„Újra érzem a bizsergést” – Takáts Eszter-interjú

2015.08.24. 12:10, rerecorder

Takáts Esztert 2006 körül, Rövidtáv című remekbeszabott szólódebütjével kezdte megismerni az ország, de akkor már régóta zenélt, főleg akusztikus felállásokban. Aztán sikerek, zűrösebb és csendesebb évek váltották egymást, míg 2013-ban megalakult a Takáts Eszter Beat Band és tudatos munkával idén nyár elejére jutott el az első, és ismét remek, slágeres nagylemezig (Ha túl közel vagy). Erről az útról beszélgettünk az énekes-dalszerzővel, aki bandjével e hét csütörtökén, augusztus 27-én lép fel az A38-on.

- Első szólólemezed, a szép sikerű 2006-os Rövidtáv után néhány évvel – amikor már rádiós slágerek is voltak mögötted – felköltöztél Pécsről Budapestre. Milyen vágyakkal és reményekkel döntöttél a lakhelyváltás mellett?

- Az elsődleges vágyam az volt, hogy kicsit nyugisabb legyen az életem és táguljon a magánszférám tevékenységi köre. Elmehessek színházba, gőzfürdőbe vagy hasonló helyekre. Pécsen nem olyan közegben éltem, ami lehetővé tette volna, hogy átléphessek ebbe a kicsit felnőttesebb, kulturáltabb létbe. Ott átjáróházban léteztem, laza, kommunajellegű életet éltem, ami nagyon jó volt, de egy idő után szerettem volna kicsit elszigetelődni, olyan párkapcsolatot létesíteni, ami nem három hét után szakad meg. Leváltani a kocsmákat színesebb kulturális életre, és erről azt gondoltam, hogy egy másik városban tudom csak megvalósítani. Szóval elsősorban ez volt a váltás oka. Hangozzék bármilyen furán is, de Budapest az én életemben a nyugalmat jelképezte. De persze szempont volt az is, hogy szakmailag itt fejlődhettem a leghatékonyabban. Ennek okán sajnos az akkori zenekarom, a GumiZsuzsi fel is oszlott.

- Ez a 2009-es Ha egy nő szeret… című harmadik lemezed idején volt?

- Igen, a 2008-as Kaucsuk Szuzie után még ezt is közösen készítettük, csak aztán közben felköltöztem és a zenekart nem tudtuk tovább folytatni. Pedig ebbe a lemezbe nagyon sok energiát fektettem, sokat is költöttem rá, ráfeszültem, hogy ennek nagyon kell sikerülnie. Megszállottan benne voltam a munkában, akkor abban láttam a nagy önmegvalósításomat – egy kicsit már mosolygok is ezen utólag. A lemez promóciójára viszont már sajnos nem fordítottam túl nagy hangsúlyt, szerencsére ekkor elkezdtem dolgozni a MamaZone-nal és ők sok mindent magukra vállaltak. Azon persze ők sem tudtak segíteni, hogy a zenekar szétment. Gyorsan, hip-hop kellett összeraknom egy új csapatot, ami persze nem tudott úgy megszólalni a fesztiválokon, ahogyan kellett volna.

- Pedig éppen lendületben volt a karriered.

- Igen, ma már úgy látom, hogy ekkor talán inkább vissza kellett volna lépni ezek elől a koncertek elől, hiszen nem azt kapta a közönség, amit várt, nem volt kész a zenekar a koncertekre. De úgy gondoltam, hogy becsületből megcsinálom őket. A mostani Takáts Eszter Beat Bandet ismerve már tudom, hogy iszonyat sok munka, hogy élőben hatásosan tudjon megszólalni az anyag. Például dobosunk sem volt a VOLT fesztiválon annak idején! Furcsa volt látni, ahogyan elszállingózik a közönség.

- Hogyan léptél túl ezen a helyzeten?

- Elég sok év elment azzal, hogy összeálljon egy jó formációm, egy hatásos zenekar. Elég nehéz volt a fősodorban megkapaszkodni, mert ebben a 2010-es évben valami megtört bennem. Megbicsaklott az a fajta állandóság, amiben addig benne voltam. Meg is változtak a zeneipari körülmények, megnőtt a Facebook szerepe, új zenekarok jöttek csőstől, nehéz volt lépést tartani ezzel. Küzdelmes volt benne maradni a versenyhelyzetben, abban, hogy kapjak meghívásokat, játsszon a rádió. Közben persze kiadtam még pár lemezt, EP-t, régi dolgokat, még a korai együttesem, a Pavilon felvett dalait is. A 2013-as Hét remény, szeretet című lemezzel együtt addig összesen hetet. Érdekes nekem is visszafelé hallgatni ezeket. A Ha egy nő szeret… idején gondoltam azt, hogy ez lehet majd olyan sikeres, mint a Rövidtáv, de közben nekem akkoriban hangszalag-problémáim voltak és mindenféle gyógyszereket kellett szedni. Nem is pihentettem a hangomat, szóval mostani füllel nem okoz túl nagy örömet visszahallani magam. (nevet) Dolgoztam akkoriban Müller Péter Sziámival, aki mondta is, hogy fél attól, hogy egyszer majd elmegy a hangom, mert lemezenként egyre mélyül. Ekkor, 2011-ben jelent meg a Karcos üdvözlet lemez, aminek Péter volt a producere, de az meg egy nagyon melankolikus anyag lett, ahogy most hallgatom. Vannak rajta gyöngyszemek, de melankolikus.

TAKÁTS ESZTER LEMEZTÁSKA ROVATUNKBAN KEDVENC ZENÉIRŐL, HATÁSAIRÓL MESÉLT.

- Mikor jött el a fordulópont, hogyan jutottál el a mostani zenekarodig, a Takáts Eszter Beat Bandig?

- Jött egy iszonyat nagy pálfordulás 2012-ben, ugyan a cigizést már abbahagytam 2006-ban, de ekkortól kezdődött egy hosszú, teljesen absztinens időszak, amikor abszolút kitisztítottam magam, három évig egyáltalán nem is ittam alkoholt, azóta is csak nagyon ritkán és nagyon keveset, csak ha olyan alkalom van. Ettől teljesen visszakaptam a hangomat, még olyan fejhangokat is, amiket csak az első zenekaromban, a Pavilonban tudtam kiénekelni, sőt még pluszregisztereket is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet, pedig csak életmódváltás kellett, cukordiéta, absztinencia, egészséges táplálkozás és tessék. Ha utólag visszanézek, akkor annak a korszaknak vége kellett lennie. El is fáradt valami, a hangom is ugyebár, de ez lezárult. Több mint két éve dolgozom Kirschner Péterrel a Beat Bandben, azóta egyre tisztábban hallom a zenét és a hibákat is másképp látom. Öt-hat órákat próbálunk, orrvérzésig dolgozunk a dalokon, még az olyan régieken is, mint a Nyári dal, amit már tizenhat éve játszom, vagy a Drága idő, amit meg tíz éve. Szóval nagyon sokat tisztult az, ahogyan ma hallom a zenét. De a másik fordulópont egyértelműen a Hét remény, szeretet volt 2013-ban, úgy érzem, hogy ott kezdődött a letisztultság szakasza a zenémben.

- A Beat Band ennek is az eredménye?

- Igen, úgy éreztem, hogy szükségem van egy stabil felállásra, meg arra, hogy újra megtanuljak frontember lenni. Szerencsére Müller Péteren keresztül megismertem Kirschner Pétert és beindultak a dolgok. Eddigre már bőven megtanultam annyi leckét, hogy tudjam, mi az a fegyelmezett, kemény munka. Másrészről jobban ismertem már a saját igényeimet, hogy mire van szükségem, mennyire tudok alkalmazkodni másokhoz, mennyire vagyok erős vagy gyenge. Annak idején egy nagyszájú, asztalra állós, egyszálgitáros frontember voltam, őserővel, most pedig már sokkal fegyelmezettebb vagyok. Majdhogynem vissza kell szuggerálnom magamba a korábbi erényeket.

A TEBB EDDIGI LEGSLÁGERESEBB DALA, A JÖNNÉL VELEM TÖKÉLETESEN HOZZA AZ ERÉNYEKET.

- A stabil zenekar mellett azért alkalmanként még mindig adsz szólókoncerteket is. Azok miért fontosak?

- Nagyon jól esnek a szólókoncertek! Nagyon fontos és stabil a zenekar, abszolút az van előtérben, de a szólóesteken örömmel engedem el magam, ott becsúszhat egy-két fegyelmezetlenség. Ha épp olyan a kedvem, akkor be tudom mutatni azokat a dalokat is, amiket előző nap írtam. Ezek személyesebb, intimebb koncertek, majdhogynem performanszjellegűek. Mindkettőre szükségem van.

- Az is fegyelmezettségre utal, hogy a Beat Banddel 2013 eleje óta dolgoztok együtt, de csak mostanra értetek el – két EP után – a bemutatkozó nagylemezig, amin erősen érződik a kiérleltség.

- Lassítottam egy kicsit. Erőt vettem a türelmetlenségemen. Amikor elkészülök egy szerzeménnyel, azt azonnal meg akarom mutatni, ettől néha kicsit kapkodónak tűnhettem régen. A lemez Ha túl közel vagy című címadó dala például tavaly októberben készült, márciusban lett hozzá klip, amit május végén mutattunk be. Közben pedig én október óta élek meg robbanok ebben a dalban, és mire kifut, ez nekem rengeteg idő. Egy idő után már bennem is csökken a lelkesedés, aztán, amikor már lehet mutogatni és szeretik mások is, akkor mindez újraéled. Most is, amikor azt mondta rá Dióssy Ákos, hogy ez mennyire jó dal, az ismét felgyújtotta bennem is a szikrát. Vagy amikor Péter mondja valamelyik szerzeményre, hogy most ez vagy az a kedvence, akkor újra érzem a bizsergést én is. De amúgy is azt érzem, hogy ha nincs új dalom, akkor áporodottá válik körülöttem a levegő, ha van, akkor meg újra élek, mintha leporoltam volna magam. Most végre tényleg ott tartunk, ahol szeretnénk. A tudatosság ilyenkor nagyon jó, és ebben nagy segítségemre van Péter, aki ugye a producer is. És az ő „részletekben lakik az angyal” hozzáállása! Régen a kapkodásom abban is megnyilvánult, hogy folyton írtam. Ha termékeny voltam, azonnal cselekedtem. Ma meg már nem. Nem elhessegetem az ihletet, mert mondjuk feléneklem a mobilomra, ha jön egy dallam, de aztán mosogatok tovább, vagy vagdicsolom tovább a zöldségeket a konyhában. (nevet)