Lemez gyorstár - 2014. 7. hét

Az idei heti albumhallgatókban rendszeresen visszaköszön, hogy 2014 - például az elmúlt évekkel ellentétben - nagyon lassan indul be lemezfronton. Alig van mainstream megjelenés, alig akad kiemelkedő lemez, pedig már február közepén tartunk. Hogy mégsem tragikus a helyzet, arról a Warpaint belefeledkezős popja, Lee Bannon aktualizált jungle-je, a Temples (nyitóképen) pszichpopja, vagy Marissa Nadler folkalbuma tesz. Lemez gyorstár.

Lee Bannon: Alternate/Endings

Kiadó: Ninja Tune / Neon Music

Megjelenés: 2014. január 13.

Stílus: jungle, breakbeat

Kulcsdal: Phoebe Cates

Miközben a New York-i Lee Bannon egyre komolyabb rappereknek ír hiphop alapokat háttéremberként, a saját szólókarrierjét most éppen egy jungle és breakbeat elemekből felépülő albummal erősíti. Az Alternate/Endings-en jól érződik, hogy nem egy fölös szabadidőben, levezetésként összetákolt valami: minden egyes része mesteri aprólékossággal összeálló, fémes aktualizálása egy olyan zsánernek, ami ismét reneszánszát éli. Minden nosztalgiát nélkülöző, élvezetes ugrás a jövőbe – ha Bannon így folytatja, korunk egyik fontos beatmakere válhat belőle.

9/10

Velkei Zoltán

Warpaint: Warpaint

Kiadó: Rough Trade / Neon Music

Megjelenés: 2014. január 20.

Stílus: grúvi hangtapéta

Kulcsdal: Keep It Healthy

Amikor majdnem négy év telik el két kiadvány között, akkor óriásira nőhetnek az elvárások. Meg amikor a hallgató előre elhatározza, hogy mit szeretne hallani és csalódik, hogy nincs egyezés. Fókuszálatlan, dallamtalan, nem tart sehová – ezek a leggyakoribb vádak a vegyes fogadtatású Warpaint negatív kritikáiban. Nem célom védeni a lemezt és tényleg annyi, de annyi a zene a világban, nagyon rossz lenne, ha mindenki ugyanarra gerjedne, úgyhogy inkább csendben boldog vagyok: a Warpaint visszatalált egyik kedvenc lemezem, az ő 2008-as, hatszámos Exquisite Corpse című EP-jük szellősebb, fókuszálatlanabb megszólalásához, órákig tudom belefeledkezve hallgatni ezt a dallamokat ejtő grúvi „hangtapétát”, ezt a, bassza meg, célját csak elérő szexi lemezt.

8.5/10

Dömötör Endre

WARPAINT-INTERJÚNK AZ LP KELETKEZÉSÉRŐL, VIDEÓKRÓL, JAMES BLAKE-KOLLABORÁCIÓRÓL.

Broken Bells: After The Disco

Kiadó: Columbia / Sony

Megjelenés: 2014. február 3.

Stílus: spacepop

Kulcsdal: Holding On For Life

A Broken Bells papíron nagyon jó kollaborációnak tűnt, és mint általában az ilyenek, végül nem teljesen felelt meg a nagy várakozásoknak. A Shins-frontember James Mercer és az előző évtizedben nagyon felkapott producer, Danger Mouse 2010-es, cím nélküli első albuma azért egyenetlensége ellenére szerethető volt, én például egy évig sétálgattam rá egy szigeten. A négy év után érkező After The Disco kezdetben azt sugallja, hogy egy minimalista new wave ihletettségű 80s-album lesz, de aztán gyorsan kiderül, hogy nagyon színes a paletta, a változatossággal együtt meg az is, hogy ezúttal is egymást hajszolják a jó és átlagos részek. De még mindig szerethető.

7.5/10

Dömötör Endre

ÍME, AZ AKTUÁLISAN MEGHALLGATHATÓ, TÖBBNYIRE MEGJELENÉS ELŐTT ÁLLÓ JÓ LEMEZEK.

Temples: Sun Structures

Kiadó: Heavenly Recordings

Megjelenés: 2014. február 10.

Stílus: pszichedelikus rock

Kulcsdal: Colours To Life

Britannia legújabb kedvenc zenekara tagadhatatlanul a Northamptonshire-i Temples, amely a mostanában igen felkapott pszichedelikus rock műfajában jeleskedik. Másfél évvel első kislemeze után végre megjelent a bemutatkozó album, amelyen nyilvánvaló az olyan zenekarok, mint a Tame Impala vagy a Kasabian hatása. Azonban a kvartettnek így is van sajátos, a műfaj kortárs sikerzenekarainál fülbemászóbb megszólalása, mely persze képes a stílushoz alapvetően elvárt 'tripre' invitálni hallgatóját, elég csak meghallgatni slágeres A Test Of Time-ot.

8/10

Csonka Mátyás

Marissa Nadler: July

Kiadó: Sacred Bones

Megjelenés: 2014. február 10.

Stílus: folk-dreampop

Kulcsdal: Dead City Emily

Nadler a freakfolknak csúfolt 2000-es évek eleji folkvirágzás idején tűnt fel, zenéjében dreampopos, ambientes, gothic folkos elemek is bőven akadnak, July című hatodik nagylemeze is pontosan ezen jelzőkkel írható le. Nyugodt, kissé melankolikus, a címével ellentétben talán inkább megjelenésekor, télen működő erős lemez egy kiegyensúlyozottan jó életműben. Az a fajta zene, ami fagyosnak mutatja magát, de már annyira, hogy forróságot érzünk tőle – ki tudja, lehet nyáron meg hűteni fog.

8.5/10

Dömötör Endre

a Temples legújabb klipje a Mesmerise című dalhoz:

ez pedig a friss Broken Bells-video a Leave It Alone című számhoz: