EP-premier! Dope Calypso: Banzai!

A 2013-ban - a Kollaps és a Haunebu romjain - alakult budapesti Dope Calypso punkrock trió 2014-ben adta ki debütáló lemezét (a Recorderen bemutatott Farewell To The Fairy, Goodbye To The Ghostot - amit különben egy remek mocsári szörnyes klip harangozott be), és bár a basszusgitármentes trió már akkor megígérte, hogy garázspunkos, heves zenéjéhez méltón gyorsan érkezik a folytatás, manapság már ritkaságszámba megy az 'egy év, egy lemez' tempó. Dope-ék azonban tartották szavukat, az első album után nyolc hónappal, május 14-én jön ki a Banzai! Banzai! Banzai! című folytatás, amit most két kiváló dal vezet fel a Banzai! EP-ről.

A hatvanas években még az volt szokatlan, ha egy zenekar nem jelentkezett több lemezzel egyetlen évben, manapság viszont már inkább a többéves albumközti szünetek a jellemzők, így nagyon üdítő az olyan kivétel, mint amilyen a Dope Calypso is. Ha lendületben van egy zenekar, akkor minek álljon le és a Recorder kedvenc 2014-es lemezei közé is bekerülő debütálás után a magát szellemesen 'Buzzcocks Pixiest játszik'-ként meghatározó trió hamarosan egy még erősebb, ellenállhatatlanabb anyaggal jelentkezik, amiről két számot most be is mutatnak a Banzai EP-n. A pöcsölésmentes attitűdről mesélt a Recordernek az énekes-gitáros Sarkadi Miklós is: „Senkit nem hagyunk kétségek között – tényleg nem ülünk hervadó kis babérjainkon, még ki sem hűlt az első lemezünk, máris fogtuk magunkat, és felvettük a következőt. Biztos furcsának tűnik, hogy valaki nyolc hónap alatt két lemezt ad ki, de hát, ha a feszített tempó a legnagyobb szexepilünk, akkor nincs mit csinálni – idáig is mindig azt nyilatkoztuk, hogy nem csiszolgatjuk a dolgainkat, meg hogy, elképesztően ösztönösek vagyunk, kvázi a könnyűzene apró, progériás farkasfalkája, szóval itt a remek bizonyíték, hogy nem a levegőbe dumálunk. Tessék, dacolva az általánossá vált szellemi sivársággal, és azzal a ténnyel, hogy a zene lassan elveszítette kulturális funkcióját, és közlő erejét, mindjárt itt egy új lemez. Nem lesz már sok, tessék addig örülni, amíg egyáltalán van valami, lassan csak radioaktív üvegsivatag és a különösen keménytökű csótányok összes túlélőképességével felruházott Magyar Motivációs Hiphop marad.”

A trió a debütáláshoz hasonlóan ezúttal is olasz melóban készíttette el új albumát: „mivel a közös munka Bruno Barcellaval, és a TUP Studióval olyan remekül sikerült – az első lemezünket keverte ő itt –, ezért úgy gondoltuk, most vegyük is fel nála az anyagot. Szóval különösebb csinnadratta nélkül lealkudtuk a piaci árat a felére, majd március végén kisbuszba szálltunk, és kimentünk Bresciába, ahol vidáman kalapáló albán karosszérialakatosok szomszédságában eltöltöttünk négy verejtékben fürdő napot.” És, hogy milyen volt a stúdiómunka? „Egészen a felvétel első napjáig úgy gondoltam, valami különösen zajos és dühös klasszikus punklemezt fogunk felvenni, persze valahogyan mindennek pont a fordítottja következett be. Enek oka pedig valamelyest az olasz légkör, egy Brian Wilson-interjú, Phil Spector zsebszimfónia elmélete és az volt, hogy mindenkinél sokkal korábban kelek. Az izgalmas részleteket természetesen a nagylemez-premierre tartogatom, szóval ez itt egy hatalmas cliffhanger. És hihetetlen, de igaz – Olaszországot is elérte a kézműves sörforradalom.”

a május 14-én, szintén a Recorderen debütáló Banzai! Banzai! Banzai! című második album lemezbemutató koncertje május 27-én lesz a Terrible Ted és a német The Picturebooks társaságában az A38-on, Facebook-eseményoldal

és akkor a lemez - a Parquet Courts-nek is dicséretére válóan fülbemászó - állat(os) dalai, a Goodbye Monkey és a Shark In The Sea Of Love: 

lemezborító: Elekes Áron

a Dope Calypso Facebook-oldala