Gondolatokat szül, vitákra sarkall – Sallai László ajánlja Father John Misty új LP-jét

Father John Misty hosszú felvezetés után 2015-ös albumával egycsapásra a legtöbbet idézett kortárs dalszerző-előadók közé került. Azóta meg pláne, hiszen folyamatosan szolgáltatja a muníciót sajtónak és rajongóinak egyaránt. Provokátor vagy bölcs? A világ állapotán mélázó Pure Comedy című új albumáról Sallai László dalszerző-gitáros-énekes elmélkedik, aki mindkét saját zenekarával májusban fog friss kiadványokkal jelentkezni. A magyar nyelvű dalokkal befutott powerpopos Felső Tízezer a háromszámos Új városok épülnek EP-t, az angol nyelvű számokat előadó sickpopos The Somersault Boy pedig a Come On Feel The Misery című második albumot adja ki.

FATHER JOHN MISTY: Pure Comedy

Kiadó: Sub Pop / Bella Union / [PIAS]

Megjelenés: 2017. április 7.

Stílus: indiefolk, barokkpop

Josh Tillman története nagyon hasonlít a szerencsét próbáló legkisebb fiúéra. Tillman egy soklemezes, de különösebb visszhang nélküli szólókarrier után a Fleet Foxes dobosa lett, hogy aztán őket is otthagyva Father John Misty néven kezdjen új szólókarrierbe. A siker ezután sem volt garantált, de a második Father John Misty-lemezzel (I Love You, Honeybear, 2015) mégis magabiztosan csavarta ujjai köré a szakmát és a közönséget.

Bár 2016-ban még kiadott a fiókból néhány olyan dalt, ami társítható volt az előző lemezhez, azért érezhető volt, hogy az új albumtól már mást kell várni. Különösen a tavaly nyáron félbehagyott koncert és az egyre arrogánsabb médiajelenlét érzékeltette azt, hogy a visszatérésen szó sem lesz a morcos szakállas ember érzelmi megenyhüléséről (a szakáll el is tűnt Tillman arcáról), hanem a vesztébe rohanó világ kerül az LP középpontjába – és mindennek csak egy kis szelete az, ami mostanság az amerikai politikában történik.

Közhelyes, hogy mennyire bolond időket élünk, az idei Father John Misty-lemeznek pedig pont az volt a tétje, hogy lehet-e erről közhelyek nélkül popdalokat írni. A zenei recept lényegében nem változott: bár a Pure Comedyn az alsóközéptempós balladák dominálnak és sokkal inkább előtérbe került a zongora, mégis az első pillanattól az utolsóig érezhető Father John Misty hetvenes évekkel átitatott univerzuma (Tillman továbbra sem eresztette el társproducere, Jonathan Wilson kezét). A Pure Comedy mégis sokkal nehezebb hallgatnivaló korábbi kiadványainál és ez nem kizárólag a meglehetősen hosszú, hetven percet meghaladó játékidő miatt van így, hanem mert a jól ismert hangulat ellenére zeneileg és szövegileg is sűrűbb a mostani anyag, mint amilyen például az I Love You, Honeybear volt.

Nem éreztem volna fairnek, ha úgy írom meg ezt a cikket, hogy nem rágom át magamat a dalszövegeken is sorról sorra. A Pure Comedy szövegeit tekintve olyan, mintha egy labirintusba csöppennénk Josh Tillman agyában, ami tele van félelmetes, groteszk, nevetséges képekkel. Az pedig már a hallgató toleranciáján és kitartásán múlik, hogyan evickél ki onnan. Ez a lemez nem engedi, hogy a meghallgatása után ne nézzünk máshogy a Father John Misty-jelenségre: az a kérdés, hogy egy kivételes tehetségű dalszerzőt látunk-e, aki fontos üzenetek releváns átadására használja a zenéjét, vagy egy kegyelmi állapotban lévő, de saját szerepébe belehülyülő, zeneipari partizánként tetszelgő Tillmant, aki fárasztó módon böfögi vissza azt, amit a haladó szellemiségű internetes oldalakon összeolvasott a világról.

Nem foglalhatok állást az olvasó helyett, de az kétségkívül biztos, hogy az idei év egyik legizgalmasabb albuma a Pure Comedy, ami gondolatokat szül, vitákra sarkall. A lemez második felének egyes, unalmasabb és fárasztóbb pillanatát leszámítva a Pure Comedy egy valódi figyelemre méltó súlyos lemez, ami az életmű legfantasztikusabb pillanatait is tartalmazza mind zeneileg, mind a szövegek terén (Total Entertainment Forever, Pure Comedy, Leaving LA, The Memo).  És van egy olyan gyanúm, hogy most kezd igazán tiszta lenni az, hogy ezek a lemezek Tillman polgári neve helyett miért Father John Mistyként jelennek meg.

Sallai László
Sallai-fotó: Bradák Soma

a friss lemez: 

a hozzá tartozó kisfilm: