Father John Misty: I Love You, Honeybear (lemezkritika)

2015.03.07. 17:56, rerecorder

A szólóban dalszerző-előadóként, ezzel párhuzamosan posztrock-zenekar dobosaként indult Joshua Tillman eleinte J. Tillman néven adta ki lemezeit, de miután egy időre a Fleet Foxes dobosa lett (a második lemezt ő játszotta fel), szólópályáján is változás állt be. A szomorkás, csupasz dalokból álló J. Tillman-életművet lezárta és Father John Mistyként nyitott új fejezetet karrierjében. Egy sokkal karakteresebb fejezetet.

Kiadó: Sub Pop / Bella Union

Megjelenés: 2015. február 10.

Stílus: pszichedelikus folk, indie-pop

Kulcsdal: Holy Shit

Ha Father John Misty sportoló lenne, akkor hosszútávfutó lenne, az I Love You, Honeybear című 2015-ös albuma pedig a kemény munkával, lassan, lépésről-lépésre felépített karrier eddigi betetőzése, a célba érés. De dalszerző-előadónk nem sportol, hanem sokkal inkább gyóntat és gyón – mint arra felvett neve elég pontosan utal is. Az I Love You, Honeybear az eddigi út összegzése, talán még hitvallás is, egy mélyen személyes album (annyira, hogy az annak dalaiban megjelenő valós szereplőknek, a közeli hozzátartozóknak csak nagyon félve merte megmutatni a kész művet a szerző). John Misty Atya tényleg messziről indult. Joshua Tillman néven született – talán nem meglepő, de egy mélyen vallásos családban nevelkedett, ahol nem is hallgathatott profán zenét – először lelkipásztor szeretett volna lenni, nyughatatlanságát dobolással próbálta levezetni, majd 12 évesen gitározni is megtanult. Otthonról kiszabadulva nagyjából egyszerre, 2001 körül kezdte dalszerző-előadó és dobos karrierjét. Előbbit J. Tillman néven, utóbbit egy Saxon Shore nevű posztrockzenekarban, ahonnan két album után lelépett, de addigra már szaporodtak akusztikus gitáros, folkos szólólemezei is.

2008-ban dobosként csatlakozott a Fleet Foxeshez, pont azután, hogy megjelent a folkrockzenekar nagyhatású debütlemeze, ő azonban a turnézás alatt is írta szólódolgait, az első igazán karakteres (Vacilando Territory Blues, 2009) is éppen ekkoriban jelent meg. Persze aztán a második Fleet Foxes-albumon (Helplessness Blues, 2011) ő a dobos, de a kimerítő turné után kilépett a sikerzenekarból, mert ekkorra már pontosan tudta, mi az ő útja. Nyolc J. Tillman-lemez után 2012-ben már Father John Mistyként tért vissza, és bár a Fear Fun a korábbi szikár anyagainál jóval dúsabb hangszerelésű, harsányabb, sőt az énekes humoros oldalát is megvillantó; a pszichedelikusan rockosabb kiadvány még mindig csak sejtette, hogy hősünk melyik liga felé tart. Nos, az első osztályba, ahova ezzel az önelemző I Love You, Honeybearrel el is jutott. A szövegeiben sokszor kíméletlen, sokszor meg nagyon is ironikus és vicces lemezanyag a dalok tekintetében magabiztos, hangszerelésében a pszichfolkos, indie-popos tartományon belül változatos, nagyszabású, sőt néha fenséges is, és feltűnően sokszor téved a szofisztikált hetvenes évek (Randy Newman, Elton John) nosztalgikus területére. Ám ez is nagyon jól áll ennek a szélsőséges érzelmeket instant klasszikus dalokon át megjelentető, telitalálat albumnak.