Mesterséges ízesítés - Carbovaris, Ivan & The Parazol, Mary Popkids a rágógumi-popról

Bubblegum pop – a kiskamaszoknak gyártott, egyből fülbemászó, gyermekien egyszerű (na jó, legtöbbször bugyuta), édes-mézes daloknak igenis megvan a helye a popzenében a Yummy, Yummy, Yummy-tól a Call Me Maybe-ig. Arra voltunk kíváncsiak, hová teszik ezt a zenét az egyel idősebbek, ezért egy bubble tea-vel súlyosbított beszélgetésre meginvitáltuk a - ma este az Iskolában 3. születésnapját ünneplő - Carbovaris, a - szombaton a Corvintetőn koncertező, és bemutatkozó albumának premierét nálunk tartó - Ivan & The Parazol valamit a - jövő pénteken az Akváriumban játszó - Mary Popkids tagjait. A rágógumi-pop mellett szó esett még nyálas szövegekről, Lady Gagáról és a titokzatos menedzser Big Money-ról is.

A bubblegum pop a hatvanas években élte először virágkorát. Nektek mit jelent a hatvanas évek, mi a kapcsolódási pont ehhez a réges-régi korhoz, kik a kedvencek?

Jamak Ármin (ének/gitár – Carbovaris): A mai gitárpop akkor keletkezett tulajdonképpen, ez volt az első fénykora, a hangszeres zene egy hatalmas kiteljesedése. Nincs különösebb kedvencem a hatvanas évekből, nyilván a Beatles, mondjuk.

Makumi Kamau (ének/gitár – Mary Popkids): Én nagyon rá voltam és vagyok is kattanva a klasszikus soulra – Sam Cooke, Otis Redding, Four Tops és sorolhatnám – lelkesen fogyasztom is.  Meg persze a Beatles is nagy hatás. A tökéletes énekharmóniák és dallamok a Mary Popkids zenéjében is megjelennek. (nevetnek) De tényleg, a zenénk pop része innen jön, nem az újfajta popzenéből, hanem abból a régi fajta erőteljes zeneiségből.

Simon Bálint (dob – Ivan & The Parazol): Számunkra pont a hatvanas évek a legnagyobb ihletforrás, nálunk ez jelentkezik hatásként a legdurvábban, arra próbálunk reflektálni, hogy ott mi történt a zenében és ezt hogyan tudjuk mai nyelven megfogalmazni. Nekem a hatvanas évek az, amit oda-vissza imádok minden szempontból, mégpedig azért, mert pozitív üzenetet közvetített, boldogságot adott és könnyen befogadható volt. Ez tök jó kontrasztja mondjuk a mai agresszív, reszelős dubstepnek, ami igazából zenének nem mondható, persze attól elismerem azt is. Kedvenc hatvanas zenekarom a Kinks, vagy a Stones.

A bubble gum popdalok azonnal és kérlelhetetlenül a fülbe másznak. Nektek mennyire fontos olyan számot írni, ami könnyen, gyorsan megjegyezhető?

Bálint: Nálunk mondhatjuk koncepciónak, hogy ez szempont, főleg az albumunkon törekedtünk erre. Nem olyan értelemben, hogy a zene könnyebben eladható legyen, hanem mert az nekünk is jobban tetszik, ha valami fülbemászó. Ezzel jól tudunk válaszolni azokra a mostani trendekre akár a rockban, akár az elektronikus zenében, amik a zene bonyolultságára mennek rá.

Balla Máté (gitár – Ivan & The Parazol): Mindannyian úgy gondolkozunk, hogy a hangszert maximálisan alá kell rendelni a zenének és nem öncélúan használni.

Kama: Mi az elmúlt két évet a fülbemászók tanulmányozásával töltöttük. Hogy megtudjuk, mi a titkuk és ebből építkezzünk. Azt találtuk, hogy főleg este támadnak, alvó emberekre, a lábtól indulnak el és felmennek a fülig egészen, amibe durván belemásznak. És nem állnak meg közben!

Bálint: Nekünk ez a bajunk: mi is elindulunk a lábtól, csak aztán megállunk ott középtájon… (nevetnek)

Kama: Szóval, a lényeg, hogy alapból olyan zenét csinálni, ami magától belemegy a fülbe, nem kell beerőszakolni. Chilly Gonzales, akit imádok idén csinált egy szóló zongoralemezt (Solo Piano II – a szerk.), ennek kapcsán egy tévéműsorban ő fejtette ki, hogy van ugye a dúr hangzás, ami ilyen nagyon kedves, nyálas, és van a moll, ami meg ilyen szomorú, melankolikus, és a popzenében nagyon jó ezekkel játszani, kombinálni őket. Nekünk megvan a recept arra, hogyan lehet tökéletes popdalt írni, de nem árulhatom el, mert súlyosan sokba kerül. De az új lemezen egy csomó ilyen szám lesz, úgyhogy milliárdosok leszünk. Még gazdagabbak, mint most. (nevetnek)

Ármin: Nekem ez abszolút számít, amióta hallgatok zenét. Ezt egyébként főleg az MTV 2 hatása, hogy a harmóniák, a letisztultság híve lettem, hogy a dalban érvényesüljenek a szimmetria jegyei, aranymetszés, satöbbi. Ugyanakkor imádom, ha van benne valami kis csavar. Nagyon szeretem a kreatív énekdallamokat, amikor nem feltétlenül úgy jönnek egymás után a hangok, ahogy várnád, például ugrassz fél-egy oktávot hirtelen. Az alapreceptet ne bonyolítsuk túl, csak fűszerezzük meg. Mary-ék is pont ezt csinálják és tökre működik!

Balról jobbra a képen: Bálint, Máté, Ármin, Kama

Mennyire veszi be a gyomrotok a cukormázat a zenében?

Ármin: Szerintem az ilyen zenében is van a minőségi kategória. Én a Chairlift zenekart mondanám: a legújabb albumukon vannak olyan számok, amik akár egy elborult japán karaoke partin is előkerülhetnének, meg hasonló elemekkel operál, mint a Barbie Girl, ennek ellenére mégsem szirupzene. Egyébként úgy gondolom, ha valaki rámegy erre, akkor menjen végig és ilyet csináljon, imidzsben ezt hozza, nem működik szerintem, ha komoly is meg gagyi is.

Kama: Nincs olyan, hogy túl cukormázas. Jó, van, de én nem tudnék olyat csinálni, amit annak gondolok, van azért egy határ – a Call Me Maybe ilyen most.

Bálint: Tőlem is lehet cukormázas, ha ízlésesen van tálalva. Ha nem arra megy ki az egyszerűség, hogy ledegradáljuk a fogyasztókat hülyéknek, akik csak ezt tudják megenni. Hogy úgy állunk hozzá, hogy legyen minél szarabb, mert annál több emberhez jut el. A Call Me Maybe szerintem meg tök jó példa, hogy ezt lehet igényesen is csinálni. Vagy ott az ABBA. Ma Magyarországon sajnos nagyon megy az, hogy minél kevesebb energiából minél nagyobb szart hozunk létre, amit megetetünk az emberekkel.

Máté: Szerintem onnantól gáz, ha az ember saját magát erőszakolja meg vele.

Bálint: Igen. Ha belőle ez jön, de attól ez még igényes, azzal semmi bajom. Se Lady Gagával, se Katy Perry-vel nincs bajom, aki szerintem szintén rágógumi-pop kategória, de hát a dalai jól meg vannak írva és jól szólnak, jó a klip, az imidzs, az egész fel van építve – mi akkor a baj vele?

Máté: Miley Cyrus új száma megvan?

NEKÜNK MEGVAN, A KLIPJE IS, ITT MUTATTUK.

Kama: Persze! Ha megyünk az éjszakában, ezzel szoktunk nyomulni, hallottad az új Miley Cyrus-számot? (nevetnek)

Ármin: Annyit tennék hozzá, hogy nagyon nehéz magyarul szövegben olyat alkotni, ami nem blőd, mégis ezekről az egyeszű popdal témákról szól. Én máig küzdök azzal, hogy megírjak egy olyan számot, ami ezt jól megoldja. Nem is tudom, a magyar zenében ki tudta ezt?

Bálint: LGT, Illés?

Máté: A Hip Hop Boyz szerintem.

Kama: Csonka Pici most, aki hirtelen eszembe jutott. (nevetnek)

Mi a helyzet Kozsóval, a Szerelememberrel? Ő eléggé értett a rágógumipop-szövegekhez, nem?

Kama: Én szeretem a teázóját is, szerintem király csávó. (a többiek helyeselnek) Az hatalmas, hogy beperelte Lady Gagát – én támogatom, szerintem igaza van!

Tennétek engedményt, hogy sokkal rágógumisabb zenét csináljatok, csak hogy még többet szerepeljetek a médiában?

Kama: Ivanékat meg minket is játszanak a rádiók, tévék, ebből már nem tudunk engedni, hozzuk a kötelező minimumot. (nevetnek)

A MARY POPKIDS PUNNANY MASSIFFAL KÖZÖS SZÁMÁNAK KLIPJÉN MI IS JÓT MOSOLYOGTUNK.

Ármin: Én ilyenben nem gondolkozom; ami kijön belőlem az remélem jó, és ehhez tartom magam a jövőben is. Úgy vagyok ezzel, hogy a média alkalmazkodjon hozzám, de közben meg alapvetően slágeresen is gondolkozunk.

Máté: Nem kell engedményt tenni, mert nagy kereslet van az igényes zenére. Küldetésnek is érezzük, amit csinálunk, szóval pont nem azok vagyunk, akik ilyet tennének a nagyobb siker érdekében.

Bálint: Addig érdemes csinálni, amíg őszinte. Mondták nekünk is az elején, hogy ha magyarul írunk számot, többet fogják játszani; mi írtunk is, de nem éreztük magunkénak, a szöveget is más írta, és egyáltalán nem lett sikeresebb, mint az angol verziója. Most meg van nem egy angol nyelvű slágerünk.

Kama: Nekünk a magyar szöveg egy nulladik lépés volt, mondjuk azt, hogy egy új projekt, mert az új album, ami jövőre kijön angol nyelvű cucc lesz. Az a szerencsénk, hogy az új menedzserünk, Big Money már lefizetett minden rádiót és tévét, szóval nem lesz gond, szarrá fogják játszani így is a dalokat. Ismeritek Big Money-t? Ő a barátunk és egyben a társunk is. 

Ármin: Ha itthon elkezdesz magyarul énekelni, automatikusan átsorolódsz egy másik kategóriába, mint mi az Árva lánggal, ami már durván kereskedelmi média kalap, miközben amúgy a Sunrise lett a sláger tőlünk. Visszatérek az előző szálhoz, hogy a nyálas szöveg angolul elmegy, de magyarul borzalmasan hangzik. Újra kellenének normális dalszövegek, kéne pár banda, amelyik igényesen énekel szerelemről meg virágokról, de basszus, erről szól a popzene… virágokról. (nevetnek)

Bálint: Ott a Hősök, Akkezdet, Punnany, szerintem a rap jól fekszik magyarul, szóval szerintem műfajfüggő, hogy mi működik magyarul.

CSEKKDISZÁUT: MINDHÁROM EMLÍTETT ZENEKAR SZEREPEL VIDÉKI HIPHOP-KÖRKÉPÜNKBEN.

Mielőtt rátérnénk a zenehallgatásra, egy felvezető kérdés: melyik a kedvenc bubblegum pop számotok és melyiktől másztok a falra?

Kama: A kedvencem Csonka Picitől a Ding-Ding-Dong. Anyai nagybátyám zseniálisan eltalálta ezt a számot! All time kedvenc!!! Amit utálok, az a One Directiontől bármi.

Bálint: Kedvenc: Carly Rae Jepsen: Call Me Maybe. Mindentől falra mászom, amihez köze van Pitbullnak és/vagy Nicki Minajnak.

Máté: Én egyiket sem tudom.

Ármin: Kedvenc: Mika: Happy Ending. Amit utálok: Rebecca Black: Friday.

interjú: Forrai Krisztián

fotó: Lékó Tamás

(A fotók a Buubbles Tea Company Veress Pálné u. 33. alatti üzletében készültek, köszönjük a helyszínt!)