Nem a miénk itt a tér - Zenésznevek az utcán

Nem bezzegkülföldönözés, hanem tény, hogy míg mondjuk Granadában Joe Strummerről teret, Párizsban J Dilláról utcát, vagy épp a múlt héten, New Yorkban Adam Yauch-ról játszóteret neveztek el, Magyarországon ez egyáltalán nem bevett szokás. Budapesten, ha a közterület-nevekre hagyatkozunk, amelyekből tavaly 8200-at tartottak nyilván, akkor az egykor és jelenleg élő-alkotó pop- és rockzenészeknek szinte alig van nyoma. Az április 16-án felavatott Radics Béla utca apropóján mi azért - virtuálisan - a lábunk alá vettük a fővárost, hogy könnyűzenei alkotókat névszpottingoljunk.

Az nyilván irreális elvárás lenne, hogy Budapesten olyan könnyűzenei emléktúrákat lehessen tenni, mint Liverpoolban vagy Londonban, de azért álljon meg a menet: hogyhogy nincs Máté Péter utca? Az igazi Elvisről teret, bocsánat, parkot neveznek el, a magyar Elvis, a tavaly októberben elhunyt Komár László nevével még egy plakettet sem találunk? Ha már itt tartunk: Delly Rózsi operaénekesnőnek van emléktáblája, de azt nem tudjuk, melyik házban élt gyerekkorában Demjén Rózsi? Deák Bárdos György zeneszerző nevét őrzi egykori otthona, ugyanakkor Deák Bill Gyulára nem büszke Kőbánya - hogy van ez? A praktikus okokon túl, vagyis hogy az erre vonatkozó rendelet értelmében Budapesten adott személyről legkorábban 25 évvel a halála után lehet utcát, teret, illetve egyéb közterületet elnevezni, ez sajnos tökéletesen mutatja, mennyire elhanyagolt a könnyűzene társadalomban betöltött szerepe, fontossága és a neki tulajdonított kulturális értéke Magyarországon.

Így még a Királynak, a 2001. január 1-jén hajnalban magát (véletlenül?) pisztollyal főbe lövő Zámbó Jimmynek sincs közterületi mementója (ráadásul a Köztársaság téri pubban berendezett kegyhelye is bezárt), pedig a radikálisan elszánt Halhatatlan Jimmyért Mozgalom mindent megtett azért, hogy szobrokat állítsanak, utcákat, tereket nevezzenek el bálványukról országszerte. Egy másik rajongói mozgalom viszont sikerrel járt, mondhatni minden téren: az 1999 óta működő Radics Béla Emléktársaság előbb 2000 októberében emléktáblát állított a legnagyobb magyar gitárosnak 1982-ben bekövetkezett haláláig otthonául szolgáló XIII. kerület, Gyöngyösi út 47. alatti házban, majd az épülettel szemben, a Gyöngyösi út és Vőlegény utca által határolt belső téren 2005 októberében felavatták R. B. Kapitány egészalakos bronzszobrát (Kovács Károly Amerikában élő, erdélyi származású szobrász alkotását), és nekik is köszönhető, hogy a legendás, angyalföldi kötődésű zenészről (akit amúgy posztumusz Csepel díszpolgárává avattak) most végül - egy addig jelöletlen közterületen - utcát neveztek el. Az élet különös fintora, hogy a Radics emlékére írt A zöld, a bíbor és a fekete című dalával népszerűvé lett P. Box zenekar 1987-ben, egy ausztriai menekülttáborban máig tisztázatlan körülmények között elhunyt alapító-gitárosa, Bencsik Sándor "Samu” hamarabb és Magyarországon elsőként, 2001-ben vált utcanévadóvá - Debrecenben.

Mindenesetre a Radics Béla utca példaértékű és talán mozdít valamit azon, hogy a hazai könnyűzene kiemelkedő képviselői és pillanatai látványosabb módon nevesítve legyenek Budapest közterületein, mint az a néhány emléktábla, amely a városban található. A legközkeletűbben ismert plakett az LGT első gitárosáé, az 1982-ben Los Angelesben ugyancsak pontosan kiderítetlen módon elhunyt Barta Tamásé egykori lakhelye, a VI. kerület, Izabella utca 39/B. számú épület oldalán (ugyanebben a kerületben, az Andrássy út 41. alatt jelzi emléktábla, hogy abban a házban alapította meg a Kaláka együttest 1969-ben Gryllus Dániel és Mikó István). Várhatóan szeptember 6-án, a magyar dal napjához kapcsolódva avatják fel az utcán, gitárral a kezében sétáló Cseh Tamás szobrát, az énekes első igazi emlékművét; az I. kerületben, az Iskola utca 35/B alatti ház falán ugyan ott a neve egy emléktáblán, ám azt nem neki, hanem Bereményi Gézával írt első dalai születési helyének megjelöléséül állították. Vámosi Jánosnak és Záray Mártának a Kulturális, Művészeti és Emlékezeti Alapítvány állíttatott emlékszobát a II. kerületben, az Orsó utca 13. szám alatt. Az örvendetes, hogy az egyik legnagyobb magyar dzsesszzenész, a nagybőgő-virtuóz Pege Aladár nevét őrzi szülőháza (VIII. kerület, Víg utca 20.), az viszont megint csak jellemző, hogy az Illés 2007-ben elhunyt névadója, Illés Lajos nem szülővárosában, Budapesten és nem rockzenészként, hanem Kisorosziban, református kántorként érdemesült emléktáblára.

Nos, a névszpotting nem volt hosszú, a hiánylista viszont annál inkább. Természetesen nem kell, hogy túlzottan meglóduljon a fantáziánk és képzeletben máris rocktöri-térképeken kalauzoljunk az első LGT-próba helyszínére, az egykori Metro klubhoz, vagy éppen Tommy Ramone szülőházához, de most csak lássuk, mit látnánk szívesen az utcasarki névtáblákon, kik azok, akik megérdemelnék, hogy közterület viselje nevüket, vagy minimum egy emléktábla díszelegjen szülőházuk falán (a lista természetesen nem teljességre törekvő).

Íme, a Recorder rockemlékezeti Budapest-térképe: