Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista - amin idén Ariel Pink lett az első - után a kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk, karácsonyt követően. A 2011-es, 2012-es, 2013-as sorozat után itt megy a 2014-es daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlist-ben, rövid kommentárokkal - a sort Biczó Andrea és Csada Gergely nyitotta, Dömötör Endre után pedig Elekes Roland a lemezlovas (nyitóképen az Amen Dunes).
Idén nagyon nehezen írtam össze a kedvenc dalaimat, szerencsére, hiszen számtalan jó lemez jelent meg, így többségében megint a kedvenc lemezeimről válogattam ki őket, de azért megint lesz 1-2 kakukktojás is! Ahogyan tavaly is, idén is igaz, hogy a lenti mixben a számokba csak a csúszka huzigálásával tudtok beletekerni, váltani nem lehet, de nem is érdemes!
A RECORDER SZERZŐINEK KEDVENC 2014-ES ALBUMAI.
Mile Me Deaf: Shiver
Ausztria magyarországi zenei nagykövetének képzelem magamat, ezért kötelességemnek érzem, hogy a jelenlegi legjobb osztrák zenekart népszerűsítsem, volt szerencsém élőben is látni a srácokat, így lazán elhintettem nekik, hogy számomra talán az év koncertje volt, és igazából nem is hazudtam nagyot!
Dogs On Acid: Waiting For You To Come Home
Ez a szám tiszta Pixies! Ráadásul ez egy tök új zenekar, 2 számuk van egyelőre, amik simán vannak annyira meggyőzőek, hogy ha hasonló színvonalon tudják folytatni, akkor 2015-ben sokkal többet fogunk hallani róluk.
Dignan Porch: Deep Deep Problem
Erről a zenekarról az égvilágon semmit sem tudok!!! Még sosem kerestem rájuk az interneten, pedig kvázi minden albumukat szeretem, 2014-ben pedig ez volt a kedvenc számom tőlük.
Carsick Cars: 15 Minutes Older
Ez itt a kedvenc kínai zenekarom! Még a Sonic Youth előtt láttam őket egyszer Bécsben, és talán nem dobálózom nagy szavakkal, ha azt mondom, hogy jobban le is nyűgöztek! Az új lemezük legjobb számának van kínai és angol verziója is, de a kínait jobban szeretem, mert egy szót sem értek belőle!
David Kilgour And The Heavy Eights: Some Things You Don’t Get Back
Érdekes módon szólóban aktívabb az új-zélandi zseni, mint az anyazenekarával, a The Cleannel, mondjuk teljesen mindegy, hogy miként csinál olyan szuper dalokat, mint ez.
The Notwist: Kong
Egy olyan világban élünk, hogy egy árvízről szóló dal is lehet tökéletes!
Erlend Øye: Rainman
A Kings Of Convenience csodabogarát nem kell bemutatni senkinek, és vállveregetést is kapott már bőven, így elég csak nyugtáznunk, hogy idén is alkotott valami maradandót.
Jason & Theodor: Life Under Palmtrees
Az év egyik legegyszerűbb dala egyben az egyik legjobb is, mondjuk ilyen cuki hanggal nem nehéz bármit is eladni!
Ricky Eat Acid: In My Dreams We’re Almost Touching
Ez a Sam Ray nevű srác elképesztő, amihez hozzáér, arannyá válik, tavaly a Teen Suicide nevű zenekarával volt a listámon, jövőre biztos már megint valami új dolgot talál ki magának, már ha épp mondjuk nem megint egy új Julia Brown lemezen töri a fejét.
Ariel Pink’s Haunted Graffiti: Plastic Raincoats In The Pig Parade
Nálunk az év legjobb lemeze lett, nálam nem, viszont ez az év egyik legcukibb száma!
Alvvays: Archie, Marry Me
Könyörgöm, csináljon már valaki itthon is ilyen menő csajpop bandát!
Alex G: Harvey
Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy Alex G egy csodagyerek, ráadásul szerencsére hiperaktív is zeneileg, itt van az összes eddigi kiadványa, ki fogom kérdezni!!!
Amen Dunes: Lonely Richard
Ez itt bizony az év legjobb dala az év legjobb lemezéről!
Kevin Morby: All Of My Life
Ő bizony már tavaly is a kedvenceim között volt, és idén is itt a helye, mert ez a fiatalember szívszorítóan szép dalokkal kápráztat el minket!
Homeless King Baby: Dizzybenzo
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Fülöp „Fancy Dress Party” Peti nekem küldte át először az új dalait, majd rövid ideig elérhetővé is tette őket a nagyközönség számára, reménykedjünk, hogy újra megteszi. Ezért a dalért egy nagy virtuális ölelésben részesítettem, aztán később élőben is.
Matt Kivel: Insignificance
Egy újabb szentimentális szám, a címével ellentétben számomra olyannyira nem volt jelentéktelen, hogy mind a dal, mind a lemez a legnagyobb kedvenceim között van.
Foxes In Fiction: Altars
Warren Hildebrand új albumára sokat kellett várni, mentségére szolgáljon, hogy ő vezeti az Orchid Tapes kiadót, így számomra ő az év legsikeresebb embere, hiszen ott jelent meg a Ricky Eat Acid és az Alex G lemez is, természetesen egy csomó másik szuper kiadvánnyal, többek között az új Foxes In Fiction lemezzel is együtt.
Saul Conrad: Wool And War
A szerencsésebbek háromszor is láthatták őt Budapesten idén, de a jó hírem az, hogy valószínűleg 2015-ben is tiszteletét teszi nálunk, mert nagyon szeret itt lenni, hát cserébe szeressük mi is őt, mert nagyszerű dalokat ír!
Spiritualized: Always Forgetting With You (The Bridge Song)
Jason Pierce > bármi! Idén a Spiritualized mindössze annyit hallatott magáról, hogy egy űrben felvett hangokból készítendő lemezen szerepelt ezzel a számmal, de ez bőven elég is volt a világ legcsodálatosabb emberétől, hogy az év egyik legszebb számával rukkoljon elő.
Elekes Roland
ELEKES ROLAND KEDVENC 2013-AS DALAI ITT HALLHATÓK. A 2012-ESEK PEDIG ITT.
