Saját univerzumba menekülünk velük, amiről a külvilág mit sem tud, így a metrón is báránytekintettel hódolhatunk a halálmetálnak. A zenét ugyan senki nem hallja, viszont azzal is üzenünk, hogy milyen fülest teszünk a fejünkre. Divat és zene fókusztémánk Tech rovatunkkal egyesül a következő cikkben.
A legújabb kori technológia folyamatosan gondoskodott arról, hogy a zene ne legyen röghöz kötve: a láthatatlan rádióhullámok a messzi tanyákra is eljuttatták a lázongó slágereket, a zsebbe csúsztatható lejátszókkal később már mi magunk vihettük őket bárhová, de mégis a fül- és fejhallgató az az eszköz, ami nélkül sosem lettünk volna képesek akár az okmányirodában toporogva letudni egy kisebb koncertélményt – úgy, hogy annak rajtunk kívül senki más nem lehet részese. A fülhallgató egyszemélyes hatalom: tudatosan zárunk ki vele számunkra érdektelen hangokat és fogadunk be olyanokat, amiket hallani akarunk, egyúttal pedig őrizzük általa egyik legintimebb szféránkat: a playlistünket.
Bár a fülhallgatók a gondolataink szintjére katapultálták a zenéket, ahol csak mi férünk hozzájuk, egyik-másik gyártó ezt a társadalmilag elfogadott befelé fordulást igyekszik azzal ellenpontozni, hogy már a formatervezésbe is megközelítőleg annyi figyelmet öl bele, mint a hangélménybe – esetenként többet. Ez a folyamat azonban nem tegnap kezdődött: az AKG máig tündöklő karrierjének a második évében, 1949-ben bemutatott K-120 felségjelű fejhallgató furcsa tölcsérjein is egyértelműen felfedezhetők már az esztétikai simítások, de a Milwaukee-ban székelő dzsessz-zenész, John Koss sem csak simán feltalálta a sztereó fülest az ötvenes évek végén, hanem igyekezett azt a szemnek is szimpatikus formába is önteni. Amikor pedig szintén az ő cége dobta piacra '66-ban a világ első hírességnévvel eladott típusát, a Beatlephones-t, világossá vált, hogy a fejre kitalált eszköz végérvényesen áttette székhelyét a telefonközpontokból és a katonai támaszpontokról a szórakoztatóiparba.
Ha pedig robbant a bomba, akkor törődni kellett a minél izgalmasabb kialakítással, vonalvezetéssel, színekkel, az egyre nagyobb eladások érdekében pedig a markáns motívumokkal is, hiszen a legnagyobb vevőnek számító tinédzserek nem feltétlenül audiofilek, cserébe viszont igénylik a menőnek vélt szimbólumokat. A Skullcandy ebből szempontból az elmúlt évek egyik legnagyobb sikersztoriját tudhatja magáénak: Paul Frank vörösszájú majmától az NBA-csapatokon át a rasztafárikoponyáig mindenféle harsányság megjelenik a kínálatukban, aminek az eredménye csak tavaly 232 millió dollár nettó árbevétel volt.
2008-ban megkapták a Fortune magazintól a „világ legkúlabb fülese" címet is, ám ugyanabban az évben egy másik komoly versenyző is feltűnt, amely azóta legalább ekkora hype-ot keltett maga körül: a már kilométerekről is kiszúrható egyendizájnnal (piros körben kis "b", szögletességet kizáró áramvonalak) felruházott, lassan már a hollywoodi filmekben szerepeltetett Macbookok számát is túlszárnyalva ezer és egy klipben látott Beats füles Dr. Dre fennhatósága alól startolt, felfutása pedig olyan brutálisra sikerült, hogy az Egyesült Államokban ma már minden második eladott prémiumkategóriás fejhallgató ezt a márkanevet viseli magán.
BEATS FEJHALLGATÓ ÉS TRENT REZNOR? BIZONY, MÉG ŐK IS EGYÜTTMŰKÖDNEK.
Mások sem tétlenkedtek: itt van például a WeSC (lásd nyitóképünkön), ami törekszik az egyediségre és annak megfelelően a különböző stílusirányzatokra is, így variálható például a színvilág, a belépő modellektől kezdve a csúcsminőségű DJ stílusú, esetleg a RZA kollaborációig igen széles a modellek skálája. De készült már futurisztikus Tron-füles a Daft Punk nevével; nyírfából (!) a túlszaturált színekkel és szürreális karakterekkel dolgozó holland sztárgrafikus, Parra keze nyomával; létezik zenehallgatói kegytárgy Lady Gaga, Justin Bieber, 50 Cent, de még Miles Davis és Lou Reed nevével is. Sőt, az egészen súlyos agymenések száma is végtelennek tűnik: textúrájában tábla csokoládét imitáló, téli fülmelegítésre is alkalmas pamacsokkal ellátott, síszemüvegbe épített, Swarovski gyémántokkal televert, Ferrari által megtámogatott, rockabilly-mikrofon formáját beemelő, túlgeometriázott vagy szuperminimalista fejhallgatókat is találunk, ha keresünk. Ettől persze mi még mindig inkább azt javasoljuk, hogy előbb vessük vigyázó szemeinket a hangteljesítményt leíró paraméterekre.
WeSC füleseket vásárolhatsz és kipróbálhatsz itt: http://www.wescshop.hu/
Unger András
(A cikk a WeSC támogatásával készült.)
