Heti Top 10: Giorgio Moroder legkevésbé ismert projektjei

A héten jelent meg a hisztériáig fokozott várakozással megelőzött új Daft Punk-album, amelynek egy számában a legendás diszkó-producer Giorgio Moroder a saját szavaival összegzi a pályafutását, de 73 éves fejjel új karrierbe is kezdett szintén a héten mint dj, így tehát bőven van okunk rá, hogy e heti top 10-ünket a munkásságának szenteljük. Az általa szerzett-producelt tömérdek zenedarab közül Donna Summer I Feel Love-ja, a Berlin Take My Breath Away-e, a Flashdance betétdalai vagy az 1988-as szöuli olimpia hivatalos dala mind közismert, úgyhogy mi most "Giovanni, akit mindenki csak Giorgiónak hív" Moroder kevéssé közismert olasz melóiból választottuk ki a tíz kedvencünket.

David Bowie: Cat People (Putting Out Fire)

Miért pont Bowie-val ne dolgozott volna együtt Moroder? 1982-ben a Cat People című negyven évvel korábbi film Nastassja Kinski főszereplésével készült, erotikusra vett remake-jének főcímdalát jegyzik együtt.

Einzelgänger: Aus

Az Einzelgänger ("magányos farkas") egy egyszeri, egy albumos experimentális szintetizátorzenei kirándulása 1975-ből.

Freddie Mercury: Love Kills

1984-ben - ugyanabban az évben, amikor Limahllal felvette a Végtelen történet főcímdalát - Moroder a kornak megfelelő kísérőzenét és betétdalokat szerzett Fritz Lang Metropolis című expresszionista némafilm-remekének az irányításával felújított, feljavított képminőségű, újravágott változatához, olyan énekes közreműködőkkel, mint Adam Ant, Bonnie Tyler és, igen, Freddie Mercury. A számért cserébe a Queen felhasználhatott részleteket a Moroder-féle Metropolis-ból a Radio Ga Ga klipjéhez. A filmrajongók körében egyébként nem igazán aratott sikert sem a film helyreállítása, sem a soundtrack, amelyet jelöltek a negatív Oscarnak számító Arany Málnára, ezzel a betétdallal együtt.

Japan: Life In Tokyo

Moroder a nyolcvanas évek első felének újhullámos, szintipopos közegében is lubickolt. Az talán nem újdonság, hogy a Blondie 1980-ban megjelent megaslágere, az Amerikai Dzsigoló című filmhez készült Call Me az ő szerzeménye, de ő volt a producere-társdalszerzője a Sparks testvérduó ekkortájt kiadott két albumának (No. 1 In Heaven - 1979, Terminal Jive - 1980) is. Sőt, a David Sylvian vezette angol Japant szintén Moroder vitte bele a szintetikus (tánc)zenébe az 1979-es Life In Tokyo kislemezdallal.

KMFDM: Juke-Joint Jezebel (Poly-Matrix)

Nem mondjátok, hogy Morodernek köze van egy indusztriál-techno-metál zenekarhoz? De mondjuk: 1995-ben több remixet is készített a német-amerikai KMFDM egy számából. Az egyik átirata klipjét betiltotta az MTV, alább a pumpálós rádióbarát verzió.

Munich Machine: It's For You

Maestro Giorgio 1977-79 között, hozzá hasonlóan nagyágyú diszkó-producerekkel és különböző énekesekkel vitt szupergrupja volt a Munich Machine, amely előtt DJ Hell és Felix Da Housecat is tisztelgett

Nina Hagen: New York / N.Y.

Nyolcvanas évek eleji New York-i mutáns diszkó hangzás? Moroder ezt is tudta, például a német punknagyasszony Nina Hagen 1983-as albumán, amelynek társproducere volt a brit dobos-hangszerelő Keith Forsey-val. Íme az Angstlos című lemez nyitó dala, gunyoros "óda" az akkori legmenőbb New York-i diszkóklubokhoz:

Sigue Sigue Sputnik: 21st Century Boy

Az angol őspunk (a Billy Idollal hódító Generation X alapító basszusgitárosa) Tony James - Malcolm MacLaren-i módszerekkel életre hívott és az EMI-nak több millió fontért eladott - cyber-glam multimédia-zenekara igazi megosztó jelensége a nyolcvanas évek zenéjének: egyesük gyűlölik, mások imádják. Pont ezért ez (az 1986-os, Flaunt It című SSS-album produceri összerántása) Moroder legvitatottabb kalandja is - bár a jellegzetes, lüktető szintibasszusai és a sivító glam-rock gitárok elég menők együtt. Stereo, video, sci-fi sex, let's go go go! 

Spinach: Action Man

Moroder számtalan hatvanas évek közepi-hetvenes évek eleji alkalmi formációjának egyike, 1971-ből. Ez a Santana Abraxas albumához hasonló hangzású grúvos-perkás-pszichedelikus rockdal kapásból a Norman Cook-féle Freak Power Turn On, Tune In, Cop Out című slágerét juttatta eszünkbe...

Stammer The Hammer: Mah Na Mah Na

Piero Umiliani olasz filmzeneszerző 1968-as Mah Nà Mah Nà-ja 1977-ben a Muppet Show szereplőinek előadásában lett világsláger, ennek örömére az Ariola kiadta Moroder verzióját, a b-oldalon ezzel a hasonlóan veretes dalocskával. (Egy ennél jóval kevésbé ismert moroderes infanti-dili? Tessék!)

Bónusznak pedig jöjjön akkor Moroder életének első dj-szettje, amelyet május 20-án a brooklyni Output klubban játszott a Red Bull Music Academy programsorozata részeként, munkássága gyöngyszemeiből válogatva. A 75 perces mix végighallgatható az alábbi lejátszón:

Ez pedig egy vadonatúj Moroder-szám, amelyet a Google Chrome mobileszközön futtatható, multiképernyős játékához, a Racerhez írt a maestro: