EP-premier! Jazzékiel: Belle Époque

A Jazzékiel bő másfél éve tért vissza Másokat szeretni című harmadik albumával, amit egy remixkazetta követett majd videoklipek (Átkötő, A madarak elrepültek), illetve tartott egy nagyszabású, első 15 évet ünneplő születésnapi koncertet a Müpában. A társaság most egy Lovesong című dallal felvezetett EP-vel jelentkezik, amin három olyan felvétel szerepel, amelyek a legutóbbi nagylemezre már nem fértek fel. A Jazzékiel december 14-én a Toldi Klubban mutatja be a régi-új dalokat.

Az elmúlt évek szerzeményeitől hangulatában eltérő és hangzásában szokatlan kislemezanyag, a Belle Époque a rövid lélegzetvételnyi „szép korszak”, azaz a boldog békeidőt jelenti a harmadik album sötétsége, illetve közelgő negyedik sorlemez zajos világa között. A felvételen utoljára játszott a Jazzékiellel az azóta szólókarrierbe kezdett Hajba Áron gitáros, helyére Czitrom Ádám érkezett. „Ezek a dalok már majdnem kilenc éve megíródtak, de három évet még pihentek így is a fiókban a felvételüket követően. Sajnáltuk volna őket, ha örökre elvesznek, attól függetlenül, hogy hangzásukban nem képezik szerves részét annak, amit mi ma Jazzékielről gondolni szeretnénk. Ádám belépésével pedig egyértelműen az új dalokra próbálunk koncentrálni, úgyhogy ennek az anyagnak most volt az utolsó lehetősége megjelenni. Összesen öt stúdióban készültek, végül Puha Szabival fejeztük be őket” – mondja Jakab Péter frontember, akit megkértünk a dalokról is meséljen.

Porcelán

„Az egyik legrégebbi dal, amit lemezre szántunk, aztán a végén kihullott. Közvetlenül a Holy Shit megjelenése után írta Áron. 2009-ben, még Szőcs Gergővel játszottuk is egyszer a ZP-ben de aztán soha többet. Korompai Bencével vettük fel 2013-ban. Amúgy majdnem rákerült a Másokat szeretnire, mint második dal, de akkor egy nagyon szar szövege volt éppen, ami nyomokban tartalmazta csak ezt a verziót. És mindamellett, hogy hevületében és hangzásában is elütött volna az albumtól, ráadásul hullafáradtan már sem időm, sem energiám nem volt többet mókolni vele, ezért lehagytuk. "Kirohadtunk, mint a fog!" Nem igazán szeretem a generációs megmondásokat, de nekem ez jut eszembe  a generációmról.”

Hallo

„Ez volt az első dal, ami Lacival íródott, még szintén 2009 nyarán Áronék tanyáján. Nagyon furcsa és egyáltalán nem jazzékieles. Talán ezért, mindenesetre kemény kézzel megvétóztam és bár a többiek azt gondolták, ha felvesszük, majd időközben megenyhülök, de végül nem így lett: résen voltam és szemét módon kihagytam. Ez is egy felnőttlét-para dal, mint az előző. Mostanában készült mindkettőre a végleges szöveg. Remélem az, hogy 33 évesen, apaként tinédzsertanácstalan dalokat írok, nem vet fel túl sok kérdést a feleségemben. Amúgy pont a napokabn beszélgettünk a Hallóról Áronnal. Neki ez a a szám zenei fejlődésének egyik epizódja volt, mégis: Jazzékiel szempontból kicsit a sehonnan sem érkezik és semerre sem tart kategória, ha a nagy egészet nézzük.” 

Lovesong

„A Lovesong a Hallo fordított esete: senki nem gondolta rajtam kívül, hogy ez jó lenne, én meg könyörögtem érte, aztán nem tudtam átvinni a legénységen. Eredetileg a Presszóhiphop alternatív verziójának készült, de annyira megszerettem ezt a  hangulatot, hogy egy ezer éves szövegemet hozzáraktam. Kicsit kakukktojás: kellett pár hónapnyi aknamunka, ezért is lehet az, hogy nem akkor rögzítettük, mint a többit. Maczkó Robinál készült a Metropolban. Én amúgy szeretem, hogy ilyen nyálas. Olyan sok rémség után talán máshogy hat azért az én számból. Legalábbis ebben reménykedem.” 

15 ÉV, 15 JÓ SZTORI A JAZZÉKIEL TÖRTÉNETÉBŐL.

az EP-bemutató koncert december 14-én lesz a Toldi Klubban a Kőszívű Ember Fiai vendégeskedésével, Facebook-eseményoldal

A három dal digitálisan a Klinik kiadó gondozásában jelent meg és megtalálható a nagyobb online zeneáruházak, vagy megvásárolható a Jazzékiel Bandcamp-oldaláról.

és akkor az átmentet jelképező Belle Époque EP: 

nyitókép: Kósa Péter

Jazzékiel Facebook-oldal