Ködös Albion. PJ Harvey: I Inside the Old Year Dying (lemezkritika)

Az utóbbi tizenöt évben Polly Jean Harvey mintha sportot űzne abból, hogy rendre valami totálisan váratlannal rukkoljon elő. Tizedik stúdióalbuma még ehhez képest is meglepő. Ez a kritika először a Recorder magazin 107. számában jelent meg.

Az ezredforduló környékén PJ Harvey még bőven alternatív rockikon volt, majd sorra jöttek a jóval kísérletezőbb albumok, zongorás gótikával, kislányos stílben prezentált kemény háborúellenességgel, vagy épp politikus garázsrockkal. A legfrissebb lemeze, az I Inside the Old Year Dying azonban az ő mércéjével is meglepő fordulat, már ha nem számoljuk a tavaly megjelent epikus költeményét, ami az új anyagot ihlette.

Az Orlam című könyv ráadásul a ma már szinte teljesen elfeledett dorseti dialektusban íródott. Harvey hosszú évek alatt rekonstruálta a nyelvet, az új dalokhoz pedig még különféle irodalmi inspirációkat is hozzádobott, a létrejövő szövegvilág így tényleg egészen különleges. Bár valami lázálmos mítosz itt-ott mintha kirajzolódna a dalokból, a különös szavak és szóképek inkább hangulatokat közvetítenek. Biblikus látomások és Elvis Presley bukkannak fel ebben az időtlen tájban, ahol Harvey különféle nézőpontokból énekel. 

A zenei megoldások hasonlóan izgalmasak, a barkácselektronikával és misztikus hangképekkel erősített folkos minimalizmusban csak néhol gerjednek be a gitárok. Ami mindezekből végül összeáll, az egy elegánsan szürreális csemege, ahol nem készen kapjuk, hanem folyamatosan kutatjuk a jelenést. Ez a lemez nyilván nem háttérzenének készült, hisz némi időt és figyelmet kér, hogy elengedjük a szokásos reflexeket és nyitottan merüljünk el Harvey világában.

Előadó: PJ Harvey

Cím: I Inside the Old Year Dying

Kiadó: PTKF

Megjelenés: 2023. július 7.

Műfaj: neofolk szürreália

Kulcsdal: Lwonesome Tonight

8/10

Huber Zoltán