Bár a gyökerei ’92-’93-ig nyúlnak vissza, a jungle ’94-ben durrant be igazán, vagyis a húszéves ciklikusság törvényszerűségének megfelelően itt az idő, hogy visszatérjen. És ez promptul folyamatban is van: egyre több fiatal, a műfaj hőskorának idején született producer fedezi fel magának az amen breakeket, ráadásul olyanok, akik nem a dobbasszus zenében mozognak, míg mások, az idősebb generációkból nosztalgiából nyúlnak vissza, de mai megközelítéssel az oldschool jungle-höz. Sőt, egy egész új irányzat, a juke jungle is formát öltött. 2014-ben újra kitörhet a jungle-láz.
Maga a jungle, és tágabban a drum and bass persze soha nem tűnt el, két évtizede töretlenül ott lüktet a tánczene nagy érrendszerében. Ahogy a kilencvenes évek derekán egy időre áttört a mainstream popközegbe, úgy manapság is van egy olyan vonala, ami kompatibilis a kereskedelmi rádiók és a közszolgálati MR2 zenei profiljával: ezt a populáris (és populista) ágát az EDM-hullámra ráfekvő formációk, producerek húzzák, mint DJ Fresh, a Sub Focus, a Chase & Status. (Ez a felhígított, más népszerű hangzásokkal – elektróval, dubsteppel, pop-rockkal, hiphoppal, egyébbel – kevert recept nálunk is sikeres, lásd Brains, vagy a friss alomból a Cloud 9+.) De ugyanígy nagy tömegeket mozgat meg a Netsky vagy Camo & Krooked nevével fémjelzett "stadionbéz”, vagy másképpen a fesztiválközönségre optimalizált drum and bass (ebben a mezőnyben itthonról a fiatalok közül a Magical Gravity és a Raise Spirit viszik a prímet).
A fősodorral úszó drum and bass-törekvések alatt pedig ott buzognak a műfaj bevett underground áramlatai, a neurofunktól és technoidtól a liquiden és jump upon át az atmoszférikusig, miközben új leágazások is keletkeznek, mint aktuálisan a tempófelezéssel operáló, minimalista hangzás (ennek alapvetése Dub Phizix Marka című trekkje). De a klasszikus jungle-hagyományok ápolása, illetve továbbvitele (future jungle) éppúgy jellemző, jó néhány veterán jungle-harcos a mai napig aktív, Bizzy B-től Doc Scotton át Dillinjáig (akinek többen a nyomdokaiba léptek, pl. DJ Hazard, DJ Vapour), az ugyancsak régi katona Shy Fx a Digital Soundboy kiadójával pörgeti előre a dolgokat dzsungelfronton, a ragga jungle brit uralkodója, Congo Natty 12 év után tavaly Jungle Revolution címmel adott ki egy (a zsáneren belül) felfrissült megszólalású albumot, de akadnak fiatalok is – Bladerunner, Serum, Serial Killaz, Northern Lights –, akik az oldschool hangzás modernizálásában jeleskednek.
Viszont ahhoz, hogy a jungle most trending topic legyen, a drum and bass-színtéren kívüli impulzusok kellettek. Mint az elismert house/techno producer Paul Woolford Special Request név alatt jegyzett tavalyi albuma (Soul Music), amely lassabb tempón és az eredetinél sterilebb, modern formában megszólaló junglista stílusgyakorlatok gyűjteménye. Vagy mint a közel két és fél évtizede, az elektronikus tánczene széles skáláján alkotó Mark Pritchard saját neve alatt kijött három tavalyi EP-je, melyek eufórikus uk rave-vel és jungle- lel töltött partibombák.
Pritchard és Woolford is részben nosztalgiázik, nekik megvolt valós időben a jungle, nem úgy a fiatal bass music-fej Tesselának, aki legutóbbi cuccain az újsulis brit kattogós technót csapta szét súlyos amen break-szerű ritmusokkal (Nancy’s Pantry EP, Hackney Parrot maxi), tulajdonképpen megalkotva a kilencvenes évek eleji breakbeat techno mai megfelelőjét.
Igazán érdekes, hogy a bristoli dubstep-közegből kiugorva szintén többen "gyorsultak vissza” és csinálnak uk rave-ből/jungle-ből építkező zenéket (mint pl. Pinch). Még érdekesebb, hogy a jungle megújulásának fő katalizátora nem Anglia, hanem Amerika. Januárban a Ninja Tune-nál jelent meg Lee Bannon (a nyitóképen) Alternate/Endings című albuma, melyen a rapper Joey Bada$$ Pro Era krújához tartozó producer (akire legalább annyira hatott a hiphop, mint szülővárosa, Sacramento masszív drum and bass színtere) a klasszik jungle-t ambient electronicába ágyazza. Ugyancsak a Ninja Tune-nál jött ki tavaly ősszel Machinedrum legutóbbi albuma (Vapor City), rajta remek jungle-juke hibridekkel.
E két műfaj egymásra találása nem is olyan meglepő, hiszen sok bennük a hasonlóság: a nyaktörő 150-160 bpm-es tempó, a zene dob+basszus-centrikussága, a frenetikus, szinkópált ritmusok, az urbánus ghetto fíling. Mint mindig, előbb itt is az angolok vették át az amerikai mintát, hogy abból valami újat alkossanak: 2011-ben Om Unit csinált Philip D. Kick néven néhány juke editet drum and bass-klasszikusokból (például az Omni Trio legismertebb számából ezt), ezzel lerakta az alapot, amit tovább alakítanak olyanok, mint Rockwell, Fracture vagy Stray.
Tavaly pedig fordult is a szitu és végre a juke producerek (az élükön DJ Rashad) elkezdték a jungle ritmusokat a zenéjükbe integrálni. Jó eséllyel ez a hibrid tényleg önálló irányzattá válik, a jungle pedig idén még jobban beszivárog a house-ba és a technóba, sőt, akár a popba is – Example például ezt ígéri márciusi új lemezén.
A cikkhez nyújtott szakmai segítségért köszönet Valdinak (Bladerunnaz) és ICR-nek.
