Top 10 Giorgio Moroder-album

Giorgio Moroder diszkópápa karrierjét, produceri munkásságát (a megkerülhetetlen Donna Summer-albumokat és kevéssé ismert produkcióit) nagyvonalakban 2013 novemberében, a Daft Punk-lemez okozta reneszánsza idején már átvettük. Most, hogy harminc év szünet után, a héten kiadta új, sztárparádés (és azért ne hallgassuk el: kedvesen öreges) Déjà vu című nagylemezét és ennek apropóján elkészítettük vele első magyar nyelvű interjúját, íme a tíz legjobb – saját nevén, alteregóval, filmzeneként vagy együttesben kiadott – nagylemeze is.

Az I Feel Love, aztán a rengeteg fontos produceri munka és az általa írt és felügyelt legjobb öt Donna Summer-stúdióalbum (Love To Love You Baby - 1975, A Love Trilogy - 1976, Four Seasons Of Love - 1976, Once Upon A Time - 1977, Bad Girls - 1979, plusz a perfekt On The Radio válogatás) mellett tehát ezek a maestro kihagyhatatlan lemezei.

Giorgio Moroder

Son Of My Father

(1972)

A hatvanas évek vége óta születő slágerzenék és megszámlálhatatlan projekt után ez a némi pszichedelikus csavarral tálalt bubblegum-glamalbum az első jó Moroder-munka. Nyilván nem úttörő, de szórakoztató műfaji lemez, ráadásul grúúúvi! 

Einzelgänger

Einzelgänger

(1975)

Moroder krautrock lemeze, pontosabban a Tangerine Dream-féle „berlini iskolát” követő experimentális-space-es-szintis (és játékos) kiadványa. Nem hibátlan, a hetvenes évek közepén már bőven voltak ilyen lemezek, de némelyik trekk előremutató a karrier szempontjából. 

Giorgio Moroder

Knights In White Satin

(1976)

Az első Donna Summer-sikerek után a Mester saját nevén is kiadott egy klasszik diszkólemezt, amin tovább finomhangolta az eurodiszkó-hangzást. A címadó, negyedórás, lassúdiszkós pazar Moody Blues-átdolgozás esszenciális. 

Munich Machine

Munich Machine
(1977)

A német (és brit, svéd, olasz) producerek, sessionzenészek, énekesek szupergrupja Moroder vezetésével első rendes albumán szintén egy negyedórás dallal (Get On The Funk Train) vitt mindent - és az külön erős, hogy Moroder ebben az évben emellett még összehozta az I Feel Love-ot, egy átlagosabb Summer-lemez (I Remember Yesterday) mellett az első diszkópopoperát (ez Summer dupla Once Upon a Time-ja) és saját nevén kiadott csúcsalbumát. 

Giorgio Moroder

From Here To Eternity

(1977)

Mit mondhatnánk? Az elektronikus tánczene egyik sarokköve és csúcsteljesítménye. Moroder az I Feel Love után szólóban is megcsinálta a szintetikus-robotikus (euro)diszkót, ami annyi mindennek lett az előképe - egy végig egységesen magas színvonalú album. 

Munich Machine

A Whiter Shade Of Pale

(1978)

A szintetikus forradalom a második Munich Machine-albumon is nyilvánvaló, itt már sarkosabb 4/4-ek és hidegebb szintik váltják az első lemez szimfonikdiszkóját. A hátsó borítón (lásd a lenti videóban) a meztelen Chris Bennett énekesnővel táncoló robotok már a Daft Punkot idézik, akárcsak Moroder vokóderezése.

Midnight Express 

filmzene

(1978)

Giorgio első teljes filmzenealbuma egyben a legjobb is, spacediszkó, euro(és italo)diszkó alapok szólnak A Summer-lemezek és a From Here… mellett a megvalósítás itt a legnagyobb hatású. 

Giorgio Moroder

E=MC²
(1979)

A Moroder néven kiadott stúdiólemezek közül a második legjobb. Tétet ugyan ekkor már nem emelt a maestro, de a Harold Faltermeyerrel szült anyag a szintipopra is hatott. A cd-újrakiadáson rajta a kihagyhatatlan spacediszkós Evolution is (ami eredetileg a Battlestar Galactica tévésorozat zenéjének bénácskán felturbózott 1978-as Moroder-féle albumváltozatán szerepelt). 

American Gigolo 

filmzene

(1980)

Az Amerikai dzsigoló filmzenéje a Blondie-val írt Call Me miatt lett népszerű, az instrumentális tételek nélkül viszont most nem lenne a Chromatics és köre (és ez a kihatás igaz az 1982-es Cat People lassúdiszkós filmzenéjére is). 

Philip Oakley & Giorgio Moroder

S/T

(1985)

Nagggyon nyolcvanas évek közepi szintipoplemez, de jobb, mint a korabeli Human League (aminek ugye Oakley az énekese) és tisztességes Moroder-búcsú (ezután már csak alkalmi közreműködéseket vállalt és nem adott ki új stúdiólemezt) – a mostani visszatérésig.