Oviraport – Recorder menni óvoda

A Recorder magazin harmadik számának címlapanyagát adó óriás összeállításunkban a gyerekek és a popzene sokszoros kapcsolódási pontjait járjuk végig: a gyereksztárokról szóló nyitócikkünk, illetve a gyerekként sztárrá lett Stevie Wonder és Michael Jackson korai karrierjének áttekintése után először a külföldi, aztán a magyar gyereklemezeket vettük sorra (a frissebbek közül három album születésének körülményeit részletesebben is megvizsgáltuk). Továbbhaladva a hazai vonalon, bemutattunk néhány példát arra, hogy milyen zenéket hallgatnak a popzenészek gyerekei otthon. És hogy milyen zene szól az óvodában? Nos, olyan, amilyet a Recorder odavitt. Vajon az ovisoknak még ártatlan a zenei ízlése? Egyáltalán, kideríthető, hogy milyen zene tetszik nekik? Tetszhet nekik, ami nekünk? Ovikat jártunk, hogy legalább részválaszokat kapjunk kérdéseinkre, és a gyerekszáj minél őszintébb megnyilvánulásaival találkozzunk. Annyit biztosan megtudtuk, hogy milyen zene lenne a gyerekzsúrok bombabiztos szőnyegpadló-fillere.

A néhány éves gyerekek nem tipikusan minden idők legjobb albumait vagy egy menő blog aktuális playlistjét hallják a környezetükben. Zenét leginkább a rádióból kapnak oviba/oviból menet a kocsiban vagy otthon, esetleg a Megasztárból/X-Faktorból a tévéből, vagy ha van nagyobb tesó, amikor ő bömbölteti a media playert, és ott van még a szülinapi zsúrdizsi. Legalábbis ez volt a prekoncepciónk, amikor felvetődött, hogy kiderítjük, hogyan fogadja az Alma együttes célközönsége a – szerintünk – számukra idegenül hangzó mai, Recorder-kompatibilis zenéket. Felmérésünket egy Rózsa utcai és egy rózsadombi óvodában végeztük: összesen úgy harminc 4-6 éves gyereknek játszottunk le számokat; szomorút, vidámat, gyorsat, lassút, folkosat, punkosat, poposat, technósat. (A tesztelt számok tetszési listáját lásd alul.) Ha reprezentatív mintavételnek ez nem is tekinthető, egy dolgot határozottan megállapíthattunk, mindamellett, hogy a gyerekek elmondták, az elsődleges zeneforrásuk tényleg a rádió, és lelkesen nézik a zenés tehetségkutató tévéműsorokat, illetve megtapasztaltuk, hogy az egyéni ízlés zenében is már ekkor alárendelődik a csoportnyomásnak, valamint működik az óvónői ízlésterror (a grime „nem jó, nagyon-nagyon nem jó”). Tehát: kis vizsgálati alanyaink a Buraka Som Sistemára – és tőlük is leginkább a bababababás számra – konkrétan lebontották a játszósarkot, úgyhogy lenne fantázia egy kuduro gyereklemezben.

Ugyan a gyerekek figyelmét 20-25 percnél tovább nehéz lekötni, még változatos zenei kínálattal is, ennyi idő után viszont mindkét foglalkozás táncpartivá alakult. A lecsillapító beszélgetés alatt a kicsik lelkesen állapították meg, hogy jó volt zenét hallgatni, sőt a néhány nappal későbbi telefonos érdeklődésre is azt válaszolta az óvónő, hogy a gyerekek emlegették a zenés foglalkozást. Annak a kislánynak pedig külön üdvözöljük szüleit, aki ezt a megjegyzést fűzte a GM49 dalához: „ezt ismerem, apa megtanította!”

Dömötör Endre–Forrai Krisztián

GYEREKSZÁJ - OVIS LIKE

(a két óvoda összesített eredménye)

Israel Kamakawiwo’ole: Somewhere Over The Rainbow – tetszik
They Might Be Giants: Istanbul – tetszik
GM49: Bélát itt ne keressék – tetszik
My Brightest Diamond: In The Beginning – nem!
Modjo: Lady – tetszik
The Automatic: Monster – nem!
Buraka Som Sistema: Hangover (Bababa) – legnagyobb tetszik
Morphine: The Night – nem!
Csík Zenekar: Juhmérés Mérában – teszik
Dizzee Rascal: Flex – nem!
Iggy Pop: The Passenger – nem!
Kylie Minogue: Can’t Get You Out Of My Head – tetszik
Mastodon: Blasteroid – nem!
Hungaria: Hé Miszter Twist Miniszter – teszik
Buraka Som Sistema: (We Stay) Up All Night – tetszik

az óvodák abszolút sikerszáma, a Hangover a Buraka Som Sistemától:

Dizzee Rascal „nagyon nem jó” - mondta az óvóéni:

a GM49 korai slágere meglepő/nem is annyira meglepő módon már egy ötévesnek is kedvence lehet: