A jövő héten jelenik meg a svéd Icona Pop nemzetközi bemutatkozó lemeze (cikkünk végén link a végighallgatható, teljes lemezhez), hamarosan Magyarországon lép fel a szintis elektró-pop egyik tehetsége, Charli XCX (aki az I Love It című Icona Pop-gigasláger társszerzője is egyben) és úgy általában minden héten egy újabb szintis-elektrós énekes-dalszerzőnő feltűnését jegyezhetjük meg, így a Recorder magazin tizenötödik számának címlap- és fókuszsztorija (újsuli) a csajoké – első részben a két, név szerint is említett előadóval, a cikk következő részében pedig majd egy tucat új reménységgel.
A tavalyi, az idei, és a kereskedelmi rádiókat ismerve a jövő év egyik legnagyobb slágere abból áll, hogy két svéd lány ordibál olyan szintikre, amikkel mintha egy hétvégi barkácsolás flexelését próbálnák reprodukálni. A szintis elektró-pop a kilencvenes évek végi electroclash-robbanás utáni több hullámos visszatérése óta (Ladytron és társai a 2000-es évek elején, Cut Copy és az ausztrálok a kétezres évek közepén, The Knife, Annie, Robyn és az északiak szinte folyamatosan, Little Boots, La Roux, Ellie Goulding a kétezres évek legvégén ismét Angliából, aztán Grimes, Chvrches és még rengetegen az elmúlt egy-két évből) már végérvényesen a popzenei paletta egyik (hang)színe, már rég nem retró, már rég nem újrahasznosított, csak egy a sok állandóan jelenlévő stílus közül. Azonban mindig van új hulláma, mely most is éppen partot ér tucatnyi csajjal, így aztán ideje átnézni a kínálatot. A már tavaly is forrón tippelt Charli XCX idei lemezével érhet révbe – őt hamarosan Budapesten is láthatjuk az októberi Electronic Beats-en –, a részben általa írt, bevezető sorokban idézett dallal, valamint jövő héten (Németországban már holnap) megjelenő második albumával (This Is… Icona Pop a címe) a svéd Icona Pop tör világuralomra és ott vannak nyomukban a főleg észak-európai feltörekvők is.
Szóval az ’ordibálás plusz a hétvégi barkácsolás flexelésének reprodukálása’ – azaz az I Love It az Icona Poptól – az a szám, aminek sikerült egyesítenie a mostanában populáris tánczenét jelentő EDM agresszív, földbedöngölő stílusát a popzene erős, öntudatos nőinek imidzsével és azzal az érzéssel, hogy bulizni kurva jó. Az I Love It 2012-ben már lopakodott a zeneblogokon, év végén elkezdték játszani a rádiók, 2013-ra pedig akkora gigantikus sláger lett, hogy a Balaton Soundon sem lehetett kikerülni.
AZ ICONA POP BULIS ÚJ KLIPJÉBEN MEGY A VOGUE-OZÁS ÉS A VODKABOROZÁS.
Aino Jawo és Caroline Hjelt duója viszont nem egy hatalmas kivétel az európai popzenében. Először is Svédországban már legalább egy évtized óta jelennek meg hasonló előadók, ebből az országból jönnek már egy ideje a popzene legkeresettebb producerei (Max Martin, Bloodshy & Avant), a bombasztikus slágert pedig eléggé kimaxolta Stockholm, amikor az Euphoria nyerte a tavalyi Eurovíziós Dalfesztivált. Az Icona Pop ugyanennek az iskolának a zabolátlanabb kölykei, akik annak ellenére tűnnek kívülállónak, hogy az első EP-jük kapásból a lemezkiadók nyugdíjasklubjánál, a Mercury-nál jelent meg. A szomszédos Norvégiából jött, 1999 óta aktív Annie például két szinte tökéletes lemez, egy rakat hibátlan dal és jobbnál jobb EP-k (például az idei The A&R EP) ellenére csak álmodhatott mindarról, amit Jawo és Hjelt elért. A svéd popzene nagyasszonya, Robyn pedig csak hosszas szenvedés után, 2007-ben és 2010-ben tudott kiadni pontosan olyan albumokat, amilyeneket mindig is szeretett volna. Az Icona Pop szinte rögtön bele tudott ugrani a tutiba, bár ki tudja, lehet, hogy 4-5 év múlva kiderül, hogy mindig is izlandi népdalokat szerettek volna énekelni.
A KÉT VAGÁNY CSAJ EGY MELEG RAPPERREL FELDOLGOZOTT EGY 60-AS ÉVEKBELI SLÁGERT IS.
Az országos popkoncentráció mellett Icona Pop sikerének másik titka az Északi-tenger túloldalán burjánzó jelenség legismertebb képviselője, a Charlotte Aichinson néven született angol dalszerző-énekesnő, azaz Charli XCX, aki társíróként és háttérvokalistaként közreműködött az I Love It készítésénél. Charli első pillanatra a brit popzene vagányabb női vonalát testesít meg, azt, aki keményebb Kate Nash-nél, karcosabb Ellie Gouldingnál és célratörőbb Katy B-nél is. De ez csak a látszat, popelőadónak született, az ordít minden fotójáról, hogy ambiciózus az meg kiderül abból, hogy 16 évesen, 2008-ban már kislemezekkel és maga terjesztette (szülők pénzelte és támogatta) albummal jelentkezett (14 címmel), és 2011-es, 2012-es elektro-popos, kissé darkwave-es dalaival végképp kivívta magának a figyelmet, idén pedig végre megjelenthette egy nagykiadónál a True Romance című bemutatkozó nagylemezét.
Az is jól beazonosíthatóvá teszi, hogy Marina And The Diamonds-szal (ő a barátnője) és Ellie Gouldinggal turnézott, aztán az is, hogy a nagyon felkapott Ariel Rechtshaid és Gold Panda foglalkozik vele producerként. Rechsthaid – aki egyébként mellékállásban a Foreign Born nevű rockzenekar egyik tagja – producerként és dalszerzőként az angol nyelvű, menőbb popzene nagyrészénél már letette a kézjegyét, dolgozott vele Solange, Little Boots, Glasser és a Haim is, ha már a csajoknál maradunk (ha nem, akkor például részben neki köszönhető a Vampire Weekend idei, zseniális Modern Vampires Of The City albuma is).
CHARLI XCX-RŐL MÁR 2012 ELEJÉN ÍRTUNK EGY ÚJ TEHETSÉGEKET ÖSSZEGYŰJTŐ CIKKBEN.
Az Icona Pop és Charli XCX mögött pedig sorakozik egy egész hadseregnyi női előadó, akiknek bármikor megadathat egy hasonló, orbitális világsiker. De róluk a folytatásban lesz szó.
Klág Dávid
az Icona Pop nemzetközi bemutatkozó lemeze, a This Is... Icona Pop, a részben a 2012-es, Svédországban kijött Icona Pop dalaira épül, de jelentősen rövidebb, átalakítottabb, koncentráltabb lemez, a Pitchfork Advance-on keresztül itt hallgatható végig.
ha valakinek véletlenül még nem lett volna meg a 48 milliós nézettség közelében levő I Love It:
a tavaly év végén bemutatott We Got The World cicivillantós (0:41-nél) Icona Pop-klip:
innentől Charli XCX klipjei következnek, a What I Like című lemezbeharangozó video:
az év elején bemutatott You (Ha Ha Ha) klipje:
ez pedig a You're The One bizarr warehouse-videója:
