„A mai jazz így lesz real” – New Fossils-interjú és II-albumpremier

Tavaly a magyar jazz fiatal sztárcsapata, a Mörk, a Dresch Quartet vagy épp a Mordái tagjait is tömörítő New Fossils hozta ki itthon az év egyik legizgalmasabb lemezét, most pedig itt a folytatás. A zenekar szaxofonosával és dobosával, Varga Dániellel és Szabó Dániel Ferenccel az újhullámos magyar jazz forradalmáról, az északi dallamok bűvöletéről és a sorsfordító Sziget-koncertjükről is beszélgettünk, na meg arról is, hogy milyen az, ha megjelenik 150 zenészhaver a koncerteden. A Fossils új lemeze, a II online itt, a Recorderen debütál, élőben pedig március 28-án a Turbinában.

Egyre több fiatal együttes van Magyarországon is, amelyik jazzt játszik, de kicsit másképp, olyanoknak, akik nem feltétlenül hallgatnak jazzt, olyan klubokban, amik nem kimondottan jazzhelyek. Nyilván felnőtt egy zenészgeneráció, amelyik a neten már mindent hallgatott, ezért sokféle stílust játszik is, de szerintetek mi történik most a jazzben? A New Fossilsnál például mennyire volt fontos, hogy kilépjetek a szűkebben vett jazzszíntérről?

Szabó Dániel Ferenc: Nagyon, ez volt az elsődleges cél. A mai jazz inkább fúziós zene: összevissza keveredik mindennel. Fontos lett, hogyan szól, vannak effektek, szintihangok, delayek, nagy lábdobok. Ahogy a Jazzbois sikerén is látszódik, ez bejön az embereknek. Ha megtalálod a járatokat, amiken eljuthatsz azokhoz, akik igénylik ezt a természetes, de intenzív és impulzív zenei hatást, akkor nem egy tradicionális, kisebb jazzklubba akarsz majd elmenni, mert ott nem kapod meg azt az érzést, azt a szubot, azt a koszt, mint mondjuk a nagyobb, „éjszakaibb” klubban. A mai jazz így lesz real.

Varga Dániel: Ez a jelenség már régóta létezik. Eddig is azok a jazz-zenekarok voltak a topon, akiknek volt víziójuk és közös céljaik. A jazzben általában mindenki játszik mindenkivel, XY Kvartettek és Triók vannak, amikben mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, a saját nevével akar branddé válni. A Zeneakadémiáról kiszabadult stréberként nekünk is sok időbe telt, mire rájöttünk, hogy érdemesebb közösen építeni egy zenekart, és nem behatárolni magunkat azzal, hogy azt mondjuk, mi jazzt játszunk, és csak abban a pár budapesti jazzklubban lépünk fel. Az pedig szerencsés véletlen, hogy pont jó időben ültünk rá erre a hullámra, mert most a közönség részéről is van egy intenzív érdeklődés.

Nem azért nem mondjátok, hogy ez jazz, mert arról sok embernek prekoncepciója van és élből meg sem hallgatnák? Amikor a blues a White Stripesszal meg a Black Keysszel bement a kétezres évek elején a mainstreambe, arra se mondta senki, hogy ez blues, csak most garázsrockként játsszák, mert az sokakat távol tartott volna attól, ami amúgy tetszik nekik.

Varga Dániel: A jazz Magyarországon tényleg egy kicsit szitokszó lett, de a pandémia alatt történt egy generációváltás, és a fiatalok már úgy vannak vele, hogy mi ez a jazz, meséljetek!

Szabó Dániel Ferenc: Ők inkább folyamatzeneként fogják fel, ami nem szögletes, nem egy popzenei verze-refrén szerkezeten alapul, hanem hullámzik és a jelenben tartja őket. Nem szerteszét megy a gondolatod közben, hanem rá tudsz koncentrálni valamire. Vannak persze jazz-zenekarok, akik nyakatekert, kortárs témákat játszanak, és azok is nagyon jók, de ránk inkább a dallamos, grúvos, könnyűzenébe behúzható témák a jellemzőbbek.

Varga Dániel: A jazzben sokszor hangszersimogatás folyik, de az a 4-5 jazz-zenekar, amiről mostanában többet lehet olvasni, és mennek külföldre, a Jazzbois, a Nagy Emma Quintet, az Oláh Krisztián Quartet, vagy a SunMa, na, azok nem simogatják a hangszert. Most van egy izgalmas társaság, akik valami új dolgot próbálnak csinálni, és ezt mint egy brand, úgy tudják képviselni. Ha meghallod a Jazzbois nevét, rögtön látod magad előtt a logót, a pulcsit, a zenekart. Gengszterek!

Szabó Dániel Ferenc: Nemzetközi szinten is jön fel az instrumentális zene, elég csak megnézni, hol tart a Khruangbin, a BADBADNOTGOOD, vagy Thundercat. Jó, ők megírt zenét játszanak, de sokat improvizálnak és Sziget méretű fesztiválokon lépnek fel.

Szabó Dániel Ferenc a Mathias Eickkel közös Müpa-koncert előtti próbán. Fotó:Szabó Márton.

Azt hallottam, hogy Tálas Áron egyik házibulijában jött az ötlet, hogy csináljatok egy zenekart.

Szabó Dániel Ferenc: Valószínűleg beszélgettünk erről az első lemeze, a Beat From My Heart lemezhallgatásán, de akkor már megfogalmazódott bennem az ötlet. A Mörkben mind a négyen írunk számokat, és voltak dalaim, amiket nehéz volt beleerőltetnünk a zenekar stílusába. Ilyen volt például az If Our Love, amiről lesöpörtük a sok improvizációt, és lett belőle egy fura ritmikájú, nehezen értelmezhető popdal. Ezután nyilvánvaló lett számomra, hogy nem minden dalom fér bele a Mörkbe. Rájöttem arra is, hogy egyfajta hangulatú számokat kezdtem írni: a Mörkbe inkább a funkosabb, neosoulos, uplifting zenék mentek, ezek meg mattabbak, füstösebbek, filmzenések. Ezért szétválasztottam a dolgokat, aminek a mörkös srácok is örültek, mert így nem kellett megerőszakolni magukat, meg én is, mert megvalósíthatom máshol az ilyen irányú zenei ötleteimet.

Tényleg az északi jazz bűvöletében éltél akkoriban?

Szabó Dániel Ferenc: Abszolút. Arra utaló nevet is akartam, kékeszöldes színvilágot, amiről még színpalettát is csináltam a többieknek. ADHD-t hallgattam sokat és Mathias Eicket, Erki Pärnoját, Jakob Brót, Arve Henriksent, meg bármit, ami az ECM-nél jött ki. Én is valami ECM-hangulatú dolgot akartam játszani, ami bizonyos számoknál jól működött, de aztán előjött a másik énem, ami szeret grúvokat játszani. Ilyen volt az első lemezen például az Idris. Aztán Dani hozta a pedáljait, és ez még inkább ebbe az irányba tolta a zenét. Vagy ott a The River Cannot Go Back, amit ma már basszusgitárral szoktunk játszani, és ha a lemezfelvételkor nem jazzként fogjuk fel, akkor sokkal táncosabb, szaturáltabb, dinamikusabb dal lenne. Koncerteken kb. ezt lehet hallani most, és már jönnek a harmadik lemez számai, amik eleve ezzel a felfogással születtek.

Varga Dániel: Ehhez kellett egy Sziget fesztivál.

Ott jöttetek rá, hogy erőteljesebben kell megszólalni, mert átszólt rátok a többi színpad?

Varga Dániel: A Hajógyár színpadon játszottunk, amire az összes környező színpad rászólt tavaly. De élveztük, mert sikerült kihozni magunkból valamit, amiről sejtettük, hogy ott van, de korábban nem próbáltuk ki. Az első két lemez még a skandináv inspirációk hatása alatt született, de aztán előbb a Központban, majd a Szigeten kicsit jobban megküldtük a dalokat. Fesztiválosítottuk a hangulatot, a setlistet.

Szabó Dániel Ferenc: Azért beszélek sokat a hangzásról, mert az egyik nagy kedvencemen, az izlandi ADHD első pár lemezén is azt hallom, hogy ugyanúgy játszanak, csak a keverés lett más: nagyobb a lábdob, több a basszus, és ettől egyszerűen felpumpálódik a zene. A Turbinában és a Szigeten is azt tapasztaltuk, hogy az embereket nagyon meg tudja fogni egy-egy grúv, és erre ráerősítünk azzal, hogy a Marci nem bőgőzik, hanem basszusgitározik, a dob pedig le van hangolva és kicsit punchybb lesz. Ettől nem jazzesen, nem vékonyan szólnak a dalok, és automatikusan ellépsz a táncolós, grúvalapú zenék felé.

Varga Dániel: Ez is 21. századi fejlemény, hogy végre elkezdték megkeverni a jazzlemezeket.

Szabó Dániel Ferenc: Lett aljuk meg tetejük.

Varga Dániel: Néha a pro jazz-zenészek is olyan keverést adtak ki a kezeik közül, amit a mai napig nem hiszek el. Fantasztikus virtuozitás van a lemezen, de sikít bennem a producer, amikor hallgatom.

Varga Dániel a Mathias Eickkel közös Müpa-koncert előtti próbán. Fotó:Szabó Márton.

Két éve, egyben vettétek fel az első két lemezeteket. Hogyan válogattátok szét a számokat és miért nem hoztátok ki egyben, dupla lemezként?

Varga Dániel: Az első album lett a groovy, a második a jazzy. A II-nek tavaly ősszel kellett volna megjelennie, csak közben felvettük a harmadik lemezt, és megcsúsztunk a második utómunkálataival.

Nem fura, hogy ennyire összecsúsznak az albumok? Már a harmadikon dolgoztok, és most jön ki a második, amit már rég felvettetek.

Varga Dániel: Fura, de örülök, hogy most jön ki a II, mert ezen olyan számok szerepelnek, amiket nem nagyon játszunk élőben, csak az akusztikus koncertjeinken. Ezen szerepel az a két szám is, ami beindította a zenekart, az Universe Is A Big Dark Room és az Any Drop of Youth. Az egyiket Szabó Dani írta a Müpa dalversenypályázatára, a másikat pedig Gyányi Marci, és szinte ugyanazokkal a zenészekkel vették fel. Innen jött az ötlet, hogy vonjuk össze a kettőt, és ebből lett a New Fossils.

Szabó Dániel Ferenc: Ezek a számok annyira jazzalapúak, és annyira szét vannak húzva, hogy nem fértek volna rá az előző vinylre. Ezért bontottuk ketté. Melléjük került még három szám. A Pond szintén jobban megjátszott, hatnyolcados darab, a Solace meg Pisti bendzsó-improvizációjából született cinematic popszám.

Ocsovay Damján és Mathias Eick a Müpában. Fotó: Komróczki Dia.

Varga Dániel: Meg ott az örök kedvencem, az Antonio. Az is Pisti száma. Hozzám ez a világ nagyon közel ál: jazz, de mégis groovy, de mégis bossa nova, de mégis jazz. Lassú, de van benne lüktetés, energia-kirobbanás, aztán megnyugvás. Nagy utat jár be.

Nekem egyébként azért is kedves ez a lemez, mert bizonyítja, hogy igenis nevezhetjük magunkat jazz-zenésznek. Ez végre egy olyan jazzfelvétel, amin a saját játékommal is elégedett vagyok. Végre összejött egy olyan társaság és olyan zenék születtek, ami abszolút az én kémiám. Lehet, hogy ezeknek a daloknak már kevesebb közük van a New Fossils mostani világához, de a történetet, hogy kik vagyunk, és miért tartunk ott, ahol, ezek mesélik el.

Marci mondta egyszer, hogy az egymás játéka iránti csodálat tartja össze a zenekart.

Varga Dániel: Egyetértek. Nekem Damján az egyik kedvenc zenészem. Olyan hangszíneket tud kitekerni azokból a szintikből, hogy hihetetlen. Ez az első két albumon pont kevésbé hallatszik, de a játéka, a szólói is olyan dallamvilágot, energiát és hangulatot sugároz, ami mindig megérint. De mondhatnám a többieket is, mert ezen a lemezen végre megtörténnek azok a dolgok, amikre mindig is vágytam, és nem azért, mert én annyira jól játszom, hanem mert olyanokkal játszhatok együtt, akikkel nagyon könnyű jól játszani. És még mindig meg tudnak lepni. Néha tényleg csak ülök és nézek, hogy te ilyet is tudsz? „Valaki gyakorolt a hétvégén, oké!” :D

Szabó Dániel Ferenc: Mindenki jó zenész, de érdekes szerintem attól lesz az egész, hogy a személyiségeink kijönnek a játékunkban. Damján játéka annyira simulékony, mintha nem is lenne ott, de ha kiveszed, eltűnik egy nagy szőnyeg. Ő tartja össze a zenét. Dani nagyon impulzív tud lenni és robbanékony, de olyan tüzet hoz a zenébe, amit más nem tud. Nem véletlenül az a beceneve, hogy Volkánó. Bármikor fel tudja tüzelni a dolgokat, és rohadt jók az effektjei, pedáljai, amiket úgy használ, mint itthon szerintem senki más. Marci meg az a basszusgitáros, akivel nagyon könnyű együtt játszanom, mert egyféle ritmusban képzeljük el a dolgokat, ugyanúgy érezzük be a grúvokat, még a rubato-letevéseket is ugyanoda helyezzük. Pistivel nagyon régóta játszom együtt, de az ő játékát a legnehezebb szavakba önteni. Nagyon jó dalszerző, szeretem, ahogy játszik, a dallamait. Ő egy öreg lélek.

Gyányi Marcell és Tóth István. Fotó: Szabó Márton.

Mindegyikőtök sok zenekarban játszik. Mennyire prioritás a New Fossils?

Varga Dániel: A New Fossils a szerelemgyerek, szóval egyértelműen a lista tetején van. A szervezés néha komplikált, múltkor például sikerült összehoznom egy hétvégét, amikor három nap három különböző országban kellett három különböző repertoárt játszanom, de arra vágytam mindig is, hogy turnézó zenészként éljek, szóval nem panaszkodom.

Szabó Dániel Ferenc: Nekem is ez a szerelemprojekt. A Mörk meg a másik. Kb. egy szinten van a kettő, csak van, amikor ez fut jobban, van, amikor az. Erre az interjúra is úgy jöttem, hogy előtte az új Mörk-lemezt kevertem.

Fontos nektek, hogy külföldön is játszatok? Év elején felléptetek a ljubljanai MENT showcase fesztiválon.

Varga Dániel: Abszolút. Ahol Magyarországon egy jazz-zenekar játszhat, ott már játszottunk.

Szabó Dániel Ferenc: Eljuthatna még több emberhez a zenénk, de ez csak promo és idő kérdése.

Nemzetközi szinten szerintetek meddig lehet eljutni ezzel a zenével?

Szabó Dániel Ferenc: Szerintem Európában lehet rendszeresen koncertezni, a környező országokban akár havonta többször is. Csak fel kell ülni a vonatra.

Varga Dániel: Az a nehéz, hogy kitapasztald, mikor indul a vonat, és hogyan tudsz rá felszállni. Mert ez nem egyértelmű. Annyira más zeneipar működik Magyarországon, mint Európában. A jazzben itthon nincs is zeneipar, szóval lépésről lépésre kell kitanulni a dolgokat. Egyelőre magunk intézzük a zenekar ügyeit is.

Ti mikor tudtok felszállni a vonatra?

Varga Dániel: 2025-26-ban. Ha addig nem indul el, akkor felmerülnek kérdések, hogy miért nem. Sok tervünk van: közös turnék, kollabok külföldi arcokkal. Még csak most fog beérni az a sok munka, amit beletettünk a zenekarba. Készülünk live videóval, mörccsel, kollabokkal, de ezek már a harmadik albummal együtt lesznek kifuttatva.

Szabó Dániel Ferenc: Közben járunk showase-ekre pecázni, hátha összejön valami. Ha van lehetőség, menni kell játszani, mert…

Varga Dániel: …soha nem tudhatod, mi hol fog berobbanni. Én például nem gondoltam volna, hogy eddig eljutunk ennyi idő alatt. Játszottunk Mathias Eickkel a Müpában, Alfa Mist előtt a Magyar Zene Házában, de felléptünk a Jazz In The Parkon is, ami egy rangos fesztivál Romániában. Az is meglepett, hogy a Petőfi Nagylemez Program beválogatott egy jazz-zenekart, és annak keretében tudtuk felvenni a harmadik albumunkat Weil Andrissal. Az elsőből bakelitet is nyomtunk, és nem haltunk bele, visszajött az ára rövid idő alatt. Nagy álom volt ez is.

Szabó Dániel Ferenc: A streaming lejátszások is szépen nőnek. Az első album a napokban haladta meg a százezer lejátszást Spotifyon. Fesztiválokon is egyre több koncertünk van, és a mostani turbinás bulira is tök jól fogynak a jegyek.

Varga Dániel: Az első Turbinára 200 ember jött el, de abból 150 zenész volt.

Megizzadtál, hogy eljött a szakma megnézni, mit tudtok?

Varga Dániel: Szerencsére csak a koncert után vettem észre, de nagyon jó élmény volt, hogy jegyet vettek ránk. Máskor az van, hogy felírsz? – vagy el se jönnek. A Turbinában meg ott volt az összes zenészhaver. Remélem, eljönnek most is – meg persze mások is.

New Fossils
Helyszín: Turbina Kulturális Központ
Időpont: 2024. március 28. (csütörtök) 20.00-22.00
Belépő: 3500 Ft (elővételben), 4000 Ft (helyszínen)
Jegyvásárlás. Facebook-esemény.

interjú: Soós Tamás
nyitókép: Gaál Dani