Mindenféle szarok között koncentrálj arra, amiben örömedet leled – Bernáthy Zsiga-interjú

Bernáthy Zsiga 1994 óta megkerülhetetlen alakja a magyar elektronikus zenének; ekkor alakult Bernáthy & Son live act duója édesapjával, Bernáthy Sándorral. Mégis mit tekerget állandóan fellépés közben, honnan van eredeti TB-303-asa, hogyan érintette a kijárási korlátozás? Erről beszélgettünk a Trafó által szervezett különleges, audiovizuális online fellépése előtt, ami február 16-án, kedden este lesz.

A fellépéseiden folyamatosan nyomogatsz és tekergetsz valamit. El tudod mondani laikusok számára érthető módon, hogy mit csinálsz ilyenkor?

Én nem kész számokat játszom le, hanem a színpadra viszem a hangszereimet, és ott helyben keverem ki a zenét azokból az alapokból, amik megvannak. Egy laptop a lelke mindennek, azon mennek a loopok, de azt fellépés közben döntöm el, hogy mit hova vezetek ki, vagyis hogy az a téma melyik szintetizátoron fog megszólalni, milyen hangszínnel, milyen effektekkel. Ez nagy szabadságot ad, mondjuk egy mély bassline-ból a filter kinyitásával és egy torzító hozzáadásával, pár oktávval feljebb transzponálva akár egy magas, horzsolós szóló lead hang is ki tud jönni a végén. Arra is jó ez a felállás, hogy egyetlen hálózatba össze tudok kötni egy őskövület kütyüt, egy modern, mai gyártmányú szintit és szoftveres hangszereket, a MIDI rendszer összefogja az egészet.

Az őskövületek között van neked egy legendás TB-303-asod is. Az honnan van?

Ezt az egészet a faterommal együtt kezdtük el csinálni, én még szinte gyerek voltam akkor, ő pedig felnőttként tért át a rockzenéről ebbe az (akkor) új világba. Ő szerezte be akkor ezeket, mert több is volt – sajnos ez egyik pont most ment gallyra. Már akkor is Amerikából kellett rendelni, mert alig volt eredeti darab. Ugye a TB-303 eredetileg egy basszusgitárt helyettesítő szintetizátornak készült, ami tök röhejes, nem is lehet érteni, hogy ezt hogy gondolták. Emiatt aztán  nem is gyártottak sokat. Viszont amikor rájöttek, hogy ha nem is próbálnak vele utánozni semmit, valójában zseniális hangja van, és kitört az acid láz – sőt, napjainkban is épp a sokadik reneszánszát éli –, akkor elindult felfelé a TB-303 ára, és azóta sem állt meg; ma egy jó állapotú eredeti darab ára egymillió forint fölött van, ha találsz egyáltalán.

Te az a fajta elektronikus zenész vagy, aki mindig megveszi a legújabb szintiket?

Mondjuk úgy, hogy ez lennék, ez a családi hagyomány nálunk. Csak mivel kicsik a gyerekek és már hárman vannak, ezért az utóbbi pár évben volt olyan, hogy megvettem valamit, aztán alig kapcsoltam be. A pincében van berendezve nálunk egy stúdióféle, de mostanában ritkán tudok oda lemenni. De régen abszolút az volt a faterral, hogy gyűjtöttük, dugdostuk, cseréltük, mindig jött az új, meg kiderült, hogy valaki eladja használtan a régit... Ez nagyon inspiráló, mert mindegyik szintinek más a hangja, más a logikája, más ötleteket ad. De mostanában csak fejben gyűjtöm őket; olvasom a review-kat, de végül nem veszem meg. Arra van időm, lehetőségem, hogy leüljek a laptop elé és ott irogassak.  Úgyhogy most inkább a virtuális szintiket gyűjtögetem. Az az elv, hogy  minden szinti máshogy szól és ad valami ötletet, ez ott is létezik. Ahol viszont használatban vannak a vasak, az a live, amikor a gépen megírt elképzeléseket meg kell szólaltatni.

Nálad mindig a live volt az első. Hogy érintett téged a járvány?

Hú, hát kriminálisan... Az elején még volt pár hónap, amikor azt mondtam, hogy úgyis rengeteg ötlet van, amit ki kéne dolgozni, félkész számokat befejezni, újakat írni. Mert ha egyfolytában csak fellépsz és nincsenek új szerzemények, akkor az is unalmassá válik, de nem volt idő újakat írni. És akkor lett idő – ami azért csalóka, mert közben az óvoda is bezárt –, és valóban, magamhoz képest tavaly egész sok zenét jelentettem meg. Mostanra viszont elfogyott a motiváció. Hiába sűrűbb, amikor fellépések vannak, és azt hiszem, hogy semmire sincs időm, igazából sokkal inspirálóbb. Ebbe, hogy ülsz otthon, maximum bejársz dolgozni, de nem mész emberek közé, annyira befásultam, hogy hetek óta ki sem nyitottam egyik vázlatot sem.

Az élő fellépés mindig a közönséggel, a hellyel interakcióban születik. Az online fellépéseken, ahol ez nincs, mi történik?

Én mindig is szerettem az online-t, normális időben évi egy-kettő ilyet mindig csináltam. Patent a hangminőség, minden a legkényelmesebb, nincs kényszer arra, hogy mindenáron táncoltass – így sokkal szabadabban lehet utazni, és bekerülhetnek olyan témák is, amiket élőben nem mertem volna lejátszani, mert még nem voltak kikísérletezve. Ezt az évi egy-kettőt egyébként a járvány alatt is tartottam, tavaly márciusban volt egy, aztán nagyjából elkerült a streaming láz; most kaptam két felkérést, az egyik az Edithtől (ez itt látható), a másik a Trafótól.

Ebben az a különleges, hogy audiovizuál lesz, Karcis Gábor barátommal együttműködve, amit még sosem csináltam. Régóta voltak erre tervek, ötletek, de most végre összekaptuk magunkat és tényleg megcsináltuk. Szóval nem egy szobában áll egy ember és tekerget meg nyomogat, hanem egy fraktálban, meg mindenfélében, ami Gábornak eszébe jutott. Sokat kísérleteztünk vele és sok örömet is okozott. A tanulság az, hogy ha mindenféle szarok között olyan dolgokra is tudsz koncentrálni, amikben örömödet leled, az meghozza feloldást.

Bernáthy Zsiga a neten: honlap, Facebook, Soundcloud, YouTube

Trafó Fülbevaló #10: Bernáthy Zsiga x Karcis Gábor, február 16., kedd, 21.00

Interjú: Rónai András