Vintage Electronica Night: Splatter

2016.05.06. 11:00, Frontrecorder

Máus 21-én prezentálja a Recorder a kifejezetten a hetvenes-nyolcvanas évek elektronikus zenéinek szentelt Vintage Electronica Night bulit. Felvezetésként megkértük a tematikus este fellépőit, idézzék fel, nekik mit jelent ez a korszak: az 80 Strange Robots és DJ Mesterházy után Splatter flessbekkje következik.

Splatter (Puskár Krisztián újságíró) a Küss Mich dj- és szervezőpáros egyik fele, aki társával, Gördönnel karöltve közel egy évtizede pumpál sötét, hideg, de izgató vért a budapesti buliáramba. Synthwave, coldwave, no wave és mindenféle más wave, szintipunk, krautrock, proto-indusztriál, italo disco, vagy éppen olasz horrorfilmzenék - olyan irányzatokat kultiválnak itthon, amiket senki más és ezekből mindig a legjobbat, legizgalmasabbat mutatják be, legyenek azok az estjeiken fellépő külföldi előadók (pl. Xeno & Oaklander, The KVB, Martial Canterel, Umberto, DJ Overdose, Bestial Mouth, Hive Mind, de a hazai Nouvelle Phenomene első koncertje is náluk volt), vagy a már-már kurátori körültekintéssel szelektált zenék, amiket a szettjeikben játszanak. Splatter emellett az UH Fest szervezésében is részt vesz,

Mit jelent számodra a vintage electronica?

A vintage electronica címke nekem képzavar a szóban forgó zenékre vonatkoztatva, tőlem legalábbis idegen ez a hozzáállás. A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján, az olcsóbb vagy legalábbis emberibb áron hozzáférhető szintetizátorok piacra kerülésével képzetlen emberek is elkezdhettek elektronikus zenéket csinálni, nem csak az akadémikusok és a profik, a szintetizátorokkal pedig együttesre se volt feltétlenül szükségük, a saját kezükbe vehettek a zenekészítést – periférikus területeken is, globálisan. Másrészt ez nem csupán globális mozgalom volt, hanem korának legmodernebb mozgalma, közvetlenül a digitális szintik megjelenése előtt pedig ez a modern szemlélet több ponton találkozott az analóg csúcstechnológiájával, “a falban lévő tűz” organikus, azaz élő elektronikus formájával. Én ezért nem tudok azonosulni a retróval és a nosztalgiával, ez sokkal inkább az autonómiáról szól. Másrészt, persze, esztétikai és személyes okokból közel áll hozzám ez a korszak: akkor született az elektronikus DIY, így mindig kötődni fogok hozzá kulturálisan. De valójában a kétezres évek wave-mozgalmában is azok a zenék és színterek voltak képesek izgalmas dolgokat hozni, amelyek a szemléletet folytatták és nem elsősorban a formákat reprodukálták és frizurákat öltöttek. Az elektronikus DIY kortalan és stílusfüggetlen.

Röviden válaszolva: ezek a zenék szórakoztatnak a legjobban. A house és a techno untat, az italo disco sosem.

Három kiemelt kedvenc a korszakból?

Human League: Being Boiled (1978)

Sokféle szempontrendszer szerint választhatnék három kedvencet, ez a három inkább a jelenlegi hangulatomat tükrözi. De a bulin lehet, hogy más hangulatban leszek. Elsőnek Human League: aranyos a későbbi, popos inkarnációjuk is, de a '79-es Reproduction a legjobb lemezük, és később sem csináltak sosem olyan jó számot, mint az annál is korábbi Being Boiled.

Martin Rev: Baby O Baby (1980)

Martin Rev első szólólemezét legalább annyira szeretem, mint az első két Suicide-lemezt. Azokhoz hasonlóan ez is blues szintivel és dobgéppel. A Suicide gyakorlatilag megváltoztatta az életemet, amikor először hallottam sok-sok évvel ezelőtt.

Musumeci: Harry Batasuna (1985)

A torinói Musumeci sokban kötődik a korai Human League (illetve a Future), és leginkább a Cabaret Voltaire által teremtett sheffieldi hangzáshoz, de az olasz industrial is nagyon jellegzetesen benne van. A szám címe egy baszk szeparatista mozgalom nevével szóviccel. Az egyik kedvenc klubzeném, készült nemrég egy nagyon jó editje is, az még ütősebb.