Nagyon szépen kérlek feküdj le velem* – drMáriás a Ricsárdgír bemutatkozó lemezéről

Szentendre az avantgárd rock városa, nincs mese. A Bizottság és számtalan utódzenekara után innen bukkant fel a Ricsárdgír nevű (alapvetően négytagú: Mártondani - gitár, ének, Paál László - billentyűk, Zsirai Andris - basszusgitár, Németh Balázs Kristóf - dob, de vendégekkel - az énekes Deák Edinával és Hoffmantamás Boldival - kiegészülő, a nyitóképen még Pacsika Máté "menedzsert" is szerepeltető) formáció is, amely 2006 körül alakult, 2009-ben vált komolyabbá és amelynek december legvégén jelent meg Nincsen sárkány című bemutatkozó albuma. A kedvenc lemezeiről a Recordernek nemrégiben nyilatkozó Tudósok-vezető drMáriás annyira belelkesült az albumtól, hogy Profül rovatunkba lemezkritikát is írt róla. Íme!

Akik már nagyon unják az ugyanazt a három gitár-riffet debilbe-hajló MTV-statisztaként csépelgető szépelgő, üres tekintetű és minden mondanivaló nélküli agydaráló robotzenekarokat, amelyek csak úgy dőlnek mindenhonnan, azok számára jó hírem van. Pár éve még csak itt-ott bukkant fel egy néhány őrült fiatalból verbuválódott büntetőbrigád, majd mára be is érett, és egy pimasz, őrült, szenvedélyes, és nagyon-nagyon eredeti zenekarrá lett. Ez nem más, mint a Ricsárdgír, amely a napokban bejelentkezett diplomavizsgájára közreadva első nagylemezét.

Aki netán van olyan bátor, hogy ezer forintot kockáztasson kulturális termékre, az a lemezüket megvásárolva majd játszóba téve tolja fel rendesen a hangerőt, üljön egy kényelmes fotelbe, s kezdjen el nyugodtan kortyolgatni, mert hamarosan a hallatán majd úgyis fel kell pattannia, hogy szkizofréniás örömmámorban úszó Waszlavik Velorexként ugráljon szobája közepén vidáman osztogatva a rúgásokat és a kacajokat jobbra-balra felváltva.

Már az első szám nagyot üt, s nem csak zenéjével, hisz szövege egy őszinte vallomás, mert az Én dalom egy kedves tisztelgés a Bizottság együttes előtt, annak is a Mindez én vagyok című számára utalva, melynek mai testvérpárja dallamosabb, fájóbb és romantikusabb. Hja, elmúlt vagy 25 év azóta, hogy feloszlott Szentendrén a nagy avantgárd klasszikus, melynek tagjai nem tudhatták, hogy pont akkortájt születnek meg a környéken lelki gyermekeik, akik majd ismét életet lehelnek az időközben újgazdagokkal, terepjárókkal és hülyébbnél-hülyébb politikusokkal sújtott festői szépségű városba, ahonnan azóta a festők, köztük a Bizottság számos egykori tagja jó messzire elmenekültek. A Ricsárdgír viszont maradt, s betölti a rájuk hagyott űrt, így közönségük rendesen szét is szedhette teltházas lemezbemutatójukon a Barlangot, ami a Bizottság óta keveseknek sikerült.

A második szám, a Repülőgép egy égkémlelő álomutazás, mely a fapadosoknál is olcsóbb és sokkal magasabbra visz, a zenekar egyik legnagyobb klasszikusa. De még ennél is izgalmasabb a lemez harmadik száma, a Hazudjanak, melynek provokatív, vagy inkább félreértett sorai máris sokhelyütt kiverték a biztosítékot:

„…Ha eleged van már állj fel és nézz szét
Szemedből mint csillag hulljon ki a részvét
És nézz szembe azzal, aki tegnap vakult
Mondd meg neki sajnálod hogy így alakult…

…Állíts meg egy némát és kérdezd az utat
A nyomorék is ember, csak máshova mutat 

A tüdőrákos kisgyerektől vedd el a sütit,
Üsd a gyermeket, ha otthon is ütik...

…Hazudjanak egymásnak
Üssék a gyereket
Haljanak meg de előbb
Legyenek Betegek...”

Természetesen a társdalmilag hiperhasznos agylágyításként tolt álszentség elleni  ifjonti lázadásról van e szövegben szó, ami egyesek prűdségét igencsak sérti, azonban aki alaposabban elolvassa, látni fogja, hogy azokat kritizálják a fiatalok, akiknek egyszerűen életévé vált a hazudozás, az erőszak, az unalom, s hogy ők ezt a szöveget mint a sérelmek elszenvedői, az ártatlanságot magukban hordó “gyerekek” éneklik, üvöltik, skandálják, csicsergik, akár József Attila.

A Lightsaber a hetvenes évek hippie és beat generációjának sodró erejét és vidám szárnyalását hozza, míg az azt követtő Nincsen sárkány egy igazi klasszikus, amelyben a Talking Heads letisztult és ütős egyszerűsége találkozik a Dunakanyar hagyományos neosámánizmusával.

Majd sorjáznak tovább a kitűnő számok, a Szörf például úgy kretén, hogy közben pengepontos is, refrénje pedig maga a feldobó vidámság: „Én teljesen elvagyok magamban, jobb már nem is lehetne!” – melyhez simán odaképzelhetünk kelléknek egy a hazánk jó hírét a világban jelentősen öregbítő Cicciolina filmjét.

A Kád című szám vérbeli dadaista szimfonikus csárdás megint kitűnő szöveggel:

„...Csempeszívem akkor koppan nagyot,
Mikor a buboréktól boldog vagyok,
Szemedbe megy a sampon és fáj
Ruhában belém ne szállj
Meztelen combod simul bennem
Borotválkozz az ölemben
De vigyázz a penge nagyot vág
Megmoslak, én vagyok a Kád…”

Na de nem árulok el mindent, mert akkor nem figyeltek majd oda és nem veszitek meg a lemezt. A lényeg: eljött egy fontos pillanat, mert színre lépett egy nagyon szerethető, nagyon friss, nagyon őrült, nagyon önmarcangoló, nagyon eredeti, nagyon jó lemezt az asztalra letevő kitűnő fiatal zenekar.

A diplomavizsga ötösre sikerült. Fogjátok és vigyétek!

drMáriás    

*A cím idézet a Ricsárdgír Sohasem című számának szövegéből

a zenekar nagyon színes oldala és Facebook-oldala
itt pedig a február 15-i A38-as, Tudósokkal közös lemezbemutató koncert Facebook-eseményoldala

ízelítő a Ricsárdgír-lemezből, hat szám erejéig:

a Ricsárdgír Repülőgép című dalához készült klip:

ez pedig a Szörf videója: