“Mindannyiunknak meg kell küzdenie démonokkal – és próbálni nem kétségbe esni” – Mike Shinoda-interjú

Sokunk régi vágya teljesült, amikor 2017 nyarán a VOLT Fesztivál nagyszínpadán köszönthettük a Linkin Parkot. A zenekar soproni fellépése nemcsak azért vonult be - később - a rocktörténelembe, mert hazánkban először adott koncertet a Linkin Park, hanem azért is, mert az eredeti felállásban az utolsót: a frontember, Chester Bennington egy hónappal később öngyilkos lett. A zenekar alapító dalszerzője és rappere, a nemrég szólókarrierbe kezdett Mike Shinoda most az igencsak beszédes Post Traumatic névre keresztelt albumával járja Európát, amellyel többek közt Budapestre is ellátogat. Interjú.

Március 12-én Budapesten is bemutatod az új szólólemezed, melynek címe: Post Traumatic. Tekinthető a lemez megszületése egyfajta terápiának Chester öngyilkossága után?

Az egész eredetileg egy naplónak, vagy ha úgy tetszik, időkapszulának indult, eleinte nem akartam albumot írni, csak megörökíteni, amit akkor éreztem. Bárhová mentem, a környezetemben mindenki folyton kérdezgette, hogy vagyok - úgy döntöttem, ahelyett, hogy minden alkalommal egyesével válaszolnék, inkább megelőlegezem a dolgot és megválaszolom egyszerre több millió embernek. Zenén keresztül amúgy is könnyebben fejezek ki érzelmeket. Talán ezzel az albummal segíteni is tudok a rajongóinknak és azoknak, akik hozzám hasonlóan elveszítettek valakit, aki fontos volt.

A számok kronológiai sorrendje is nagyon jelentőségteljes.

Jól érzékeled! A 16 számos lemez első fele egyfajta visszatekintés, a történtek feldolgozása. A 8. track (Crossing the Line) tekinthető fordulópontnak, ahol már látok a sötétség után is - nyitottság, várakozás, remény, jelenbe és jövőbe tekintés. Az utolsó számok között van egy, a Lift Off, ami elég vidám, felemelő. Mintha az album végére egy kicsit el is kezdtem volna jól érezni magam…

Játszol a turnén Linkin Parkkal közös szerzeményeket is, vagy csak a szólóidat?

Igen, a szóló dolgok mellett játszom Fort Minor- és Linkin Park dalokat is. Nehéz, mert Chester elvesztése óta még egy vidámabb Linkin Park dal is szomorúsággal tölt el, de általában energiát merítek a koncertekből. Vannak jobb és rosszabb napok, de összességében jó színpadon lenni, segít a feldolgozásban, hogy beszélhetek róla.

Szerinted akkor is megszületett volna a lemez, ha nem következik be a tragédia – és nem törik ezzel derékba a Linkin Park pályafutása?

Volt néhány ötletem, amit a Fort Minornak szántam (Mike Shinoda 2004-ben alakult mellékprojektje - a szerk.), de annyira pörögtünk a zenekarral, hogy aligha lett volna időm ezekkel komolyabban foglalkozni. Van az a szituáció, amikor jön egy ötlet, megmutatod a társaságnak, és a végére már egészen más lesz belőle, mint amit eredetileg elképzeltél – ez gyakran volt így az én szerzeményeimmel is, ezért megtartottam magamnak azokat, amelyeket nem szeretnék megváltoztatni. A Post Traumatic dalai rólam szólnak. A gyász személyes dolog, és úgy éreztem, csakis egy szólólemez lehet a módja, hogy ezt a folyamatot bemutassam.

Tudjuk, hogy a zeneipari berkekben nem ritkák a különféle függőségek és a szorongás, depresszió. Te küzdöttél ilyesmivel valaha?

Kamaszkoromban rengeteget szorongtam, minden érzelmet borzasztóan kaotikusnak éltem meg és folyamatosan úgy éreztem, a világ bármelyik pillanatban összedőlhet. De azt hiszem, ezt mindenki jól ismeri, aki volt már tinédzser. Egyébként nem szívesen lennék ma, a social media korában tizenéves. Felnőtt fejjel már tudom, hogy mindannyiunknak meg kell küzdenie démonokkal és próbálni nem kétségbeesni. A mentális egészség ugyanolyan egészség, mint a fizikai - ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ugyanúgy fontos, hogy felismerd, amikor rosszabbá válik a helyzet és segítséget kérj, mint amikor komolyabbra fordul a hátfájásod és elmész megmutatni egy orvosnak. Az én egyetlen függőségem a folyamatos alkotási vágy – egyébként ezzel sem könnyű létezni, a környezetemben élőknek sokszor nehéz velem.

FOTÓGALÉRIÁNK A VOLTOS LINKIN PARK-KONCERTRŐL

El tudod képzelni, hogy újra összeáll még a Linkin Park?

Sajnálom, de erre nem tudok választ adni, mert nincs rá válasz. Sok időt töltünk együtt a srácokkal, pár naponta írunk is egymásnak, de azt hiszem, most mindenki az egyéni útját járja. Amit most csinálok, az nekem személyesen egy nagyon fontos feldolgozási folyamat és száz százalékig belerakom magam – nem a „csinálok egy jó lemezt, amit az emberek megvehetnek” módon. Mindent beleadok, hogy elmesélhessem a történetem.

interjú: Solti Hanna

Mike Shinoda március 12-én, este 20 órától tart koncertet a Budapest Sportarénában, Facebook-eseményoldal

az új lemez, a Post Traumatic: