Kelemen Kabátban: Fehér Angyal (lemezkritika)

2018.03.31. 14:11, RRRecorder

feher_angyal_crop.jpg

Szokás mondani, ők maguk is mondják, hogy a Kelemen Kabátban megkomolyodott. De többről van szó, mint hogy ez már nem novelty baromkodás, és nem hordanak bundát: ez a zenekar komolyan veszi a popzenét.

kk_feher_angyal_300.jpgKiadó: TFT

Megjelenés: 2018. március

Stílus: pop

Kulcsdal: Milyen jó

A zenekar komolyan veszi a popzenét egyrészt szakmai értelemben: nincs a magyar popra oly’ jellemző lötyögés, végiggondolatlanság a szövegekben (egy-két helyen lehet csak belekötni a prozódiába); fülbemászó, változatos, jól szól, tele van ötletekkel, amik a világot nem rengetik meg, nem is akarják, de az újrahallgathatóságon sokat dobnak.

Nagyjából jelzőtlen popzene ez; a számok többségében EDM-pop, de nem sokkal jobban, mint amennyire ma kb. minden az; ráadásul van más is: az ország állapotáról szóló Kesergőben például Pál István „Szalonna” hegedül, a pompás buliszám Tombolunk meg a Smells Like Teen Spirit riffjét használja ügyesen. (Az Induljon a banzáj először a Pappa Piában szerepelt feldolgozása, illetve a M-Papa vicces záró rap-rockja viszont kissé kilóg az összképből.)

Másrészt komolyan veszi a popzenét mint sajátos művészeti ágat, aminek megvannak a szabályai, témái (párkapcsolat, bulizás, világmegfejtés), amik azonban bőven helyet adnak az egyéni látásmódnak. Ez utóbbi a Kelemen Kabátban fő erénye. Ha nincsenek is olyan csavarok, mint a lakodalmas technót trappel váltogató csúcsszám Fainul a buliban, vagy a legutóbbi EP-n a szűzesség elvesztését női szempontból, férfi énekkel elmesélő Áll a bálban (és nekem őszintén szólva hiányoznak is), azért a Fehér Angyal tele van jó kis megfigyelésekkel, nem fetrengve röhögős, inkább szeretnivaló poénokkal, frappáns, idézgethető fordulatokkal.

A hónap dolgozója párkapcsolat–munkahely, vagy a Tombolunk háború–bulizás allegóriája („Háborúban nincsen vasárnap”) pompás ötlet; a Felkel a város megnyerő természetességgel jut el az életképtől oda, hogy „cselekedd a jót, szeresd a szépet”, és lehetne még bőven sorolni. A Milyen jó pedig egyszerűen szépen és giccsmentesen fogja össze néhány képben egy tkp. nem különleges, csak épp’ boldog élet szakaszait. És ez bizony az egyik legnehezebb dolog, és ahhoz, hogy sikerüljön, tényleg komolyan kell venni a popzenét.

7,5/10

Rónai András

 

 



tictac650_2.png

https://recorder.blog.hu/2018/03/31/kelemen_kabatban_feher_angyal_lemezkritika
Kelemen Kabátban: Fehér Angyal (lemezkritika)
süti beállítások módosítása