PJ Harvey minden idők egyik legfontosabb és legjobb dalszerző-előadója, ezt a kijelentést pedig csak alátámasztja idei új lemeze (The Hope Six Demolition Project), aminek apropóján frissített verzióban jelent meg a 41. Recorder magazinban a korábbi PJ Harvey-profilunk. Most ehhez még hozzáadunk egy Harvey eddigi szóló stúdiólemezes életművéről szóló áttekintést (Diszkográfia rovatunkban) is - kevés ilyen erős albumsor létezik a rocktörténetben.
Dry
Too Pure
1992
A rocktörténet egyik legszuggesztívebb bemutatkozó albuma. Elementáris, mégis intim hatású ösztönös rockdalok sorakoznak rajta, intim témájú, mégis elementárisan szóló szövegekkel. Egy igen fiatal, direkt sokkoló megjelenésű lány szájából korábban aligha szóltak ennyire sokkoló szövegek szexualitásról, vágyról, mellek súlyáról vagy éppen száraz vagináról. A hatáskeltésen túli, valódi jelentőségük persze abban állt, hogy női szemszögből tárgyaltak addig popzenében nem igen tárgyalt témákat. 9.5
Rid Of Me
Island / PolyGram
1993
A gyorsan érkező, immár nagykiadónál megjelenő folytatást a már ekkor is jónevű Steve Albini felügyelte és némiképp a Nirvana hatását is mutatja (érdekesség, hogy Albini csak ezután kezdett el dolgozni az In Uterón, ugyanakkor Kurt Cobain a Dry-t tartotta az egyik kedvenc kortárs albumának), „váltógazdálkodó”, punkosabb attakok egész sora szerepel rajta. Ugyanaz kevésbé felkavarón, de sokszor dühösebb érzelmi hullámzással és tele piszkos, hatásos dalokkal. 9.0
To Bring You My Love
Island / PolyGram
1995
Az első igazi szólóalbumon az énekesnő szinte lubickolt a megtalált szabadságban, na és persze lubickolt a stílusokban, hangulatokban is. Sokszínű, sőt direkt eklektikus, piszok magabiztos lemez – azt mutatja, hogy Polly Jean Harvey szinte mindent tud, vagy legalábbis amit tud, azt egyszerre kisujjból és elegánsan. 10
Is This Desire?
Island / PolyGram
1998
Kísérletező album, szokatlan struktúrákat feszeget és nagyon bátran érzelmes – a Cave-románc kibukott kiéneklése. Halk és zaklatott dalok váltják egymást rajta, a blues-örökség sokszorosan megcsavartan, eredeti módon köszön vissza, az elektronika szerepe (főleg a ritmusokban) a korszak divatjával szinkronban felerősödik kissé. 9.0
Stories From The City, Stories From The Sea
Island / Universal, 2000
A „mindig más” jegyében újra kulcsszerepet kapott az utóbbi két lemezen egyre jobban hanyagolt gitár: azt is mondhatjuk, hogy hagyományos gitárlemez, ám ezúttal is új a pálya – Harvey a jórészt torzítatlan elektromos gitár érzelmi spektrumát térképezte fel, és messzire jutott. Az előző anyag sötét bugyrai után a fényre kiért énekesnőt halljuk viszont: lényegében ez az ő poplemeze (sikeres is: egymillió felett fogyott és első Mercury-díját hozta). 8.5
Uh Huh Her
Island / Universal
2004
A tisztaságra, szépségre törekvő Stories… után az Uh Huh Her egy egy kócos, játékos, zabolázatlan és változatos album. Csendben, visszahúzódva, majdnem magányosan készült, vannak rajta egy perc körüli szösszenetek, a korai időket idéző rockszámok, billentyűs hangszerre vagy épp ütősökre komponált nyugodt felvételek és jelzésértékűen a magas falzett is megjelent. Általában a karrier legkevesebbre értékelt lemeze, pedig sokkal inkább a leginkább alulértékelt. 9.0
White Chalk
Island / Universal
2007
Itt viszont már a falzett uralkodott és passzolt a kísérteties, szellős, zongorás lemezhez, aminek kedvéért Harvey megtanult játszani a hangszeren. A rendkívül bátran létrehozott új univerzum az életművében is egy új fejezetet nyitott, a szokatlan megoldások pedig még ennek a kivételes művészi karriernek is az egyik csúcsát eredményezték. 9.5
Let England Shake
Island / Universal
2011
PJ a dalok többségét autoharpon komponálta, az album igazi újdonságát mégsem ez jelenti, hanem szövegvilága, koncepciója. Az eddigi személyes, de legalábbis megszemélyesíthető szövegeket, a belül lejátszódó érzelmi állapotokat felváltotta egy nagy téma, a háború feldolgozása. A White Chalk bátor művészi kinyílása és az évek alatt egyre tudatosabban dolgozó dalszerző Harvey egyre magasabb, egyre letisztultabb, ugyanakkor egyre teljesebb szintre jutása minden szempontból a karrier eddigi betetőzését eredményezte (meg a második Mercury-díjat). 10
The Hope Six Demolition Project
Island / Universal
2016
A hangszerek terén ezúttal a szaxofon az új központi elem, de tovább erősödött az együtténeklős, (görög drámai) kórusban előadott részek szerepe is. Zeneileg az előző album fejlődött tovább avantgárdabb irányokba, némileg ismét hangsúlyosabb a blues hatása, valamint a gitárok szerepe, a dallamok pedig most is szívfacsaróak. Közben viszont PJ Harvey fokozatosan távolítja magát a centrumból és dalaival ezúttal is azt hangsúlyozza, hogy ez már nem róla szól, hanem arról, hogy az igazán nagy képek beleférnek-e egy poplemez átlagos háromnegyedórás keretében. Bátor kísérlet, de Harvey a társadalmat, a politikát és egyáltalán a mát a Drót című tévésorozathoz hasonlóan kis egységekben vizsgáló nagy műve igen pontos látlelet lesz a 21. század elejéről a későbbi generációk számára. 9.5
Dömötör Endre
a friss lemez itt hallható:
a The Orange Monkey klipje:
a címadó dal videója:
a felvezető The Wheel:
