Csak jóbarátok – Stevie Wonder & Michael Jackson

A Recorder magazin harmadik számának címlapanyagát adó óriás összeállításunkban a gyerekek és a popzene sokszoros kapcsolódási pontjait járjuk végig. A könnyűzene gyereksztárokról szóló fejezeteit sorra vevő nyitócikkünk után a két leghíresebb, gyerekként sztárrá vált előadó, Stevie Wonder és Michael Jackson korai karrierjét hasonlítjuk össze. Wonder és Jackson sorsa sokban hasonlít egymásra: mindketten csodagyerekként kezdték a Motownnál, hogy aztán csodatiniként és csodafelnőttként folytassák. De míg Wonder a hatvanas évek elején bukkant fel, amikor a kiadó és úgy általában a popzene is még ártatlan volt, addig Jackson már egy jóval cinikusabb világban futott be fényes karriert a hetvenes években. Két sztár, akik gyerekfejjel merültek el a showbizniszben, karrierjük egy idő után mégis egészen más irányt vett.

STEVIE WONDER

Stevland Hardaway Morris 1950-ben született Michigan államban. Koraszülött volt, az inkubátor nem működött rendesen, megvakult. Sosem látott semmit életében, nem tudja, milyenek a színek, vagy az emberi arcok. Azt sem tudja, mi a különbség látás és vakság között, sokáig azt hitte, mindenki olyan, mint ő. Hatan voltak testvérek, szegénységben éltek. Négyéves korában szétment a család, Stevie az anyjával és testvéreivel Detroitba, a Motown városba költözött. Vérszerinti apjával nem nagyon találkozott ezután. Mélyen vallásos anyja sokat imádkozott érte, szakemberekhez, majd csodadoktorokhoz cipelte a fiút, de senki nem tudott segíteni. Stevie aztán egyszer csak azt mondta, neki nincs szüksége erre. Ő boldog így, ahogy van, sőt ez az egész Isten ajándéka. Mint ahogy a tehetsége is. Már kiskorában kiderült, érzéke van a zenéhez. Anyja nem keresett jól, de vett neki egy harmonikát, még a baptista kórusba is elvitte. Aztán valahogy kezdtek gyűlni a hangszerek körülötte. Egy segélyszervezettől dobkészletet kapott, az elköltöző szomszéd neki adta a zongoráját, a másik egy bongót hagyott rá. Mindegyiken megtanult játszani. A speciális iskolában azonban tanárai, diáktársai nem bíztak benne „Azt mondták, úgysem tudom megcsinálni. Úgyis az lesz a vége, hogy majd edényfogó kesztyűket készítek. Eltökélt voltam, hogy bebizonyítom, tévednek” – nyilatkozta. A Motown-kiadóhoz tartozó Miracles egyik tagja, Ronnie White fedezte fel és ajánlotta a lemezcég főnökének, Berry Gordynak a figyelmébe.

11 évesen a kiadó lett az új családja. Mindenki óvta és pátyolgatta. Nem is lehetett nem szeretni, tele volt életkedvvel és humorral. Fogyatékosságával sosem élt vissza, inkább viccet csinált belőle. Volt, hogy megkért valakit, könyvből olvasson fel neki, megtanulta a szöveget majd úgy csinált mások előtt, mintha ő is látná a betűket. Máskor megkérdezte, milyen ruhában van Marvin Gaye, aztán amikor összefutott vele, dicsérte a szép olasz cipőjét. Berry Gordy hangját olyan jól utánozta telefonban, hogy még Smokey Robinsont is át tudta verni. Azért voltak ettől vaskosabb tréfái is. Ha megismerkedett valakivel, kézfogás után megtapintotta az arcát, hogy memorizálja a személyt. Ha nőknek mutatták be, előfordult, hogy „véletlenül”, kicsit lejjebb, a mellek környékére tévedt a keze – aztán vigyorogva fordult arra, ahol Gordyékat sejtette. Ő volt a kiadó kis kabalája. Ez a fiú egy csoda – jegyezte meg egyszer a főnök. Little Stevie Wonder lett a színpadi neve. Különleges bánásmódot kapott. Nevelőt fogadtak mellé, aki még a turnékra is elkísérte, beíratták egy jobb iskolába. Nem csak pénzt, szeretetet is invesztáltak belé. Wonder pedig nagyon hálás volt. És hamarosan elkezdte visszafizetni a kölcsönt.

A bongós, harmonikás, instrumentális Fingertips (Pt.2.) lett az első nagy sikere, az élő felvétel első helyig jutott a poplistán 1963-ban. Ez volt a kiadó történetének második listavezető dala. Véletlenül született egy kaotikus koncerten, nagyon nyers és nem teljesen hibátlan darab. Wonder befejezte a szettjét, de még visszaszaladt ráadást adni. A következő fellépő, Mary Wells zenekara viszont már a színpadon volt. Nem tudták, mi történik, elkezdtek ők is improvizálni. Még az is benne maradt a felvételben, ahogy a basszusgitáros kétségbeesetten kiabálja, hogy „ez milyen hangnem?” – de talán pont ezért működött. Rá egy hétre Wonder The 12 Year Old Genius című nagylemeze is feljutott az első helyre. És ez óriási lökést adott a még mindig csak szárnyait bontogató Motownnak. Ám az újabb sikerek – egy ideig – elmaradtak. A kiadó megpróbálta eladni a srácot a fehér tini közönségnek, két Anette Fulnicello-filmbe is benyomta (Bikini Beach, Muscle Beach Party), de nem működött a dolog. A következő két évben hét kislemeze jelent meg, csak egy jutott be a Top 30-ba. Nem csak az ő hibája volt, egyszerűen nem kapott jó dalokat, a minőségi anyagok Diana Ross triójának, a Supremesnek, és a Temptationsnek voltak félretéve.

1965-ben Stevie már 15 éves volt, és a Fingertips óta nem tudott semmit felmutatni. A hangja is kezdett változni. Gordyék mindenképpen szerettek volna egy újabb sikerdalt, amíg gyereksztárnak számít. De elkéstek vele. Sokkal mélyebb, agresszívabb és felnőttesebb lett a hangja. És ez valahogy meghozta az önbizalmát. Az egyik turné partin elvesztette a szüzességét is. „Úgy hallom, rengeteg csinos lány van itt” – ezzel fordult a stáb egyik tagjához – „nem tudnál nekem is szerezni egyet?” A nevelőjét valami ürüggyel kivonták a forgalomból, és megtörtént a dolog. Kipróbálta a marihuánát, és az alkoholt is, és elhagyta nevéből a „Little” szót. Ahogy Nelson George, a Where Did Our Love Go című Motown-biográfia szerzője fogalmazott: megtett mindent, hogy a kis Stevie Wonder eltűnjön.

És elkezdett saját dalokat írni. Az 1965 végén megjelent Uptight (Everything Is Alright) újjáélesztette a karrierjét, a 3. helyig jutott a listán. Innentől nem lehetett megállítani. Elkezdett új utakat keresni. Még a fehér értelmiségi középosztály bálványától, Bob Dylantől is dolgozott fel: a Blowin’ In The Wind című szocio-himnuszt a fekete R&B lista élére vitte. Az 1967-es – egyébként anyjával közösen írt – I Was Made To Love Hert pedig csak a Doors Light My Fire-je tudta visszatartani az első helytől. Közben még szállított minőségi slágereket Smokey Robinsonnak (Tears Of A Clown) és a Spinnersnek (It’s a Shame) is. Stevie gyereksztárból felnőtt sztár lett, egy sokoldalú előadó, aki egyaránt ír és énekel nagyszerű popdalokat, feldolgozásokat, kísérletezőbb számokat és kicsit necces, szirupos balladákat is. Aki megadja a kiadónak és a közönségnek, ami kell, de közben saját útját is járja. És aki a sikerek mellett néha beleszalad egy-egy kijózanító pofonba. Az 1968-as I Don’t Know Why (I Love You) csak 39. lett, az 1971-ben született Never Dreamed You’d Leave In Summer meg épp, hogy befért a Top 100-ba. Húszévesen megnősült, egy Motown-titkárnőből lett Motown-énekesnőt vett feleségül, Syreeta Wrightot . Wonder tizenévesen milliókat keresett, ám a pénzzel nem rendelkezhetett. A kiadótól, szerződése szerint, csak zsebpénzt kapott, a többihez nagykorúsága napján, 21 éves korában juthatott hozzá. És ez a dátum egyre közeledett. Ha felnő, ő lesz az új Sammy Davis – gondolták róla a cégnél. Wondernek más elképzelései voltak. Az, hogy a maga kezébe veszi a sorsát. Nem csak a zenéjét, az üzletet is.  Barátja, a folk gitáros-énekes Richie Havens mutatta be egy Jonathan Vigoda nevű ügyvédnek, aki Jimi Hendrix ügyeit is kezelte.

1971 a nagy változások ideje volt a Motown életében. A kiadó arra készült, hogy elhagyja az iparvárost, ahol megszületett, és Detroitból Los Angelesbe teszi át a székhelyét. Berry Gordy mindent elért már a zenepiacon, most a filmipart akarta meghódítani. Wonder úgy döntött, nem megy a kiadó után Hollywoodba. Inkább New Yorkba költözik. A 21. születésnapján Gordy nagy partit rendezett neki. Másnap levelet kapott Wonder ügyvédjétől. Az állt benne, hogy a sztár felmondja szerződését. Kitört a vadászszezon. Vigoda számtalan kiadóval tárgyalt, a CBS is megkörnyékezte. Jobb feltételeket és több pénzt ígértek. Persze a Motown sem hagyta magát, szintén beállt a sorba. Wonder eközben felfedezett egy új hangszert, egy új technológiát, a szintetizátort. Reggeltől-estig kísérletezgetett vele, új zenészeivel heteken át dalokat írt egy stúdióban. Több lemeznyi anyag született meg, a hetvenes évek leginnovatívabb fekete zenéi. És nem csak a zenében, a szövegekben is volt él.

Végül újra a Motownnal kötött szerződést. Nem akarta elhagyni az egyetlen, teljesen feketék által irányított kiadót. Sokkal jobb feltételekkel sikerült megegyezni, a kedvezőbb százalékok mellett teljes művészi függetlenséget is biztosított a papír. Gordy kénytelen volt belemenni az alkuba. És azt is le kellett nyelnie, hogy Stevie Wonder a főnök által kitalált Motown-fantáziavilág helyett, társadalmi, szociális, politikai kérdésekkel is foglalkozó dalokat ad majd ki a jövőben. Legyen, ahogy akarja, gondolhatta, még így is megéri. Főleg, hogy Grodynak ekkor már lettek új játékszerei, akikkel működött a régi szisztéma. Egy kivételesen tehetséges indianai kisfiúról, és négy testvéréről beszélünk...

Az önállósodott Wonder 1972 és ’76 között élete formáját futotta. Hellyel-közzel egyszemélyes funk-soul forradalmat vitt véghez és sorra adta ki mesterműveit, páratlan albumsorozatát: Music Of My Mind – 1972, Talking Book – 1972, Innervisions – 1973, Fulfillingness’ First Finale – 1974, Songs In The Key Of Life – 1976. A korszak popzenéjének egyik legfontosabb, leghatásosabb alakja lett, talán csak David Bowie-t lehetett mérni hozzá. 1972–ben már John Lennonnal lépett fel New Yorkban és a Rolling Stonesszal turnézta végig Amerikát. És minden évben bezsebelt három-négy Grammyt. 1976-ban megint új szerződést kötött a kiadóval. Ezúttal 13 millióba került a Motownnak, hogy megtartsa a sztárt. Nem mintha Wonder annyira el akarta volna menni – még egy olyan szokatlan kitétel is bekerült a szerződésbe, hogy Gordy nem adhatja el a kiadót Wonder belegyezése nélkül! Nem is hagyta el soha a céget, ma is itt adja ki a lemezeit. Azonban 1976 után kreativitása fokozatosan apadt, és egyre gyakrabban szaladt bele olyan jó szándékú, de kicsit „izé” slágerekbe, mint mondjuk az Ebony And Ivory duett Paul McCartney-val. Michael Jacksonnal is volt közös dala, az 1987-es Bad albumon a Just Good Friends című számban énekeltek együtt, valóban jóbarátokként. Wonder hamar visszaadta a kölcsönt, ő is elhívta Jackót duettezni, szintén azévi Characters lemezének Get It című dalát adták elő közösen. Egy ideig még megbízhatóan szállította a slágereket, de az 1985-ös Part Time Lover óta igazi sikerdalt nem tud felmutatni – ahogy lemezzel is egyre ritkábban jelentkezik. De talán nincs is szüksége rá. Ő boldog így, ahogy van.

MICHAEL JACKSON

Michael Joseph Jackson nyolc évvel volt fiatalabb Stevie Wondernél. 1958-ban született Indianában. Anyja a Jehova Tanúi szektához tartozott, gyári munkás apja korábban egy R&B bandában gitározott. A család egy szerény, kétszobás lakásban élt, az egyik szobában aludtak a szülők, a másikban a tíz testvér (három lány, hét fiú).

Minden szülő azt szeretné, hogy a gyerekeik többre vigyék, mint ők. Joseph Jacksonban az ambícióhoz megszállott elszántság is párosult. Amikor kiderült a kölykökről, hogy van tehetségük a zenéhez, ez lett számukra kijelölve. Mert nekik kell valamit csinálniuk az életükkel, nem úgy, mint a szomszédoknak, vagy iskolatársaiknak. „Az életben csak győztes, vagy vesztes lehetsz. És az én gyerekeim nem lesznek vesztesek.” – ez volt Joseph ars poeticája. És repült a makarenkói, vagy akcióba lépett a nadrágszíj, ha úgy érezte, valamelyikük letért erről az ösvényről. A családban – anyjuk szektás elkötelezettsége miatt – nem ünnepelték a Karácsonyt, Húsvétot vagy a születésnapokat. Míg a többi gyerek az utcán bandázott, Jacksonék a ház körül segítettek, vagy gyakoroltak. Josephnek eléggé sajátos nevelési elvei voltak. Egyszer órákig bezárta Michaelt a szekrénybe, mert valami rosszat csinált. Amikor a gyerekek véletlenül nyitva hagyták estére a szobában az ablakot, kilopózott a házból, felvett egy szörnymaszkot és üvöltve bemászott az ablakon. A gyerekek egy életre megtanulták, máskor ilyet ne csináljanak. A leckének azért voltak mellékhatásai is, bepisiléses rémálmok, ilyesmik. „Annyira féltem attól az embertől. Talán azt is mondhatom, gyűlöltem” – emlékezett vissza Michael Jackson J. Randy Taraborelli Michael Jackson – The Magic & The Madness című könyvében. Ám az is tény, senki nem hitt annyira a fiúkban, mint az apjuk. Inkább nem evett a család, de újabb hangszereket vett nekik, fellépésekre hurcolta őket, kitalálta a nevet (Jackson 5), és nem volt pardon annak, aki nem gyakorolt rendesen. Az is az ő ötlete volt, hogy a legkisebb, Michael legyen a frontember. Aki elviszi a show-t. És tényleg ő volt a legtehetségesebb. „Ne így csináld, hanem úgy, mint az öcséd!” – hordta le néha a többieket. Hamarosan megnyerték első tehetségkutatójukat. Aztán az összes többit, amin elindultak. A legnagyobb presztízzsel bíró versenyen, a harlemi Apollo színpadán is diadalmaskodtak. Michael kilencéves volt ekkor. Az elégedett édesapa még egy sztriptíz bárba is befizette őt és a fiúkat. Érdekes élmény lehetett. Különösen, hogy a gyerekek anyjuktól azt tanulták, a nemi vágy bűnös dolog. De a mama, ugye, nem tudta, mi folyik a turnékon. Hogy az apjuk, kihasználva a srácok népszerűségét, maga nyúlja le a groupie-kat.

1968-ban a Motown igazolta le őket. Nem csak lehetőséget és dalokat kaptak, új identitást is. A Jackson 5 új fejezetet jelentett a kiadó életében. Míg Stevie Wonder és Marvin Gaye művészi szabadságért, jobb anyagi feltételekért harcolt, az öt tapasztalatlan srác boldog volt, hogy szerződést kapott. Amit a gondos apuka persze elolvasás nélkül írt alá helyettük. Gordy boldog volt. Újra indulhatott a produkciós futószalag. A legjobb szerzők írták nekik a legjobb bubblegum slágereket. Első négy kislemezük (I Want You Back, ABC, The Love You Save, I’ll be There) egyaránt első helyezett lett 1969-70 folyamán. Az 1970-es ABC című második album egyenesen a Beatles Let it Be-jét taszította le az első helyről. Ők voltak a világ új kedvencei. Hollywoodi stylistok és divattervezők alakították a frizurájukat, ruháikat. A tinédzser korba lépett Michaelnek pedig azt kellett mondani, hogy még csak nyolcéves, és hogy Diana Ross fedezte fel. Egyik sem volt igaz. „Korábban úgy tudtam, ha valamit mondanak rám, ami nem igaz, az hazugság. Itt megtanították, ha az imázsról van szó, az már egész más kérdés. Akkor ez nem hazugság, csak PR”. Michael látta, hogy élnek azok, akiknek sikerült az élet. És azt kívánta, bárcsak Gordy lenne az apja. Hamarosan új mamát is kapott. A fiút Diana Ross házába költöztette be Gordy. A 25 éves szupersztár glamúr-dívától (akinek olyan dal-, illetve lemezcímei voltak, mint I’m A Winner vagy The Boss) sok mindent tanult a kisgyerek. Például azt, hogy az imázs mindentől fontosabb a Földön. Michael anyja pedig csak találgathatta, mi folyik a díva rezidenciáján, hisz az énekesnővel sosem tudott beszélni. Miss Ross neki nem jött a telefonhoz. A tinédzser lányok sikítoztak a koncerten, a buli után meg sorban álltak a fiúkért. Bátyjai éltek is a lehetőséggel. Michael 15 éves volt, amikor apja úgy gondolta, még vonzóbb lenne a csajok számára, ha ő is elvesztené szüzességét. Két kurvával zárta be egy Las Vegas-i hotelszobába. De nem történt semmi. Tapasztalatot nem szerzett, egy életre szóló traumát igen. A kiadónál közben azon aggódtak, mi lesz az aranytojást tojó tyúkkal, ha Michael hangja elkezd mutálni. Az egyik brainstormingon még az is felmerült, kasztrálni kellene a fiút. A zenekar hét év alatt – 1969 és 1975 között – 469 (!) számot vett fel a Motownnál. Emellett dalokat tanultak, próbáltak, turnéztak, interjúkat adtak, tévéshow-t csináltak, fotózásokra jártak. Ez sem volt elég, Michaelt szólóban is bedobták a piacra, négy önálló lemeze jelent meg (Got To Be There – 1972, Ben – 1972, Music & Me – 1973, Forever, Michael – 1975). Nem volt megállás. A fiú azért néha, nagy ritkán el tudott lógni, hogy titokban megnézzen egy rajzfilmet.

A sikerek azonban kezdtek elapadni. A formulára idővel ráunt a közönség, kevésbé fogytak a lemezek. Michael 17 éves volt, amikor 1975-ben a CBS Records a Jackson papa közbenjárásával elcsábította a családi zenekart a kiadótól. Gordy dühös volt, perelt, és sikerült sok pénzt leakasztania az együttesről, de mindez nem számított: így is megérte, a CBS-nél még nagyobb karriert és jóval több pénzt ígértek nekik. Ha az új trendektől egyre jobban lemaradó, a biztonsági zónából kitörni nem tudó/akaró Motownnál maradnak, pályájuk megakadt volna, a bevált slágereiket énekelhették volna életük végéig varieté színpadokon. Michael valószínűleg nem lett volna a világ legnagyobb popsztárja. Az apja döntése végső soron megmentette a fiút. De legalábbis a karrierjét.

A Jackson 5 új életre kelt. A testvérek időközben felnőttek, többségük meg is házasodott. Michael még mindig egyedül volt. Félt a szextől. És nem is érdekelte különösebben. Már tinédzserként az terjedt róla, hogy meleg. Voltak lánybarátai, mint a szőke gyerek-filmsztár Tatum O’Neal. Ő volt a második „szerelme” Diana után. A kapcsolat megmaradt plátóinak. A családban nem kerül szóba a szex, hiszen a házasság előtti/azon kívüli nemi élet paráznaság, súlyos vétek Isten ellen Jehova tanúinál. Ám igazából csak Michael és anyja gondolta ezt, meg a többi tanítást komolyan. Az apjának közben az egyik szeretőjétől született gyereke. Az anyja kiborult. Azt hitte a férjének a titkárnővel van viszonya, bement az irodába és megverte. De arra nem volt ereje, hogy otthagyja. Később elváltak, de még akkor is egy fedél alatt laktak.

Míg bátyjai megtalálták saját életüket, Michael egyre inkább kezdte elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal. Nem érdekelte a politika, a napi események, nem olvasott újságot. Azt sem tudta, ki az USA elnöke. Rajzfilmeket nézett. „Disney-t szeretem. Disneyland olyan varázslatos. Walt Disney egy álmodozó volt, mint én” – nyilatkozta. A sportot is utálta. Testvérei mind jobbak voltak nála. A színpad volt az egyetlen hely, ahol jól érezte magát. „Felmegyek és megszűnnek a problémáim” – vallotta be. Tele volt pattanással, keléssel az arca. Nagyon zavarta, emiatt is kerülte az embereket. A színpadon persze ez nem látszott, a vastag make up mindent eltakart. És néha már akkor sem mosta le a festéket, ha lejött onnan. De pattanások nélkül is csúnyának érezte magát. Úgy látta, túl fekete a bőre. És túl széles az orra. Ez utóbbi miatt még testvérei is csúfolták. Olyan csinos, picit szeretett volna, mint Diana Rossnak.

19 évesen filmben is szerepelt, a Madárijesztőt alakította az Óz, a Csodák Csodája Broadway-musical filmverziójában. Van benne egy olyan jelent, hogy egy póznán lóg, mintha keresztre lenne feszítve. A varjak nem félnek tőle, sőt, arra kényszerítik, hogy szórakoztassa őket, énekeljen nekik. És önfeledten táncolnak, amikor Jackson műorrban, parókában előadja a Nem nyerhetsz című betétdalt. Mentora, Diana játszotta Dorohtyt, a kislányt, aki megmenti (a díva 34 éves volt ekkor). A forgatás során leszidta, mert túl gyorsan tanult meg táncokat. Michael megígérte, visszafogja magát, nehogy zavarba hozza a művésznőt. A Wiz elég nagy bukás lett. De itt dolgozott először együtt Quincy Jonesszal, későbbi sikerei producerével.

Ő lett az új apafigura. Komolyan vette Michael ötleteit. Jackson szólólemezei nem fogytak nagyon rosszul, de jóval kevesebbet adtak el belőlük, mint a Jacksons-albumukból (az új kiadónál a Jackson 5 nevet nem használhatták, mert azt a Motown letiltatta, és ehhez meg is volt a joga: benne volt abban az el nem olvasott szerződésben). 1979-ben azonban minden megváltozott, amikor megjelent Michael  Off The Wall című ötödik szólólemeze. A kritikusok leborultak előtte, a Rolling Stone egyenesen Stevie Wonder géniuszához hasonlította (az egyik dalnak amúgy pont Wonder volt a társzerzője). A közönség is imádta az albumot, vitték, mint a cukrot, 20 millió fogyott belőle. Még Grammy-díjat is kapott. De csak egyet. Másnak biztos elég lett volna, Jacksonnak nem. Sokat sírt miatta. Nem baj, a következő lemezzel majd megmutatom – határozta el. Ebben az évben lett felnőtt, 21 éves. És megpróbált elszakadni a családjától. Valaki összehozta egy John Branca nevű ügyvéddel. Nem csak jogi képviselője lett, de menedzsere és bizalmasa is, az egyik legfontosabb alak a karrierjében. Branca érezte, most megcsinálhatja a pályáját. Mármint a sajátját. Michael azt mondta neki, hogy a világ legnagyobb és leggazdagabb popsztárja szeretne lenni. És kérte, intézze el, sose kelljen együtt dolgoznia apjával és testvéreivel.

Az Off The Wall rengeteg pénzt hozott. A 21 éves Michael Jackson többszörös milliomosként, szupersztárként lépte át a felnőttkor küszöbét. És rájött, hogy sok pénzzel minden álmát meg tudja valósítani. Elkezdett építeni egy olyan fantáziavilágot, ahová el lehet bújni mindenki elől. A házában kis Disneylandet rendezett be, játékokat vett és Pán Péter-képeket akasztott a falra. Moziterem is volt benne. Hogy ezért se kelljen kimennie a kinti világba. És gyerekekkel vette körül magát. Az egyik kis barátjával úgy jelentkezett be egy hotelbe, mint apa és fia… Egyszer elesett és eltörte az orrát, mindez jó alkalom volt egy kisebbítő műtétre. Az elsőt aztán követte a többi. Mert ha tükörbe nézett, még mindig az apja vonásait látta magán. És Diana Ross után újabb erős és hatalommal bíró nőket keresett pótmamának. Liz Taylor, majd Jackie Kennedy következett. Utóbbiról testvére, La Toya talált Michael fiókjában egy meztelen paparazzi fotót.

Az Off The Wall után három évvel megszületett a folytatás. Az 1982-es Thriller. A pop, rock, soul, dance és R&B közönséghez, feketékhez, fehérekhez egyaránt szólt és nem volt rajta töltelékszám. Minden idők legsikeresebb lemeze lett. Hét kislemez jelent meg róla, mind szupersláger. Talán a Billie Jean volt köztük a legnagyobb. Egy nagyon személyes, sötét, kicsit paranoiás, futurisztikus funk-noir, ellenállhatatlan beattel. És olyan sorokkal, mint „Anya mindig azt mondta, vigyázz, hogy kit szeretsz, és vigyázz, mit csinálsz, mert a hazugság lesz az igazság” meg azzal a refrénnel, hogy „az a kölyök nem az én fiam.” (Furcsa módon Quincy Jones nem hitt a számban, nem akarta, hogy felkerüljön a lemezre.) 1984-re, 26 évesen, 30 millió eladott lemez után Michael Jackson a legnagyobb popsztár lett a Földön. A Grammy-gálára Brooke Shieldsszel érkezett (nem volt köztük semmi, csak PR volt az egész, Shields emberei keresték meg Jackson embereit, hogy segítsen már a fiatal színésznő stagnáló karrierjén). A 12 jelölésből 8 díjat vett át az estén. Ronald Reagan kitüntette a Fehér Házban. A celeb-partikon Liza Minelli, Liz Taylor és Diana Ross kapkodta ki az énekest egymás kezeiből: „Hé, Ő velem van!”

Másnap pedig Michael Jackson, mint hithű jehovás, álbajuszban, parókában, nagy kalapban csinálta az ajtóról-ajtóra térítést, hogy az anyja kedvében is járjon. Igen. Michael Jackson becsengetett, kezében egy Őrtorony újsággal és mondta, hogy „Jó napot kívánok, Isten igéjéről szeretnék beszélni Önnek.” És rácsapták az ajtót. Vagy beengedték és végighallgatták. És nem ismerték fel. Nem ivott és nem drogozott, és továbbra is szűz maradt. De sajtóközleményben tudatta a világgal, hogy nem meleg, és egyszer lesz családja is. És már meg sem tudta számolni a pénzét. Vett egy bézs Rolls Royce-t is a mamának. Születésnapjára, pedig a jehovásoknál nincs is szülinap. Testvérei nézték, ahogy a csúcson van, és remélték, ledob nekik is valami kötelet, hogy felmásszanak mellé. Az apja el akarta érni, hogy ő is csatlakozzon a Jackson 5 újjáalakuló turnéjához. Michael hallani sem akart róla. „Ne feledd, Michael, a család a legfontosabb!” - próbálkozott az apa. Michael végül az anyja közbenjárására mondott igent.

A Thrillerből időközben már 40 millió is elment. Senki nem tudta megdönteni ezt a rekordot, vagy akár csak a közelébe jutni. Mikor két év múlva új albumára készült, Michael kirakott egy papírt a fürdőszobája tükrére. Csak annyi volt ráírva, hogy 100 millió. Az 1987-ben megjelent Bad lemez nagyon sikeres lett, de nem tudta felülmúlni a Thrillert. Megállt 30 millió körül. Akárcsak a következő, az 1991-es Dangerous. A történetet innentől mindenki ismeri. Az oxigénsátorral és a műtős maszkkal, Neverlanddel és a celeb csimpánzzal, a bőrfehérítéssel és az újabb műtétekkel, a szerencsétlen házassággal, az erkélyről kilógatott kisbabával, az egyre megalománabb videókkal és a hat méteres Michael Jackson promo-szoborral, a letartóztatással és pedofil perekkel együtt. És talán arról is hallottak sokan, hogy miután az énekes meghalt 2009-ben, a lemezeit újra kezdték venni. Azóta a Thriller elérte, sőt, túl is lépte a 100 milliós álomhatárt. Másnak ez már soha nem fog sikerülni.

A temetésén, 2009 júliusában, Stevie Wonder két dalt is énekelt. Az I Can’t Help It című szerzeményt, melyet Jackson Off The Walljára írt, és egy 1971-es szerzeményét, a Never Dreamed You’d Leave In Summert.

Fábián Titusz

www.steviewonder.net
www.michaeljackson.com

az 1963-as Fingertips (Pt. 2.) élőben – Little Stevie 13 éves volt ekkor:

az 1965-ös Uptight (Everything's Alright) élő verzióban – Wonder 15 éves:

az érett Stevie Wonder egyik első slágere, 1972-es Superstition élő stúdiófelvétele 1973-ból – Wonder 23 éves a felvételen:

a Jackson 5 első, és legmaradandóbb slágere, az I Want You Back 1969-ből – Michael 11 éves volt ekkor:

a Just A Little Bit Of You című 1975-ös szólósláger – a tánckirály Jackson 17 éves volt:

az „érett” Michael Jackson programadó slágere, az 1979-es Don't Stop 'til You Get Enough – ezt 21 évesen adta elő: