St. Bowie – drMáriás ajánlja David Bowie albumát

2016. január 8-án, hatvankilencedik születésnapján megjelent David Bowie huszonhetedik stúdiólemeze, a Blackstar. Bowie két nap múlva halott volt. drMáriás, a Tudósok vezetője megfogalmazta, hogy milyen ez az album. Íme, a múlt héten megjelent 39. Recorder magazin Profül cikke.

David Bowie: Blackstar

Kiadó: ISO / RCA / Columbia / Sony

Megjelenés: 2015. január 8.

Stílus: artrock, jazz, experimental

Soha nem voltam Bowie-rajongó. Idegesítettek a lemezről-lemezre változó, egyre nehezebben követhető és egyre kevésbé izgalmas szerepek, a beállított pózok, a színházi felhajtások, a sztárallűrök, a sokatmondó grimaszok és a hamis mosolyok, a lemezvásárlókat állandó újításaival csalogató, változási kényszerben vergődő nárcisz, akinek a zenéje igazából sosem vágott fejbe.

Majd betettem a lejátszóba a Blackstart, s az ütött. De úgy, hogy visszafelé kellett átértelmeznem magamnak Bowie-t, és belátni, bevallani, aláírni elképesztő nagyságát. Mindezt azért, mert letette az asztalra ezt a lemezt, amely szembenéz a véggel, sőt, megsimogatja az arcát, kineveti, csókot ad neki, majd kedvesen integetve bemutat neki, s az örök életet ünnepelve eltűnik a felhők között.

Bowie a lemez készítésekor már tudta jól, hogy eljött az idő, az utolsó szerep ideje, amely vagy visszafelé nézve értelmet ad minden odáig vezető lépésének és felerősíti, keretbe foglalja és bearanyozza az egész életművet, vagy szánalmas végként kiábrándít, igazolja a halál művész felett aratott győzelmét, s az életmű széthullik, hogy aztán egy fintorral tolja el az orra elől a közönség.

MAGYAR ZENÉSZEK EMLÉKEZNEK DAVID BOWIE-RA.

A Blackstar egy mindössze hét számból álló szikár, minden hangjegyében tökéletesen kicentizett és megcsiszolt, páratlan erővel és jelentéssel feltöltött mű, amely ugyanakkor a legkevésbé sem fél, görcsöl, panaszkodik, vagyis semmilyen szinten sem vallja be a halál győzelmét.

A Lazarus című szám, amely egy Joy Divisonre emlékeztető kellemes kriptahangulattal indul, olyan szöveggel zúz át minden befogadói gátat, hogy olyat még nem láttam. „Nézz fel ide, a mennyben vagyok” – szól az első sor, ami egyszerre jelenti azt, hogy már halott és hogy istenné lett, ami nem véletlenül Lázárt, a holtakból feltámadtat jelképezi. „Olyan bajban vagyok, amit ellopni sem lehet” folytatja szellemesre váltva, majd „Kiejtettem a mobilom”, mondja a második versszak végén zseniálisan viccelődve, hogy lám, miért is nem tud már hozzánk szólni. Azután pedig egy igazi életvidám átvezető versszak jön: „Amikor New York-ba jöttem, Királyként éltem, Elvertem az összes pénzem, Ahogy a seggedet kerestem.” Feltör az életöröm, a szenvedély, a humor ebből a haldokló emberből, akinek a mája már rég megadta magát!

A lemez egy másik csúcsa a Dollar Days, az Élethez írt, észbontóan szép és romantikus szerelmes dal, amellyel búcsút mond mindennek a „Haldoklok, Próbálkozok” félelmetes refrénnel zárva körbe gyönyörű álmodozásait. És még sorolhatnánk, elemezgethetnénk a többi szerzeményt, de minek, hallgassa meg mindenki s nézzen az égre.

Mert igen, el kell ismerni, hogy ezt csak a legnagyobbak tudják, nemhogy emelt fővel, hanem egy valóban zseniális lemezzel búcsúzni el úgy, hogy ő, a halálos beteg adjon erőt a rothadó bolygón maradt szerencsétleneknek ahhoz, hogy szebbnek és értelmesebbnek lássák az életüket és a világukat, s hogy szeretetükkel és elismerésükkel Bowie-t cserébe szentté avassák, amit ő kétségtelenül ki is érdemelt. Még akkor is, ha ebben a lemezben jócskán benne volt Tony Visconti zseniális baráti, zenészi, produceri, karmesteri keze, amely az utolsó pillanatig sem hagyta kialudni ezt az elképesztő erejű lángot, amely búcsúklipjében is volt egyszerre olyan nagy és egyszerű, szellemes és ijesztő, hogy egy szekrénybe bújással viccelődve fogalmazza meg örök távozását.

Valljuk be, egyszerre hihetetlen nagy szellemi és fizikai tett, másrészt elképesztő csavar, fricska, poén, hogy Bowie egy egyszerre tökéletes és vidám lemezzel siratta el magát, egy olyannal, amelyet képtelenek vagyunk kivenni a lejátszóból, így a rabjaiként örökre hallgatva őt a pop legnemesebb lelkű szentjévé avassuk.

Ekkora kibaszást! Le a kalappal előtte!

drMáriás
nyitókép: Benke Hunor

DRMÁRIÁS MÁR ÍRT PROFÜL A RECORDERRE, MÉGPEDIG EGY MAGYAR LEMEZRŐL.

a Tudósok legközelebb február 18-án játszik az A38-on, a legfontosabb orosz underground-avantgárd társulattal, a N.O.M.-mal, Facebook-eseményoldal

ez pedig a Blackstar: 

és a hozzá tartozó klipek, a Lazarus: 

és a Blackstar: