"Akkor egy lakatlan szigeten élnék" - Michael Gira (Swans)-interjú

2014.10.13. 19:01, rerecorder

swans-jeremy-larson-2012-7.jpg

A Michael Gira vezette Swans 2010-es újraalakulása óta nemcsak legendájából él (eredetileg 1982 és 1997 között létezett a zenekar), mint sok visszatérő formáció, hanem kétéves periodicitásban készített három egyformán kiválóan fogadott nagylemezt és folyamatosan koncertezik. Így - ebben az időszakban - már kétszer jártak Magyarországon, és a májusban kiadott, To Be Kind című idei albumhoz tartozó turné még a megjelenés évében elér Budapestre, október 15-én, az A38-on hallhatunk intenzív, hosszú számokat. A zenekarvezetőt telefonon értük utol egy lengyelországi fellépés előtt, interjúnkban arról is beszélt, hogy milyen koncert várható szerdán.

- Több kritika is azt írta az új, To Be Kind című lemezről, hogy a legkönnyebben megközelíthető Swans-album. Te egyetértesz ezzel? Szoktál így gondolkodni egyáltalán a zenédről?

- Nem igazán tudom. Remélem, hogy megközelíthető, mármint embereknek írom a zenémet, nem mondjuk egy betonfalnak, tehát örülök, ha meghallgatják. De alapvetően a saját fantáziámra hagyatkozom, amikor zenét írok, és másra nem vagyok tekintettel.

- Az biztos, hogy a leggroove-osabb Swans-lemez. Szándékosan lett ilyen?

- Ez természetesen alakult így, egyszerűen ebbe az irányba indult a zenekar. De ez a lemezre volt igaz, a mostani koncertek pedig már csak felerészben alapulnak erre, felerészben pedig új, még fel nem vett számokra, amelyekben már nem olyan hangsúlyos a groove. A zene a saját törvényei, a saját fantáziája szerint változik, mi pedig csak ezt követjük.

swans_2.jpg


- Arra tudnál valamit mondanál, hogy mitől lesz groove a groove, mitől több egy ismétlődő zenei frázisnál?

- Á, az ilyen kérdések megválaszolását én a filozófusokra hagynám. Mi csak játsszuk a zenét, amit élvezünk.

- Szintén újdonság, hogy vannak egészen játékos részek is, például az A Little God In My Hands

- Hát nem tudom, a Swans zenéje a nyolcvanas évek óta nagyon sokféle hangulatot, dinamikát felvett magába, soha nem volt egyetlen jelzővel leírható. Ha most játékosabb, akkor az azért lehet, mert öregebb és szenilisebb vagyok, úgyhogy jobban szeretek játszani.

- Amikor újraindult a Swans, azt írtad, hogy egy Angels Of Light-koncerten (Gira a Swans utáni zenekara - a szerk.) ért az a megvilágosodás, ami ehhez vezetett. Viszont számomra már az Angels Of Light utolsó lemeze, a We Are Him is egyfajta összegzése volt nagyon sok mindennek, amit korábban csináltál, beleértve a Swans világát is. Miért nem azt folytattad, esetleg kicsit más irányban, miért a Swanst kellett inkább újraindítani?

- Pont azért, amit mondtál: mert az a zenekar a végén már inkább Swansnak hangzott, mint Angels Of Lightnak, és az utóbbit amúgy is már meguntam. Úgyhogy azt gondoltam: akkor már miért ne aktiválnám újra a Swanst? Több lehetőséget láttam ebben, mint az AOL folytatásában.

- Azt mondtad, hogy azután tanultál meg egy szál akusztikus gitárral dalokat írni, hogy feloszlott a Swans; azóta is így születnek a számok. Aztán hogyan alakulnak tovább?

- Igen, még mindig írok akusztikus gitáron dalokat, az új album nagyjából fele született így. Aztán a zenészek is hozzáteszik a magukét, hiszen emberekkel dolgozom, nem robotokkal. Viszont én vagyok a főbohóc, én döntök. Megszabom az irányokat, de közben visszajelzéseket is várok, adok-kapok módszerrel készülnek a számok.

swans-3.24.2014.jpg


- Nagyon szoros kapcsolatban állsz a rajongókkal, nemcsak hogy a koncertek után mindig kimész lemezeket aláírni, de a rajongókkal finanszíroztatod a lemezek elkészítését is. (Az e célból kiadott, limitált lemezekből készült egy válogatás is.) A Swans korai éveiből viszont keringenek legendák, hogy eléggé ellenséges is tudott lenni a viszony a zenekar és a rajongók között. Mikor változott ez meg szinte az ellenkezőjére?

- Fokozatosan, természetesen változott meg az évek alatt. Azokat, akik követik a zenekart, a barátaimnak érzem, szeretem őket, úgyhogy persze, hogy jó viszonyban vagyok velük. Bár szerintem én az elején sem voltam igazán ellenséges, inkább talán a zene jellege miatt hitték ezt sokan. 2000-ben pedig azért kezdtem az Angels Of Lighttal - ahogy ma nevezik: - "fundraising" lemezeket kiadni, hogy összegyűjtsünk annyi pénzt, amiből rendes körülmények fel tudjuk venni a következő albumunkat. Ugyanezt folytattuk a Swansszal is, és fogjuk is, amíg csak létezik a zenekar, mert máskülönben nem tudnánk megengedni magunknak azt, hogy rendes felvételeket készítsünk. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a rajongóknak köszönhetően megtehetjük ezt. Mint ismeretes, a lemezeladások nem állnak éppen jól.

- És ha ez nem lenne anyagilag szükséges? Mondjuk egy lemezcég rendesen megfinanszírozná a Swanst?

- Ó, hát akkor egy lakatlan szigeten élnék, ott élvezném az életet.

- A Young God Records korábban a te zenekaraid mellett másokat is kiadott; te fedezted fel például Devendra Banhartot, az Akron/Familyt. Ezt anyagi okokból nem csinálod már?

- Igen. Ha lenne lehetőségem, ma is kiadnék másoktól lemezeket.

- Mondanál valakit, akit kiadnál?

- Nem. (nevet)

140320-swans-to-be-kind.jpg


- Korábban a Swans-lemezeken voltak elektronikus, kísérleti elemek is, a
Soundtracks For The Blindon még egy kvázi-techno szám is szerepelt. Sok, a Swanshoz hasonló helyről indult előadó is megfordult elektronikus műfajokban (Kevin Martin - The Bug, Justin Broadrick stb.). Te nem akartál soha elektronikus zenét játszani?

- Nem, egyáltalán nem. Egy kicsit sem érdekel.

- Nem is hallgatod?

- Nem. Sőt, igazából mostanában egyáltalán nem hallgatok zenét. Szeretnék, de hát csinálom a zenét, és közben nincs rá időm; amikor pedig volna időm, akkor egyszerűen a füleim túl fáradtak.


interjú:
Rónai András


a szerdai To Be Kind lemezbemutató koncert Facebook-eseményoldala


a legutóbbi lemez teljes egészében: 

https://recorder.blog.hu/2014/10/13/_akkor_egy_lakatlan_szigeten_elnek_michael_gira_swans_-interju
"Akkor egy lakatlan szigeten élnék" - Michael Gira (Swans)-interjú
süti beállítások módosítása