ez, mert egyedül Berkes Gábort ismertem fel” – idézte fel a Blikknek a nyolcvanas évek hazai sztármanökenje. Az Első Emelet és a modell útjai innentől elváltak. A zenekar még csinált hét nagylemezt, szerepelt egy Dire Straits-videóban és egy Linda epizódban is, aztán 1992-ben megszűnt. Marjai Judit sikeres modellkarrier után átállt a kamera másik oldalára és az előző részben a Robert Palmer-lemezborítón szereplő Carinthia Westhez hasonlóan fotós lett, maga is fényképezett lemezborítókat. Kozma Péter tervezte a következő Első Emelet-album tasakját is, majd Ákos Steffivel, az LGT-vel, a Viki és a Flörttel és a Dolly Roll-lal dolgozott.

a lemez itt hallható

egy korabeli újságcímlap ugyanabból a fotósorozatból:

INTERJÚ A 2013-BAN VISSZATÉRT ELSŐ EMELETTEL.

Pixies: Surfer Rosa (1988) – Isabel Tamen

Az első Pixies-album dizájnjáról szinte mindent ki lehet deríteni. A lemez címe az Oh My Golly című dalból jön, abban szerepel egy Surfer Rosa nevű karakter. Black Francis zenekarvezető ötlete volt, hogy legyen valami ízléses meztelenség is a borítón, de másba nem szólt bele. Vaughan Oliver, a 4AD kiadó dizájnere és Simon Larbalestier fotós csinálták az artworköt, ahogy a többi Pixies-lemezét is, Francisék már csak a végeredményt látták. Kicsi volt a büdzsé, abból kellett valami jót kihozni. A The Old East Hill nevű dél-londoni pub egyik helyiségét rendezték be a fotózáshoz (nem kellett messzire menni, pont szemben volt a lemezcég irodájával). A hátteret egy tépett poszterrel és egy feszülettel díszítették, a Cocteau Twins-es Robin Guthrie hozta a törött akusztikus gitárt, aminek a nyaka kilóg a falból. A zenekarnak és a kiadónak is nagyon tetszett a kicsit szürreál, Buñuel-filmeket idéző imázs. És így tovább. Egyedül a flamenco-táncos borítómodellről nincs információ. Rá már nem emlékszik senki. Isabel Tamennek hívták, nem profi modell volt, csak valamelyik haver haverja, köszönetet mondanak neki a lemezen, de ennyi. Az ember azt hinné, egy ilyen nőt nem is lehet elfelejteni. De ezek szerint igen.

a lemez itt hallható

A PIXIES EREDETI FENNÁLLÁSÁNAK UTOLSÓ LEMEZÉRŐL ITT ÍRTUNK.

Saint Etienne: Foxbase Alpha (1991) – Celina Nash

„Ez volt az első lemezünk, és nem tudtuk, lesz-e másik egyáltalán. Úgyhogy igyekeztünk mindent rátenni a borítóra, amit szerettünk. Mintha egy időkapszula lenne az akkori életünkről” – nyilatkozta Bob Stanley 2001-ben az első Saint Etienne-albumról. Így is lett. A hátoldalon a Monkees-tag Mickey Dolenz látható, a belső borítón meg a többi hősük (Ray Davies, Brian Wilson, Audrey Hepburn, Sandra Dee stb.), még Bob Stanley macskájának is jutott hely. Borítómodellként pedig Stanley akkori barátnője, Celina Nash pózolt. A kép egy észak-londoni parkban készült, arrafelé, ahol akkoriban laktak. Celina ruhája, ahogy az egész lemez koncepciója is, a zenekar kedvenc korszakát, a késő hatvanas éveket próbálja felidézni. Celina Nash később is feltűnt még itt-ott. A második Saint Etienne-lemezen hallani a hangját az egyik számban (ő a pincérnő, aki beszél a Chicken Soup című dalban), de a Pulp Babies videójában is szerepelt (a klipet pont Bob Stanley lakásában forgatták). Sőt, maga is megpróbálkozott a popkarrierrel, a Golden nevű indie/szinti-pop lánytrióban. Két kislemezük jött ki a St. Etienne Icerink nevű kiadójánál, az Anglo American és a Wishful Thinking. De hiába segítettek be a Saint Etienne-es srácok, és hiába írt számot nekik Jarvis Cocker, a Golden igen hamar eltűnt a süllyesztőben, Celina Nash-sel együtt.

a lemez itt hallható

BOB STANLEY, A ZENEKAR EGYIK DALSZERZŐJE ÍRÓKÉNT, ÚJSÁGÍRÓKÉNT IS KIEMELKEDŐ, ZSENIÁLIS KÖNYVÉT ITT MÉLTATTUK.

Vampire Weekend: Contra (2010) – Ann Kirsten Kennis

Ann Kirsten Kennis egy átlagosan ismert modell volt a nyolcvanas években, szerepelt L’Oreal-, Revlon-, Fabergé-kampányokban, reklámozott fehérneműt és fürdőköntöst, még egy romantikus lányregény borítóján is feltűnt. 13 éves lánya egy nap egy érdekes kérdéssel fogadta: „Anyu, ez nem te vagy itt a borítón?” – és elétette a Vampire Weekend második lemezét. Ezra Koenig, a Vampire Weekend első embere úgy emlékezett vissza, hogy Tod Brody fotós Flickr-oldalán találta az 1983-ban készült polaroid képet. Nagyon megtetszett neki. „Nem lehet eldönteni, hány éves a lány a képen, ugyanúgy lehet tizenöt, ahogy huszonhét is. Mire gondol? Mit érez vajon? Talán ő maga sem tudja. Kellett ez a kép, nagyon passzolt az album hangulatához.” A zenekar ötezer dollárért vásárolta meg a fényképet Brodytól. Fél évvel később már kétmillió volt a tét. Az egykori modell pert indított a zenekar, a kiadó és a fotós ellen és ennyit követelt tőlük. Keresete szerint a fotót az engedélye nélkül használták fel, a hozzájáruló nyilatkozaton az aláírás nem tőle származik, azt valaki meghamisította. Ügyvédje arra is kitért, hogy azért jóval többről volt szó, mint egy szimpla lemezborítóról. A Vampire Weekend egy teljes marketingkampányt épített a kép köré, Kisten fotója oldalas hirdetéseken, óriásplakátokon, a zenekar weboldalán díszelgett, de még koncertdíszlet háttérképének is használták. „Ez azért nagyon nincs rendben. Hogy jönnek ezek az emberek ahhoz, hogy az én arcomat használják mindenhol?!” – nyilatkozta Kirsten a lapoknak. A felek közt abban is vita volt, ki készítette egyáltalán a polaroid képet. A fotós azt állította, hogy ő kapta le egy kaszting során a modell-lányokat, és a képek közül ezt az egyet tartotta meg. A felperes szerint viszont az anyja csinálta a képet. A nyolcvanas évek elején a polaroidozás volt a mániája, állandóan fotózta őt és testvérét. A képeket aztán később valószínűleg beadta egy adományboltba, így kerülhetett Brodyhoz a felvétel. Végül nem bírói ítélet döntött: a felek peren kívül megegyeztek, az összeget viszont nem hozták nyilvánosságra.