„A fiatal előadók kezében a hatalom” – Charli XCX

Az 1992-es születésű Charlotte Emma Aitchison, vagy kicsit egyszerűbben Charli XCX tudatos és megnyerő előadó, ugyanakkor ösztönös, gyors dalszerző is (nevéhez fűződik a tavalyi-idei év egyik nagy slágere, az Icona Pop-féle I Love It). Első - legalábbis általa elsőnek tartott - lemeze idén áprilisban jelent meg, ott virít a fiatal tehetségeket gyűjtő címlapokon (mi már 2012-ben befutóesélyesnek hallottuk és a REC015 címlapján is jól mutatott), ráadásul szinte el is készült második albumával. Nem lennénk meglepve, ha mostani sikereinél is komolyabbakat érne el a nem is olyan távoli jövőben. A Telekom által szervezett Electronic Beats-es fellépése előtt beszélgettünk.

- A szüleid támogattak abban, hogy zenével foglalkozz, tizennégy éves korodban vettél fel egy lemezanyagot, de milyen hatásokat jelentettek ők számodra zeneileg? Milyen zenék szóltak a házatokban gyerekkorodban?

- Őszintén szólva a szüleim inkább csak egyszerűen hagyták, hogy azzal foglalkozzak, amivel csak akarok és ez igaz volt a zenére is, amit hallgattam, egyáltalán nem szóltak bele és nem tukmálták rám a kedvenceiket. Úgyhogy inkább a kortársaim hatottak rám, olyan zenék, amiket mindenki hallgatott. Főleg popzene: Britney Spears, Spice Girls, ilyesmik. Nem szólt náluk a Beatles, vagy semmi hasonlóan menő zene. Bár apukám nagyon szerette a Yello-t, úgyhogy azt feltette néha. Vagyis igazából most jut eszembe, hogy anyukám meg mindig Monkees-t és a Bread nevű hetvenes évekbeli softrock zenekar lemezeit játszotta és erre csak nemrég jöttem rá, hogy mekkora hatással voltak a Bread-dalok a dallamaimra. Tudat alatt nagyban hatottak a melódiáimra. Szóval anyukám zenéi mégiscsak voltak rám hatással, de alapvetően rám hagyták, hogy mit hallgatok.

- Első lemezed, a 2008-as 14 egy nagyon változatos anyag, vannak rajta zongorás, gitáros popdalok, menő elektropop-számok. Mennyire volt ez tudatos próbálkozás arra, hogy mindenben kipróbáld magad?

- Nem volt több mint egy tizennégy éves lány próbálkozásai (Charli a lemezt 14 éves korában kezdte írni - a szerk.). Csodálom, hogy egyáltalán hallottad azt a lemezt, nem is igazán szeretnék róla beszélni. Kísérleteztem mindennel, kipróbáltam magam ebben is, abban is, mint egy afféle kezdő zenész. Semmiféle igazi lemezkészítési folyamat nem volt mögötte, egy otthon rögzített demógyűjtemény, ami semennyire nem reprezentálja, hogy ki vagyok most.

- Viszont már ezek a korai dalok és maga az ambíció, hogy lemezt készítettél ilyen fiatalon, azt mutatja, hogy a zenésszé, énekesnővé, popsztárrá válás alapvető vágyad. Áldásként fogod fel, hogy nem lettél tinisztár ekkor és tovább tudtál fejlődni azzá, akit igazán szerettél volna megmutatni a világnak?

- Nagyon fiatal koromban leszerződtetek, de úgy döntöttem, hogy nem kapkodok el semmit, először befejeztem a középiskolát, aztán kipróbáltam különböző dalírási metódusokat, részt vettem felvételi sessionökön csak hogy fejlesszem magam. Elmentem például Los Angeles-be, hogy dalokat írjak és különböző szerzőkkel, producerekkel dolgozzak. Laza tempóban dolgoztam és egészen addig nem is fordítottam semmit komolyra, ameddig nem találkoztam Ariel Rechtshaiddel. Vele volt először olyan érzésem, hogy megtaláltam azt, amit szeretnék kihozni a zenémből.

- Vele hogyan találkoztál? Ha jól tudom 2010-ben kezdtetek el közösen dolgozni és akkoriban még nem volt annyira felkapott producer, mint amennyire például 2013-ban (dolgozott a Vampire Weekend, a Haim, Sky Ferreira, a Major Lazer, Snoop Lion, Little Boots idei albumán).

- Szerencsés voltam, mert lemezcégem fizetett egy utat L.A.-be, ahol részt vettem különböző dalszerzési sessionökön, vagy épp más-más producerekkel dolgoztam egy-egy napig. De nagyon utáltam az egészet, untatott, nem elégített ki. Már épp indultam volna New Yorkba, amikor találkoztam Ariellel, elmentem hozzá és együtt lógtunk két órán, gondoltuk miért ne írjunk egy dalt, villámgyorsan megírtuk a Stay Away című számot, abszolút egymásra tudtunk hangolódni. Elmentem New Yorkba, de csak ezt a számot hallgattam folyton, nagyon boldog voltam tőle és izgatott is, hogy dolgozzunk még közösen. Mágikusan összepasszolunk Ariellel.

- Aztán persze más producerekkel is elkezdtél dolgozni, majd idővel elkezdtél te dalokat írni másoknak. Kitől tanultál a legtöbbet ezekről a folyamatokról?

- Úgy érzem, hogy mindegyik dalírási, felvételi folyamat során képes voltam valamit magamra szedni, de amit egyre jobban megtanulok és nagyon is szeretek mostanában, az az, hogy minél gyorsabban dolgozni. Nem szeretek sokat tökölni, csináljuk (csettint egyet). Ha lehet írjunk három dalt egyetlen nap alatt. Ugyanakkor meg az is van, hogy általában ami először eszembe jut az is legjobb. Amikor elkezdek agyalni valamin, akkor csak egyre rosszabb lesz. Amit viszont tényleg nemrégiben fedeztem fel, most, hogy elég sok dalt írtam másoknak, az az, hogy ne próbáljak meg mások bőrébe belebújni. Ha valaki akar tőlem egy dalt, arról azt gondolom, hogy belőlem kér egy szeletet, tehát azt adom, amilyen én vagyok.

- És hogyan zajlott mindez, amikor az Icona Popnak írtad az I Love It című dalt? Nem érezted úgy, hogy ez annyira jó, hogy inkább megtartod magamnak?

- Igazából akkor épp a saját lemezemhez, a True Romance-hoz írtam dalokat és először dolgoztam Patrik Bergerrel (Grammy-jelölt dalszerző-producer, dolgozott Robynnal és Lana Del Rey-jel is – a szerk.). Nem annyira szeretek új emberekkel dolgozni, úgyhogy megkértem, hogy küldjön át néhány vázlatot és majd én a saját kis hotelszobámban dolgozgatok velük, aztán meglátjuk. Átküldte a You’re The One demóját, ami rákerült a lemezemre és átküldött egy vázlatot az I Love It alapjaival én meg fél óra alatt az ágyam sarkában megírtam hozzá a szöveget és befejeztem a zenét. Aztán a stúdióban találkoztunk, megmutattam neki, ő meg imádta úgy ahogy volt. Amúgy rögtön az elején tudtam, hogy én ezt a dalt nem akarom megtartani, nem hozzám való. Épp nem olyan lemezt akartam létrehozni, amire ez illet volna. Ha érzek kötődést egy dalhoz, akkor egyből látom magam előtt hozzá a videót is, ehhez meg nem láttam. Aztán az Icona Pop beugrott a stúdióba és ők is imádták, ráadásul épp azon a fázison mentek keresztül, amiről ez a dal szól. Lecseréltük az én vokáljaimat az övékre és ennyi. Mindenki azt kérdezi, hogy megbántam-e? De egyáltalán nem. (fent Charli budapesti öltözőjében)

- Viszont büszke lehetsz rá, mégiscsak egy világslágerről van szó!

- Bizony, nagyon büszke vagyok rá! Nagyon fura volt, amikor egyszercsak mindenhonnan elkezdett szólni. Hééé, ez nagyon menő!


CHARLI XCX EDDIGI SIKEREIT ITT MÉLTATTUK.

- Említetted, hogy mindig látod a klipeket magad előtt, amikor egy megfelelő dalt írsz. Mennyire szólsz bele a kliprendezésbe?

- A legtöbb videómat a barátommal, Ryan Andrews-zal forgatom, szóval így könnyű (nevet). De igen, mindent átbeszélünk, elmondom, hogy mit látok, amikor dalt írok. A legújabb klipemet, a SuperLove-ot Tokióban forgattuk, arról például rögtön tudtam, hogy ott szeretném és nagy álmom vált valóra vele.

- Két hete szerepeltél a New Musical Express címlapján nagyon sok fiatal brit előadóval Young Britannia 2013 címszó alatt. Mit gondolsz, jó idők járnak a fiatal brit előadókra mostanában? Milyennek látod ezt belülről?

- Persze, de mindig van sok jó előadó. Viszont most tényleg úgy érzem, hogy jó idők jönnek úgy általában a zenében. Különösen a fiatal művészek számára, rengeteg hatalmunk van ugyanis. A mi oldalunkon áll az internet, sokkal-sokkal több dolgot tudunk megvalósítani, mint bárki öt vagy tíz évvel ezelőtt. Akkor minden csak a lemezcégről szólt, most minden rólunk, művészekről szól. A fiatal előadók kezében a hatalom. Az én esetemben legalábbis biztosan így van. Minden felett kontrollt gyakorolok. Ha valamit nem akarok megtenni, akkor azt nem fogom. És tudom, hogy nem csak az én esetemben van így, egyre inkább ez az általános ezért is gondolom, hogy jó idők járnak a zenében. Minden természetes, minden valós mostanában, az van, amit látsz.

- Rengeteg zenészbarátod van Marina Diamandis-tól Ellie Gouldingig. Mennyire őszinték ezek a barátságok, mennyire tudjátok fenntartani az állandó kapcsolatot egymással?

- Szoktunk találkozni és nyilvánvalóan sok helyen összefutunk, fesztiválokon, klubokban. A kedvenc helyem erre New York, ahol mindig, de tényleg mindig zenészismerősökbe futok és partizunk. New Yorkban és L.A.-ben soha nem sikerül semennyit sem dolgozni (nevet). De azért ezek a haverságok bármennyire is jók, ők mégsem az igazi barátaim. A legjobb barátaim még mindig azok, akikkel felnőttem.

- Májusban megjelent első lemezed változatos az elektropop stíluson belül, de merre próbálod továbbvinni a dalaidat a következő szerzeményekkel?

- Már el is kezdtem dolgozni a második albumomon. Elég sok dalt fel is vettem már. Mostanában a hatvanas évekbeli francia pop volt rám nagy hatással, a yé-yé. France Gall, Brigitte Bardot, Johnny Hallyday, Francoise Hardy, Serge Gainsbourg. És nemcsak a dalok hatnak rám, a hangzások, hanem az korszak egész esztétikája és a dalszövegek is. Ugyanakkor még olyan new wave-zenekarok is, mint a Waitresses, a Bow Wow Wow, a Flying Lizards. Szóval az új lemez sokkal élőbb, gitárosabb lesz. A szövegek sokkal egyszerűbbek, ha úgy tetszik, butábbak lesznek: „cukorkát akarok”, „pénzt akarok” ilyesmi szint. Buták, mégis okosak (nevet).

- Van már megjelenési terv?

- Szeretném kiadni márciusban, de ez lehet, hogy túl optimista forgatókönyv. Gyorsan dolgozunk, Patrikkal készítjük a lemezt, de nem ő az egyedüli producer, én is producer vagyok egymagam néhány dalban. Úgy szeretek stúdiózni, hogy kifulladásig, ha lehet, hajnali ötig fent vagyunk, ameddig holtfáradtan össze nem esünk.

- És várhatunk addig is egy újabb mixtape-et?

- Nem! Végeztem a mixtape-ekkel, legalábbis egyelőre! (nevet) Vissza akarok menni a régisulis módszerhez, évente egy új lemez, arról pedig lekerül három kislemez, úgyhogy most csak erre koncentrálok.

interjú és interjúfotók: Dömötör Endre
koncertfotó: Biczó Andrea

a Charli által ma már inkább elfelejtésre ítélt 2008-as első lemezről a !Franchesckaar!:

ez pedig már legújabb klipje, az említett Japánban forgatott SuperLove:

és Charli legnépszerőbb szólódala, a You Ha Ha Ha: