Konyak, teddy maci és orgonajáték - Charlemagne Palestine a Vakok Iskolájában

(X) Az idei Ultrahang Fesztivál a Trafóval közös szervezésben Charlemagne Palestine koncertjével borzolja fel a város kedélyeit. Charlemage amerikai minimalista zeneszerző, performer, képzőművész, ex-kántor egy személyben. Bár saját bevallása szerint egyik sem, hiszen nincs hivatása, csupán sodródik az árral. Az idén hetvenéves művész általában templomokban és zsinagógákban lép fel, előadásainak sajátossága pedig, hogy nem csupán zenésztársait, de kedvenc plüssfiguráit is magával hozza koncertjeire. A játékmackó a helyszín szakralitását mit sem csökkenti, sőt, ő maga ruházódik fel misztikus aurával - ezúttal szeptember 28-án vasárnap este a Vakok Általános Iskolájában.

Charlemagne Palestine ritualisztikus előadásai olyan transzközeli élményt kínálnak, amellyel ritkán találkozni. A minimalista zenészt a tiszta hang által elmesélt rejtőzködő történelem érdekli. A közönség pszeudo-minimál szimfóniák, fellengzős operák révén megértheti az ősi zenei ütemek működését.

Az odesszai zsidó családból származó művész évekig kántorkodott egy manhattani zsinagógában, a ’60-as évek második felétől Philip Glass, Phill Niblock és Steve Reich kortársaként építi sajátos világát. Eleinte harangjátékokat komponált, majd az elektronikus zene felé fordult érdeklődése: mágnesszalag-manipulációval, analóg szintetizátorokkal készített darabokat. Legismertebb védjegyei mégis az intenzív zongora- és orgonakoncertjei, illetve színpadi jelenléte: a szenvtelenül szürcsölgetett konyak, a plüssmedvék, a cowboykalap és a színes ingek.

A már-már jelenségként is számon tartott művész eleinte a New York-i avantgárdhoz kötődött, de pályája második szakaszában az impresszionista klasszikusok ihlették meg; Debussy, Ravel, Monet, Gaugin művészete vezette a szakrális zene felé. Avantgárd gyökerei nem számolódtak fel: minden térben és hangszeren új struktúrákat használ. Egyik templomi előadásában például a terem különböző pontjain énekelve azt próbálta bemérni, milyen rezonanciát hoz létre hangja a terem egyes sarkaiban. És nem átallotta ezt megspékelni némi fel-alá szaladgálással, egyik helyről a másikra. A tér iránti szakadatlan érdeklődése megmutatkozott egy 1974-es munkájában is, amikor a New York-i Sonnabend Galériában helyezett el rejtett hangszórókat. Az elzárt, eltakart hangforrások sokkal komplexebb hatást eredményeztek.

Zenéjének fontos eleme a fájdalom, hiszen a billentyűs hangszereket sem a megszokott módon használja. Erőszakos hévvel veri a zongorát, az orgonát, szuggesztív energiákat szabadít ki magából, és szabadítja fel a közönséget. Hogy az ujjait megvédje a végkimerüléstől, cigarettával és konyakkal zsibbasztja megfáradt tagjait – előadás közben, kirívó öltözetben.

Repetitív zenéje mániákus intenzitásba torkollik, a közönségnek pedig esélye sincs kivonni magát a hatás alól. Saját zenei tevékenységét, krédóját így foglalja össze: „Jackson Pollock fizikai gesztusrendszerének és Mark Rothko spirituális színkémiájának élő hibridje vagyok munkáimban. És mindkettőjük veszélyhez és halálhoz való kapcsolata nagyon közel áll hozzám.”

Palestine eleinte elsősorban vallási eseményeken énekelt, azonban a hetvenes években lehetőséget kapott arra is, hogy Manhattanben a Modern Művészetek Múzeumából származó harangokon játsszon. Azóta dolgozik spirituális hangszerekkel, szakrális terekben. A templomba járók tartózkodva fogadták Charlemagne harangjátékát, ám a CBS amerikai TV-társaság igazgatója pártfogásába vette, és Palestine – őrült Quasimodóként – hét éven át muzsikálhatott ott.

A hetvenes évek végén zenei munkásságban kisebb szünetet tartott, ekkor fordult a képzőművészet és a performansz világa felé. Ahogy a zenében, úgy a vizualitásban is a határokat feszegette. Olyan műfajokban akarta megmutatni képességeit, amelyeket nem ismert, nem értett. Igazi provokátorként inzultálta performanszaiban az embereket, és zúzta szét azt a világot, amit korábban felépített – minden különösebb ok nélkül. Ezekből a megmozdulásaiból könyvet is publikált, Sacred Bordello címmel. Ebben a dokumentumban kiemelt helyet kap a teddy maci, ami Charlemagne művészetéből kiindulva cseppet sem véletlen…

A zenész egy interjúban elmesélte azt a zsidó kultúrában bevett szokást, hogy amint közel áll a felnőtt kor határához egy gyerek, szülei elkobozzák játékait. Charlemagne a teddy maci szülőhazájából, Brooklynból származik, onnan, ahol egy, az őseihez hasonló orosz bevándorló készítette el először a legendás figurát. Palestine már kiskorában is rajongott ezért a bábuért, ám tizenéves korában édesanyja eltávolította a lakásból teljes gyűjteményét. Később visszatért ehhez az élményhez, és kiállításai anyagaiban is feldolgozta a témát, de koncertjei rendszeres szereplőivé is megtette az immár felmagasztosult figurákat. A zsidó hitvilág a kabbala köré épül, Charlemagne kabbalája a teddy maci lett. A mackó nem csúfot űz a vallásból, hanem részévé válik.

A produkciókban fellépő plüssállatok mind Charlemagne életének részét képezik, vele laknak. Ahogy egy interjúban mondja: „Törzsi módon választottam őket. Nem vagyok őrült – nem mintha nem lennék az néha. Ezek a minket körülvevő állatkák élnek! (… ) Ez egy komoly, világszintű kapcsolódás az állatokkal, a lelkükkel. Ők nem pisilnek vagy szarnak, varázslatot, vágyat sugároznak…”

Az idei UH Fest valódi csemegével nyit szeptember 28-án a Vakok Általános Iskolájában. Szakralitás és a képzőművészetből ismert fricska a világ felé, intellektuális zenei lazulás: ez Charlemagne Palestine.

Az Ultrahang négy év szünet után rendezi meg újra fesztiválját, melynek nyitó eseményéül választotta a különleges művész koncertjét. Ebben a négy évben sem tétlenkedett azonban az UH: 2012-ben elindította az UH Demót, amellyel egy új generációnak adott lehetőséget, hogy közönség elé léphessen, előbb itthon, majd az UH Fest On Tour keretein belül Berlinben, Bécsben, Pozsonyban és Ljubljanában. 2012 óta újból rendszeresen léptet fel izgalmas nemzetközi produkciókat az UH Esteken, továbbra is a műfajfüggetlenség jegyében. A fesztivál célja, hogy tartalommal töltse meg a „kísérleti zene” kiüresedett címkéjét, és örömet okozzon. Ezért az új mottó, "a new kind of joy", ami arra a sokak számára még ismeretlen örömre utal, amit a zaj, a dallam, a lüktetés varázslatos egyvelege képes a zenészek és a nézők, hallgatók között teremteni. Az UH Fest 2014. szeptember 28. és október 5. között Budapest több pontján osztja az örömöt, és több koncertjét a Trafóval együttműködésben valósítja meg.

INTERJÚNK AZ ULTRAHANG FESZTIVÁL ALAPÍTÓJÁVAL.

A TRAFÓ ÉS AZ UH FEST BEMUTATJA:
CHARLEMAGNE PALESTINE (USA)

2014. szeptember 28., 20:00
Vakok Általános Iskolája, Nádor terem (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39.)

Facebook-eseményoldal