„Fesztiválozni menő dolog” – Lobenwein Norbert-interjú

1993-ban még meglepődött, amikor sikerült 800 embert összehoznia egy soproni tornateremben. 2014-ben már két, itthon domináns, de Európában is számottevő, sokmilliárd forintos forgalmú fesztiválszervező cég, a VOLT Produkció és a Sziget egyik meghatározó tulajdonosa és vezetője. Lobenwein Norbert sokat tud a bulibizniszről – és egy keveset el is mond belőle.

- Több mint húsz éve szervezed Fülöp Zoltánnal a VOLT Fesztivált Sopronban. Mikor és hogyan kerültetek közel a Sziget Fesztivál budapesti alapítóihoz? Mikor, miért és hogyan lett aztán a rendezvény a Szigeté?

- A kilencvenes évek elején az országban tevékeny szervezők, klubosok jól ismertük egymást, köszönhetően nagyrészt Gerendai Karcsinak, aki akkoriban verbuvált egy, az említetteket tömörítő csoportot, Central Station néven. Bár a kezdeményezés nem volt hosszú életű, máig igazán fontos kapcsolatokat és barátságokat köszönhetek ennek az időszaknak. Mi Fülivel Sopronban szerveztünk koncerteket és ugyanabban az évben indítottuk el a VOLT Fesztivált, amikor a Sziget is kezdődött. Karcsival és Müller Péter Sziámival már akkor jó viszonyban voltunk. Engem Sziámi hívott a szigetes csapatba, én meg Fülit. A Budapest Parádét, a Sport Szigetet és más, nagy eseményeket már mint szigetes munkatársak vezettük, illetve 2007-ben a mi kezdeményezésünkre és vezetésünkkel indítottuk el a Balaton Soundot úgy, hogy annak 50%-ban a Sziget, 50%-ban mi voltunk a tulajdonosai. Szóval egy folyamatos és eredményes közös munka volt a miénk, kissé rendezetlen céges háttérrel. Ezért jutottunk el pár évvel ezelőtt oda, hogy tegyük rendbe a dolgainkat: a VOLTot és a Soundot is bevittük a Sziget Kft-be, ahol azóta 25% tulajdonrész a miénk, a teljes portfólióban, így természetesen a Sziget Fesztiválban is. 

- Hogyan változott az évek során a feladatköröd, illetve a munkamegosztás közted és a többi vezető között a Sziget Kft-ben?

- Zolinak is, nekem is eléggé összetett a szerepünk. Egyrészt mi irányítjuk a VOLTot és a Soundot, másrészt az összes eseményünk zenei programját mi koordináljuk. Mivel nagyon egymásra épülnek a nagy fesztiváljaink, fontos, hogy legyen valaki, aki átlátja, hogy ha X zenekar nemet mond a VOLTra, akkor még jó lehet-e a Szigetre, vagy fordítva, illetve aki azzal tölti a napjait, hogy figyel az aktualitásokra, a közönség igényeire. A döntéseket a lehető legjobban felosztottuk egymás között: a szabály az, hogy a maga területén az előre meghatározott pénzügyi keretek között mindenki a maga ura. Egy klasszikus módon működő cég számára idegen lehet ez a modell, de mi felismertük, hogy a rendezvényeink elsősorban attól működnek, hogy azok alapítói, gazdái foglalkoznak velük, a saját gyereküknek tartják azokat, és ez a projektek hasznára van.

- Miért a 2001-ben létrejött VOLT Produkció Kft-vel alapítottad meg tavaly a Strand és a B.my.Lake fesztiválokat, nem pedig a Szigettel? 

- Tavaly indítottuk útjára a Nagyon Balatont, amely nem csupán az említett két, új fesztivált, hanem idén június és október között már közel 25 eseményt foglalt magába. Az ötlet két évvel ezelőttre vezethető vissza. Mint a régió legsikeresebb eseményének, a Balaton Soundnak a szervezőit, időről-időre megkerestek minket olyan szervezők, vállalkozók, akik a Balatonon működtetettek színvonalas vendéglátóhelyeket, vagy éppen szerveztek rendezvényeket, fesztiválokat, de arra már nem volt energiájuk vagy forrásuk, hogy a nagyközönséggel is megismertessék azokat. Ilyenkor mi, a soundos csatornáinkon keresztül próbáltunk segíteni, de úgy gondoltuk, ennél sokkal többet is tehetnénk a Balaton Régióért. Emellett pedig azt is láttuk, hogy ebben a csodálatos régióban bőven van még hely kulturális programoknak, amelyek sok vendéget vonzhatnak. Ezért indítottuk el a Strandot, a B.my.Lake-et és még tucatnyi eseményt, miközben a Nagyon Balaton nem csupán rendezvények szervezéséről szól, hanem más, kézzelfogható turisztikai eredményt hozó projektek motorja is kíván lenni. Elsősorban ez az oka annak, hogy a céges hátteret a VOLT Produkció Kft. adja, amelynek Zolival ketten vagyunk a tulajdonosai.

- Milyen új jelenségek, nemzetközi trendek hatnak mostanában leginkább a hazai fesztiválpiacra? 

- Ha mérföldkövet kell említeni az utóbbi időből, akkor az jut elsőre eszembe, amikor David Guetta ügynöke pár éve nagyszínpadhoz és headliner slothoz ragaszkodott a Balaton Soundon. Nehezen adtuk be a derekunkat, mert addig ahhoz voltunk szokva, hogy húszezer ember előtt nem egy ember áll a nagyszínpadon. Több ügynök is jelezte abban az évben, hogy érdemes ezzel megbarátkoznunk: a következő időszakban DJ-k stadionokat töltenek majd meg és headlinerként szerepelnek a legnagyobb rockfesztiválokon is. És igaza lett… Egy másik trend a színpadtechnikai eszközök forradalmi fejlődését követően a fesztiválok arculatával, küllemével kapcsolatos. Amíg tíz éve még fehér falú sörsátrakban zajlottak a koncertek és a partik, ma már rengeteget számítanak a külsőségek is. Nem kérdés, hogy ezen a téren a Tomorrowland (EDM-fesztivál Belgiumban – a szerk.) tette le a legtöbbet az asztalra: az ő sikerük, az ő koncepciójuk példaértékű. Ma már sokan szeretnék másolni őket, ami a mi kereteink között lehetetlen, ezért meg sem próbálkozunk vele, a kulturált körülmények és a látványos, szerethető környezet kialakításán viszont nagyon régóta dolgozunk. Ez nagyon sok pénzt emészt fel, de azt kell mondjam, hogy van értelme, hiszen ma Magyarországon fesztiválozni menő dolog, egymást érik a jobbnál-jobb fesztiválok, szerte az országban.

KIPUKKADÁS ELŐTT? - TRENDEK, SZÁMOK A MAGYAR FESZTIVÁLBIZNISZ TERÜLETÉRŐL.

- Milyen a fesztiváljaitok jellemző bevételi és költségstruktúrája? Hogyan változtak ezek az arányok az évek során? 

- Bevételi oldalon a jegybevétel messze a legerősebb lábunk, ezt követi a szponzoráció, a vendéglátás és más, kereskedelmi bevételek. Ebből is látható, hogy a legfontosabb cél számunkra az, hogy a jegyeinket lehetőség szerint elővételben értékesíthessük, ne legyünk kiszolgáltatva annak, hogy egy esősebb napon nem indulnak el a napijegyes vendégek… A külföldi nagyfesztiválok esetében ma már jellemző, hogy túlzás nélkül pillanatok alatt eladják az összes jegyüket, illetve például a Coachella (tavaszi gigaevent Kaliforniában – a szerk.) azt is megteheti, hogy a fesztivált egy hét múlva azonos line-uppal megismétli, mindkét esetben úgy, hogy órák alatt fogynak el a jegyeik. Számunkra még elképzelhetetlen, hogy előre meg tudjuk mondani, mennyi lesz a jegybevétel, mennyiből lehet gazdálkodni, de öröm, hogy a Soundra évek óta elővételben eladjuk az összes bérletet, idén először pedig a Szigettel is sikerült elérnünk ugyanezt. A kiadások terén a legnagyobb tétel a program, pontosabban a nemzetközi fellépők költsége. Nagyon nehéz lépést tartani azzal, hogy öt év alatt nagyjából háromszorosára emelkedtek a számunkra fontos fellépők árai. Ők azok, akiket mindenképpen meg kell szereznünk, mert látható, hogy a közönség miattuk veszi meg a jegyet...

- Mely ötleteid, javaslataid hozták a legnagyobb számszerűsíthető hasznot a Szigetnek vagy a VOLTnak? Melyek voltak pályafutásod legnagyobb kárt okozó döntései?

- Büszke ember létemre ennyi idő alatt megtanultam, hogy a személyes sikereinknek ne tulajdonítsak túlzott jelentőséget. A többes szám most is Fülire vonatkozik, az ötleteinket először egymással osztjuk meg és dolgozzuk ki, mielőtt társaink elé tárjuk őket. A mi sikereink közül az egyik legfontosabb mindenképpen a Soundhoz kötődik. Olyankor indítottuk el, amikor már telített volt a piac, de olyanokat szólítottunk meg vele, akik korábban nemhogy nem jártak fesztiválokra, de az egész műfajt utálták. Azzal, hogy prémiumfesztiválként határoztuk meg, az első évtől egy olyan polcra helyeztük, ahol azelőtt nem volt más. Pedig a Soundnál kihangsúlyozott értékek a többi fesztiválunkra is igazak voltak, de volt egy kör, ahol ezt akarták hallani… A STRAND fesztivállal még nagyon az elején járunk, de nagyon nagy fantáziát látok benne, hiszen egy év alatt megdupláztuk a nézőszámot és egy nagyon jó, lojális közönséget vonzott a program. Idén, vagyis a második évben éreztem azt, hogy új fesztivál született, ami nagy szó 2014-ben. A B.my.Lake-ről is hasonlót gondolok, pláne azután, hogy már az első évben Európa legjobb új fesztiváljának választották.Szakmai hibák és tévedések persze ugyancsak előfordultak. A legemlékezetesebb az ezredforduló szilveszterén megrendezett Hysteria 2000 fesztiválunk, amikor a ruhatárosok leléptek a helyszínről és ott álltunk 15-20 ezer ember kabátjával, személyzet nélkül. Erről azért sokat tudnék mesélni. De persze az is előfordult, hogy nem jött be valami, amiben nagyon hittünk. Zolival erőltettük 2010-ben, hogy indítsuk el a legendák fesztiválját, a StarGardent, ahová a megszokottnál idősebb közönséget vártunk, nívós programmal, nagynevű hazai és világsztárokkal. Végül a program se úgy alakult, ahogyan terveztük, ráadásul életünkben talán először szponzor nélkül kellett elindítanunk valamit. Bár színvonalas és jó hangulatú fesztivál lett, nagyot buktunk rajta. Abba is hagytuk, rögtön.

kérdezett: Pawlowszky Tamás
fotó: Lékó Tamás