Fine Cut Bodies hazánk egyik - külföldön is - legelismertebb elektronikus zenei producere, aki a house-tól a breakbeaten át a nem táncorientált elektronikáig széles spektrumon mozog. A producerkedés és dj-zés mellett foglalkozik sound designnnal és alkalmazott zeneszerzéssel, tanít az imPro Schoolban, valamint viszi a kiadója, a Chi Recordings ügyeit. Tizenöt éve kezdett zenét írni, a jubileum apropóján mi nem eddigi pályájának legfontosabb momentumairól kérdeztük, hanem legmeghatározóbb zenei élményeiről.
Első zenei emléked?
Bár apukám leginkább a korabeli beatzenékre bukott, a '70-es években nehéz volt elkerülni az elektronikus zenéket, szóval nagy Vangelis-, Mike Oldfield-, Kraftwerk- és Jean Michel Jarre-kazettagyűjteménye volt, amit a Magnósok, figyelem! című rádióműsorból szerzett be (ugye teljes albumokat adtak le, hogy fel tudják venni az emberek maguknak, ami egy jogi nonszensz így visszatekintve). Nekem úgy tűnik, ez a fajta optimista, mégis melankolikus elvágyódás szinte kiirthatatlan a saját zenéimből is...
Első lemez, amit saját pénzen vettél?
Inkább kazetta volt még a '80-as évek végén, mert Budapest utcáin lehetett azt hiszem 150-300 forintért venni lengyel hamisítású kazettákat (TAKT). Gyanítom, az első ilyen vásárlásom is Vangelis, Jarre, vagy Mike Oldfield volt.
Zene, ami zenélésre inspirált?
Öt-hat évig zongoráztam általános iskolában, úgyhogy maga a zenélés nem annyira inspiráció alapján, mint szülői nyomásra jött (bár valószínűleg később jött volna magától is). Arra emlékszem, hogy gyakorlás helyett leginkább általam szeretett zenéket próbáltam levenni és improvizálni a dallamuk alapján. A Tubular Bells első témájával jól meg is küzdöttem, mert ugye nem 4/4-es a ritmusa. (nevet)
Meghatározó elektronikuszenei album?
Hát a fentiek után a tánczenék felé Roni Size New Forms albuma lökött, bár már partikra előtte is sokat jártam, de full albumokat nehezen tudnék mondani.
Meghatározó partiélmény?
Mondhatnám egyrészt a '90-es évek sok-sok szabadtéri buliját, vagy a Tilos Party-kat, amik összességében meghatározók voltak, de ha egy bulit kellene kiemelnem, akkor egy londoni Friction buli lenne a The End klubban a '90-es évek végén valamikor, Adam Freeland, FreQ Nasty, Rennie Pilgrem és Tayo fellépésével. Ez elég konkrétan meghatározta a következő 5-6 évemet. (nevet)
Meghatározó producer?
Nagyon sok van, de zenészként talán a két DT az, akik kitörölhetetlen nyomot hagytak annak ellenére, hogy az egyik egy nagyon pepecselős világot barangol be (Dave Tipper), a másik viszont egy fanatikus stúdiómágus, aki pár óra alatt készít zseniálisan összerakott dolgokat (Dave Taylor aka Switch, Solid Groove).
Kedvenc videojáték zenéd?
Régi C64 scenerként több HDD-t is meg tudnék tölteni klasszikusokkal, de talán a Myth zenéje az, amit a legtöbbször újrahallgattam azóta. A szerzője, Jeroen Tel pár éve SoundCloudon odakommentelt az egyik zenémre, hogy mennyire bírja, amitől majdnem megállt a szívverésem, de túléltem és azóta jó cimborák lettünk. (mosolyog)
Kedvenc film- / aláfestő zenéd?
Mivel gyerekkoromban nagy Vangelis-rajongó voltam, a Chariots Of Fire, vagy a Blade Runner adná magát, de hát eszméletlen jó filmzenék vésődtek belém azóta is és a mai napig sok érdekes cuccot hallok. Ami viszont bármikor, bármekkora mennyiségben jöhet - Jan Hammer Miami Vice főtémája mellett - az Hans Zimmertől az Esőember főtémája.
Kedvenc Chi-kiadványod?
Nem lenne fair kiemelni valakit a csapatból, úgyhogy inkább az alapján választok, ami a legfontosabb volt számomra, pedig ennél sokkal jobb kiadványaink is voltak, ez pedig az első bakelit megjelenésem 2001-ben, a Cup Of Chi Volume 1. EP-n a Deep Lack Of Balance (előtte már CD-n megjelent egy Quimby-remixem, de a nemzetközi vizekre ezzel érkeztem meg).
FINE CUT BODIES-ZENÉK INGYEN, AJÁNDÉKBA ITT.
Kedvenc kortárszenei lemez?
Steve Reich-tól a Music For 18 Musicians. A dolgai mindig nagyon közel álltak hozzám; az a repetitív, mégis folyamatosan változó, meditatív világ, amit megálmodott, bármikor be tud rántani... Valószínűleg a marimba, vibrafon és a többi ütős hangszer iránti lelkesedésem is innen ered.
A számodra definitív house-szám?
Talán a Marslakó a mostohámban hallottam először és állandóan visszatekertem a videokazettán azt a fél percet, ahol a zene szólt, lövésem sem volt róla mi ez, de nagyon behúzott – ez a M/A/R/R/S Pump Up The Volume-ja.
Minden idők legjobb lemeze?
Nincs ilyen.
A leginkább "matekos” zene?
Programozóként nagyon foglalkoztat a mesterséges intelligencia és hogy hogyan tudjuk algoritmizálni az alkotói folyamat apró egységeit. Azt gondolom, a különböző technikai eszközök, szoftverek, algoritmusok készítése (amikkel aztán létrejön valami alkotás), egyfajta metaművészet, tehát már azok elkészítése is egy kreatív folyamat, ami nagyban befolyásolja a végleges szerzeményt. Másrészről észrevétlenül bekúsznak ezek az eszközök az alkotói folyamatunkba és az unalmas, gépies feladatokat szép lassan átveszik helyettünk, marad a tiszta inspiráció, ami mindenki saját történetéből fakad.
Kedvenc magyar lemez?
Teljes lemezeket elég ritkán hallgatok az elmúlt pár évben, így könnyebb lenne visszanyúlni a 2000-es évek előtti korszakhoz, de a 2000 utáni hazai albumok közül talán az Occam és az Erik Sumo Band első lemeze pörgött nálam a legtöbbet:
Kedvenc új magyar producer?
A Chi-nél megjelenő arcokat megint kihagyom, mert az természetes, hogy bírom amit csinálnak, úgyhogy Occamot húzom ki a kalapból.
Zene utazáshoz?
Nálam az utazásról vagy az jut eszembe, hogy süt a nap és popslágereket üvölt az ember az autóban, vagy hogy ülsz egy buszon, esetleg repülőn az ablak mellett, éjszaka van, a táj suhan el melletted, valamifajta utazás az utazásban érzés. Most inkább az utóbbihoz ajánlok zenét, mert a Badun első albumát annyira megszerettem, hogy még egy Chi-kiadványra is kértem tőlük zenét pár éve.
Zene kutyasétáltatáshoz?
Én legtöbbször dumálós podcastokat hallgatok kutyasétáltatáshoz, mert abba a napi egy órába pont belefér egy epizódnyi fejtágítás, de a belga Dijf Sanders Making Season című 2004-es albuma elég jó mixtúra, ahhoz, hogy a kutyádra is tudj figyelni, mégis felkapd a fejed egy-egy fura szám esetén.
Zene chillezéshez/semmittevéshez?
A KLF Chillout albuma. A két angol csóka már a Timelords-korszakában feszegette a határokat (a mash-up kultúra alapjaival), de később a KLF-fel robbantottak, majd némi popkitérő után "the KLF have now left the music business". Ez az albumuk számomra a textúrák, a field recording és a csukott szemmel utazás alapvetése (kicsit a párhuzamosan futó Orb-projekt előfutára szerintem, amit Jimmy Cauty Alex Patersonnal alapított).
Zene, amitől boldog leszel?
Valami lazább, mosolygósabb jazz, bossanova, vagy easy listening mindig megteszi a hatását nálam, úgyhogy be van tárazva jó pár klasszik mix Keyser és Shuriken kezei közül, például régi Tilos Rádiós műsorok. De sokat hallgattam Gilles Peterson műsorát is, úgyhogy megragadom az alkalmat, hogy az új, október végén megjelenő kubai tematikájú kiadványáról (Havana Cultura Mix - The Soundclash!) Szekeres Géza barátom, azaz Chillum Trio zenéjét ajánljam mindenkinek.
SZEKERES GÉZA ÚTI BESZÁMOLÓT IS ÍRT A KUBAI KALANDRÓL.
Zene, ami elmélyült gondolkodásra késztet?
Elmélyülten gondolkodni leginkább akkor tudok, ha nem szól zene, úgyhogy talán a csend mellett azok a zenék tudnak működni nálam, amelyeket agyonhallgattam gyerekkoromban kódolás közben és elő tudják azt a tudatállapotot idézni, ami akkor nagyon erős fókuszáltságot adott.
Zene esős őszi napokra?
Tipper idei albuma, a Forward Escape. Az ő zenéjében máig ott van az a melankólia, amivel engem megvesz kilóra, ráadásul nagyon jól adagolja az organikus hangokat az elektronikus sound designhoz.
nyitófotó: Pereszlényi Erika
