Szabó Sz. Csaba, vagy ahogyan mindenki ismeri, Jehova, a – hamarosan új EP-vel jelentkező – Moog basszusgitárosaként vált ismertté. Új zenekarával, a barokkpunkos-pszichedelikus Gustave Tigerrel éppen az első nagylemezen dolgoznak, de ő a kultikus Népi Papa és a Haverok billentyűse is. Jehova emellett a Past Perfecttel dj-zik, valamint írni is szokott popzenéről és mint válaszaiból is látszik, mindenevő zenefan. A Gustave Tiger különben ma, március 24-én élőben is megnézhető, a francia pszichpunk’n’roll Jack Of Hearttal lép fel a Trafik Klubban a 99/100. eseményét ünneplő RNR666 szervezésében.
Első zenei emlék
A Z’zi Labortól a Zizi bolygó titka, ami egy zenés sci-fi-mesejáték, biztos sokan ismerik a korosztályomból, Simorjay Emese szintis popszámokat énekel rajta, Janicsák István meg ilyen indusztriálmetált, torzított robothangon; nagyon klassz, pár hónapja hallgattam meg újra. Kortárs popszámok közül meg a She Drives Me Crazy a Fine Young Cannibals-től, nyilván a klipben látható dilis ruhák miatt is, meg Michael Jacksontól a Bad, persze. Az első szám, amit nagyon utáltam, az a Twist In My Sobriety.
Első lemez, amit saját pénzből vettél
A Bad. Mármint konkrétan nem én vettem, hanem a szüleim, de kifejezetten az én kérésemre. Aztán egyszer nagyon szerettem volna, ha a Lambada szól valamelyik szülinapi bulimon – ez nem mostanában volt, hanem régebben, de valami teljesen más kazettát hozott apukám, nem is értem, miért, úgyhogy jól el is lett rontva az egész. Aztán volt még: SoulSister: Simple Rule, ez egy soul-popos belga zenekar, volt egy tök jó slágerük, mondjuk nem ezen a lemezen, meg a Sziámi: Testből Testbe. Nagyon tetszettek a szövegek valamiért.
Meghatározó koncertélmény
Guided By Voices, Bécs, 2003 vagy 2004; a világ legjobb frontembere adta elő a világ legjobb számait, vörös fejjel, nagyon vidám delíriumban. Aztán: a varázslatos, körülbelül. nyolc ember, illetve nyolc haver előtt megtartott Kepler/Snailhouse Project a Vörös Yukban, a Pixies egy ljubljanai templomban és (a) Pop Levi egy kerti partin. Valamint életem első és remélhetőleg utolsó koncertszervezése, Azalia Snail 2006-ban a Fészekben. Gyerekkorból meg az első budapesti Green Day.
Hatások a Moog indulásakor
Hát, mindenkinek más. Az mondjuk jellemző, hogy milyen feldolgozásokat játszottunk az első koncerten, ami egyébként pont tíz éve volt. The Strokes: Hard To Explain, Raveonettes: Attack Of The Ghost Riders, Black Rebel Motorcycle Club: Love Burns. Az utóbbinak ezt a menő bőrkabátban fontoskodását soha nem bírtam, a másik kettő viszont szerintem ma is remek!
Hatások a Gustave Tiger indulásakor
Splash: Tedd fel a kezed – ez valahogy mindig előkerül.
Minden idők legjobb lemeze
Néha, mint például ma is, úgy gondolom, hogy a Wire: Pink Flag. Ezen ugye ilyen átlagban másfélperces-kétakkordos, rendkívül fülbemászó punkszámok vannak, mégis annyira megfejthetetlen az egész, és annyira semmi köze semmihez, hogy az mindig zavarba ejt. De lehet, hogy a Stranglers: The Raven az, vagy a Jehovahkill (Julian Cope-tól – a szerk.) vagy a The Queen Is Dead.
Kedvenc dal(aid) valaha
Akármit válaszolnék erre, azt biztosan megbánnám, úgyhogy inkább megmondom, hogy mi a három kedvenc számom mostanában. Fun Boy Three: The Lunatics Have Taken Over The Asylum, Ludus: Breaking The Rules és Henry Badowski: Swimming With The Fish In The Sea. Ez utóbbit amúgy nagyon ajánlom mindenkinek, mármint a teljes lemezt, ilyen szintis pszich-pop 1981-ből, kábé ez a Robyn Hitchcock, Nick Nicely-vonal, csodás, tényleg.
Kedvenc indierock lemez a nyolcvanas évekből
Valószínűleg a Come On Pilgrim + a Surfer Rosa a Pixies-től, ezen nincs is nagyon mit magyarázni, de legyen akkor valami olyan is, amit talán kevesebben ismernek, mondjuk Squirrel Bait: Skag Heaven, amin ilyen gimis gyerekek nyomják a Hüsker Düt meg a ’Mats-et nagy nekibuzdulással.
Kedvenc classic rocklemez
Todd Rundgren: A Wizard, A True Star. Ez valahol a nagyon komoly pszich-prog-pop-rock stúdióvarázslás és a totális idiótaság között van félúton; én tényleg nagyon tisztelem a Flaming Lips munkásságát, de ilyet ők se tudtak. De ha ez nem elég rockos, akkor Cheap Trick: In Color.
Kedvenc metállemez
Azok közül, amikről egyidejű emlékeim vannak: Therapy?: Troublegum. Amúgy inkább a NWOBHM-közeli lemezek, például: Def Leppard: High ’n’ Dry, Venom: Welcome To Hell, Judas Priest: Stained Class. Első Holocaust is bomba jó!
Kedvenc souldal
The Flirtations: Nothing But A Heartache. Itt annyi dráma van két és fél percben, mint a komplett Ibsen-életműben, és még táncolni is lehet rá.
Kedvenc elektronikus tánczenei dal
Ha feltétel, hogy – tényleg – lehessen rá táncolni, akkor Inner City: Good Life. Ha meg nem, vagy nem annyira, akkor Kit Clayton: Nele, To Rococo Rot: Cars, Fennesz: Caecilia.
Kedvenc egzotikus országból való lemezed
Egy időben csomó japán lemezt vettem, de az nem annyira egzotikus, szóval legyen a Cambodian Rocks című válogatás, amin értelemszerűen kambodzsai rockzene hallható a hatvanas évek végéről/hetvenes évek elejéről.
Örök kedvenc magyar lemezek
Tereskova: Ufo, Tereskova: Ne mondd rám. Kedvenc magyar számom az Annabarbitól az Elsuhanó vonat.
Kedvenc friss magyar dal
A Párt: Utazás a Napba, talán ez a legfrissebb.
Lemezgyűjteményed legkülönlegesebb/legértékesebb darabja
Van úgy kábé negyven lemezem Lou Barlow-tól (egyik zenekarától, a Sebadohtól egy szép lemezborító jobbra). Mármint nem tőle vettem, hanem ő játszik ezeken, illetve egy részüket dedikálta is.
Kedvenc zenei producer
Dorozsmai Gergő, meg mit tudom én, Steve Albini.
Bűnös zenei örömöd
Hát ez tök nehéz, mert ez a kategória gyakorlatilag nem is létezik már, minden zene menő, minden zene ciki! Mondjuk talán a Bloodhound Gang még belefér, esetleg a Meat Loaf: Bat Out Of Hell, annak most nem tudom, milyen a megítélése éppen, meg bírom Bryan Adams-nek a régebbi, rockos slágerszámait.
Legmeglepőbb (zenei ízlésedtől leginkább eltérő) zene, amit szeretsz
Warren G: Regulate, ez még gimiből maradt, háromévente elő szoktam venni. Szeretem ezeket a fütyülős szintiket, meg hogy mindenki úgy rappel, mintha valami nyugtatón lenne.
Zene, amitől boldog leszel
Bis, Bis és Bis. XTC, régi Cardigans (a Gran Turismóig, utána szar), minden/bármi, amit Lawrence Hayward csinál, meg az Apples In Stereo, illetve úgy általában az összes Elephant6-közeli zenekar, kivéve a Neutral Milk Hotelt, mert abban sokat rinyálnak, aztán meg a C86-os zenék közül azok, amelyekben csajok énekelnek. Illetve hát nagyon szeretem a rágógumi-popot Millie Smalltól a Sweeten át az Icona Popig.
Kedvenc, amit szomorkodás mellé hallgatsz
Hú, de jó zenére szomorkodni! Például rockolásra hajlamos énekes-dalszerzőket hallgatok ilyenkor; nem mondom, hogy ezektől nagyon szomorú leszek, de mondjuk Lou Barlow-tól, Paul Westerbergtől, Mark Kozelektől illetve Tommy Keene-től mindig meg tudok hatódni, vagy akár mondhatnám Damien Juradót vagy - a régebbi - Bonnie Prince Billyt is. Ez ilyen férfias dolog. Vagy a hármas Big Start, vagy a Galaxie500-ot/Damon and Naomit. Amúgy van egy csomó ilyen szám, mindenféle műfajból, mondjuk az Associates: Affectionate Punch-tól a Yo La Tengo: Everyday-ig, amiktől összeszorul a szívem. Joey Ramone hangjától meg mindig bőgök!
Kedvenc zene utazáshoz
U.N.P.O.C.: Fifth Column, éppen ideális, ha mondjuk Amszterdamból tartok Nicaraguába.
Kedvenc zene éjszaka
A második Raincoats-album. Meg az ilyen szintivarázslat-lemezek Eberhard Schoenertől a Tangerine Dreamig.
Kedvenc zene szexhez
Egyszer hazazavartam egy lányt az első Pere Ubu-lemezzel, ami ilyen idegesítő nyikorgással kezdődik, máskor meg valaki felháborodottan kikapcsoltatta a Mudhoney-t. Ilyesmik jutnak csak eszembe.
Kedvenc szombat esti bulizene
Hát, én talán az újhullámra bulizok legszívesebben, amúgy is nagyon közel áll hozzám az a korszak, tehát a hetvenes évek második fele, illetve a nyolcvanas évek legeleje: XTC, Damned, Devo, Human League, Stranglers, Ultravox, PIL, Altered Images, Swell Maps, Blondie, Mo-Dettes, Echo & the Bunnymen, Specials, Comsat Angels, Fad Gadget, Homosexuals, Gang Of Four satöbbi, most tényleg csak azokat sorolom, amik hirtelen eszembe jutottak. Nyilván ezzel nem mondok valami megrázó erejű újdonságot, de egészen páratlan volt ez a korszak szerintem, még a negyedvonalas zenekaroknak is volt legalább egy tökéletes kislemezük. Plusz a northern soul.
A GUSTAVE TIGER BEMUTATKOZÓ EP-JE ITT HALLHATÓ. REMEK MÁSODIK KLIPJE PEDIG ITT LÁTHATÓ.
Kedvenc vasárnap reggeli pihenős zene
Nem olyan régen csináltam egy ilyen válogatást.
Kedvenc komolyzene
Monteverdi: Vespro della Beata Vergine, Thomas Tallis: Spem in alium, és hogy legyen valami frissebb is, Hans Werner Herze: Elegie für junge liebende.
Kedvenc 2014-es lemez
Nem tudom, eléggé le vagyok maradva folyton, mindig év végén szoktam pótolni. Nem nagyon tetszett az új Beyoncé…
lejegyezte: Dömötör Endre
a Gustave Tiger első klipje, az Eutropius című dalhoz:
a Moog március 29-én a Corvintetőn lép fel, legújabb daluk, az Unbound klipjének premierje is ott lesz, itt meg egy teaser hozzá:
