Zenei szponzoráció? Brandekhez kapcsolt zenei tartalmak? Dinamikusan fejlődő területek, ahol népszerűség, márkaüzenetek és komoly pénzek is gazdát cserélhetnek. Linczényi Márk elmondja, hogyan és miért lett alkalmazott zenész.
A közhiedelemmel ellentétben a zeneipar nem haldoklik. A zene sosem volt annyira népszerű, mint most, és minél könnyebben és gyorsabban férünk hozzá a különböző zenei tartalmakhoz, a zene szerepe annál fontosabb lesz az életünkben. Inkább a zeneipar megszokott modellje haldoklik; ez, valamint az információs túltelítettség okozta tömegkommunikációs válság pedig új bevételi források felkutatására ösztönzi a zenei tartalmak gyártóit. A (már teljesen feleslegessé vált) hanglemezkiadók közreműködésével szerzett hangfelvételhez kapcsolódó bevételek eltűnését más lehetőségek pótolják. Ez a folyamat már javában zajlik, az Egyesült Királyságban évi százmillió fontokat költenek zenészek szponzorálására. Az eddigi értékesítési modellt (egy hanglemezkiadó a maga bejáratott csatornáin központosítva terjeszti az egész istállója produkcióit) közvetlen terjesztési lehetőségek és a magán-, illetve szerzői kiadás váltották fel, amelyek már csak zeneműkiadói tevékenységhez kapcsolódnak, és a tartalmak naprakészebb, gyorsabb és közvetlenebb csatornák segítségével jutnak el könnyebben és célzottabban a fogyasztókhoz. Ezeket a csatornákat tudják kiegészíteni, illetve kiszélesíteni különböző brandek, amelyek a zene segítségével szeretnék elmélyíteni a célközönségükkel már meglévő kapcsolatukat. A zenei tartalom ugyanis tud hiteles és szerethető lenni. Ha a brand üzenete hasonlóan hiteles, és közel áll a zene üzenetéhez, összekapcsolódásukkor a brand szeretetet nyer, a zene pedig népszerűséget. Mindkét félnek erre van a legnagyobb szüksége, ezért ennyire jövedelmező a házasításuk.
A SZERZŐ ANTILOPE KID PROJEKTJÉNEK EGY DALA IS REKLÁMMAL PÁROSULT.
A zenész feladata tehát megint módosul, és egy újabb részfeladattal bővül: a tartalmak művészi megformálása, gyártása, majd előadása és népszerűsítése mellé most belép a zene értékesítésének művészete. Az a képesség, amellyel a művészi produktumot, mint szeretetet generáló indikátort, mint közösségformáló erőt, mint érzelmi hívószót adjuk el. Ráadásul nem a kiadónak, nem az áruházaknak, és nem a közönségnek, vagyis azoknak, akik hallgatni fogják, hanem egy ügyfélnek, egy ügynökségnek, vagy egy rendezőnek. És ha szerencsénk van (valóban szerethető a zenei tartalom, a gyártási láncban szereplők kompetensek és jó ízlésűek), olyan népszerűséget szerezhetünk a zeneműnek (és persze ezzel együtt a hangfelvételnek), amelyről a visszasírt hanglemezkiadós korszakban egy szerző/előadó nem is álmodhatott. Értem én, hogy sokan idegenkednek ettől, és sokszor a “kurvulás” kifejezést használják, de számos jól működő példa igazolja, hogy az ilyen partnerségek minden résztvevőnek a hasznára váltak. Igazolódott a régi mondást, miszerint kurvából lesz a legjobb feleség.
Ha innentől kezdve a zenét reklámzenének kell hívni, csak rajta. Magán a tartalmon ez mit sem változtat. Ha innentől kezdve megrendelésre kell dolgozni, csak rajta. Ez régen sem volt másképp, nem látom létjogosultságát például Haydn udvari zeneszerző mivoltát kritizálni. Amíg a művész és a brand is ügyel a hitelességre, a produkció működik. Természetesen ettől még az öncélú zenei alkotó- és előadóművészet nem szűnik meg, sőt, a zene szerepének felértékelődése nem csak a gazdasági, hanem a művészeti szektor felvirágoztatását is eredményezi. Én attól nem leszek kisebb presztízsű alkotó, hogy egyes zenéim reklámok alatt szólnak, és ettől a zeneművek nem lesznek kevésbé művészi zenei tartalmak. (Persze ezeket a műveket a közönség ugyanolyan joggal minősítheti a maga ízlése szerint, mint a nem alkalmazott zenéket.)
KONKRÉT PÉLDÁK ZENE ÉS BRANDEK ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSÁRA ITT.
Amennyiben alkalmazott művészetként gondolunk alkotói tevékenységünkre, úgy nyilván kompromisszumkésznek kell lennünk. Előfordulhat, hogy az ügyfél vagy az ügynökség a kelleténél több ukulelét vagy csengettyűt szeretne, a rendező pedig japán zajzenét jelöl meg briefnek. Ilyenkor a zenei alkotó feladata, hogy az adott körülményekből kihozza a maximumot, és várjon arra az ideális helyzetre, amikor kizárólag a művész felel a művészi tartalomért, a brand pedig az üzenet tolmácsolásáért. És ez az ideális helyzet már nagyon közel van – szóval nem árt felkészülnünk rá.
Ahhoz, hogy kellően távolról tekintsünk saját a művészi tartalmunkra, arra is szükség van, hogy megtanuljunk mások fejével is gondolkodni. Egyszerre, egy személyben kell, hogy szerző, producer, előadó, kiadó, sajtós, marketinges, account, és megint sajtós legyünk. Vagy találnunk kell magunk mellé olyan kompetens társakat, akik elvégzik ezeket a feladatokat. A tartalomtól való szükségszerű elidegenedés nélkül bármilyen értékesítés pusztán a véletlen, a szerencse műve. Persze ez is előfordul, de nem ez a tipikus.
