Lemez gyorstár - 2014. 28. hét

Ívet húztunk, hallgasd végig így ezeket a nagylemezeket. Kezdjük a legjobbal, melankólázzunk, bólogassunk, menjen végig rajtunk Michael Gira, hogy a végén ellebegjünk a végtelen galaxisokba. Lemez gyorstár.

Tune-Yards: Nikki Nack

Kiadó: 4AD / Neon Music

Megjelenés: 2014. május 5.

Stílus: worldbeat, experipop

Kulcsdal: Real Thing

Merrill Garbus Tune-Yards (vagy akárhogy is betűzi éppen) projektje lényegében végképp duóvá alakult, hiszen Nate Brenner basszusgitáros-szintetizátoros a 2011-es w h o k i l l után ezúttal is végig társszerző, de a lényeg nem is ez, hanem az, hogy Garbus – St. Vincent mellett – továbbra is a legszebb fura dallamokat legszebben előadó énekes mostanában, a Nikki Nack pedig az előzményekhez képest némileg erősebben flörtöl a popos megoldásokkal, de ettől még a legkedvesebben elbaszott, szétszerelt popzene marad. Agybizsergető minden másodperce.

8.5/10

Dömötör Endre

Avey Tare’s Slasher Flicks: Enter The Slasher House

Kiadó: Domino / Neon Music

Megjelenés: 2014. április 7.

Stílus: pszichedelikus indie pop

Kulcsdal: A Sender

Avey Tare-nek (főállásban az Animal Collective tagja) nem ez az első spin-offja, korábban két albuma is megjelent, bár csak a második (Down There, 2010) mondható igazán szólóanyagnak. Ez a nagylemez sem egyedül készült el, viszont még mindig ez emlékeztet leginkább az AC összességében vett munkásságára, ha valaki amúgy ezt keresné ebben is. Olyan, mint belenézni egy kaleidoszkópba, amiben egyszer béna horrorfilmek, inkább nevetséges, mint félelmetes gumimaszkos alakjait (erre utal a cím is), másszor meg színes rajzfilmfigurákat lehetne látni még színesebb környezetben. Bolondos, érdekes, néhol kicsit fárasztó anyag, ami még így is olyan, mint egy jóleső tavaszi átmozgatás.

7/10

Sugó Lilla

Lykke Li: I Never Learn

Kiadó: LL Recordings/Atlantic

Megjelenés: 2014. május 2.

Stílus: nagyon szomorú pop

Kulcsdal: Never Gonna Love Again

Úgy tűnik, valóban a szomorúság lett Lykke Li pasija, egy olyan ragaszkodó, nyomulós fajta, aki a lemez első pillanatától az utolsóig rátelepszik a lányra. Az album konklúziója már a legelső dalban elhangzik, de ilyen részletesen kifejtve túl sok, és a Gunshotnál jutok el arra a pontra, hogy legszívesebben megrángatnám kicsit Lykke Lit, hogy „Gyerünk kislány, szedd már össze magad!” A dalok egyesével ettől függetlenül gyönyörűek, egyszerre tudnak grandiózusak és intimek lenni. A probléma inkább az, hogy Lykke Li már a Wounded Rhymesnál rátalált a hangjára, de harmadik albumán nem mutatkozik meg a játékos, excentrikus művésznő, a Get Some powergirlje. Pedig hiányzik.

7.5/10

Biczó Andrea

Ought: More Than Any Other Day

Kiadó: Constellation

Megjelenés: 2014. május 5.

Stílus: artpunk

Kulcsdal: Habit

Kanadából érkezik a legújabb szociálisan érzékeny, zeneileg a punkot a „művészibb” végénél (kábé a Mission Of Burmánál) megfogó négyes. A québeci diáklázadások során fogant csapat olyan is, mintha egy forradalmat akarna összetartani, főleg Tim Beeler frontember kántáló, spoken wordbe fordulóan nyers éneke (kábé: Talking Heads) hiteti el veled, hogy még a vadkapitalizmusban is TE döntöd el, milyen tejet veszel a boltban. Legtöbbször talán túl egyértelműek a hatások, és a dalok is elég könnyen felejtődnek el, de az egység és a remény az sugárzik belőle.

7.5/10

Mika László

Chromeo: White Woman

Kiadó: Last Gang

Megjelenés: 2014. május 12.

Stílus: N Y Á R

Kulcsdal: Come Alive

A Chromeo ott folytat mindent, ahol négy éve abbahagyta. Nagy mázli, hogy a srácok nem felejtették el, hogyan is kell igazi bulit csinálni electrofunkkal. A provokatív című White Woman megmutatja, hogy sokszor bizony a faszagyerekek sem értik a nőket, mindezt dögös grúvok és fülbemászó szintitémák kíséretében. Dave 1 és P-Thugg egy patinás VIP listás (Toro Y Moi, Solange, Ezra Koenig) és nagypályás csajokat felvonultató beachpartyra invitálja a hallgatókat, ahol nem kell a nagy megfejtéseket keresni, csak egyszerűen élvezni, ami van. Mert erről szól a nyár.

8/10

Biczó Andrea

Swans: To Be Kind

Kiadó: Young God / Mute

Megjelenés: 2014. május 12.

Stílus: experimentális rock

Kulcsdal: Kirsten Supine

Az is egyértelmű, hogy a Swans vastagon másodvirágzását éli. Nem csak egy-két klassz lemezzel jelezte, hogy még úr tud lenni a házban, hanem zsinórban a harmadik albumon emeli a tétet. Oké, a 2012-es The Seer durvább löket volt, de ez meg, címéhez némileg hűen, máshogyan, kedvesebben intenzív. Bár ha valakinek a két órás duplalemezén van egy 34 perces tétel, ott mindent más szemszögből kell figyelni. Gira kézben tartja az összes szálat és addig rángatja őket, hogy a végén mindenki elnyeri méltó jutalmát.

8.5/10

Dömötör Endre

Black Keys: Turn Blue

Kiadó: Nonesuch / Warner / Magneoton

Megjelenés: 2014. május 12.

Stílus: bluesos pop-rock

Kulcsdal: Turn Blue

Az előző két lemezével az Államokban a legsikeresebb alternatív rockzenekarok táborába került Black Keys új albumával már egyértelműen a mainstream siker kapuit döngeti. Az eddigi legdúsabb hangszerelésű anyag grúvos, popos dalainak pedig bizonyára sikerül is átlépni majd azon. Más kérdés, hogy a Turn Blue a három nyitódal után fokozatosan egy egységesen laza, kellemes, de nem túl izgalmas masszává áll össze. Ez persze még mindig az átlag fölé emeli a Black Keys-t, akikben simán ott van a lehetőség, hogy legközelebb egy hasonlóan színes, ám közben ennél jóval emlékezetesebb anyaggal jelentkezzenek.

7/10

Csada Gergely

Future: Honest

Kiadó: Freebandz / Epic / Sony

Megjelenés: 2014. április 22.

Stílus: hiphop

Kulcsdal: Look Ahead

Az atlantai rapper két éve jelentkezett be a mainstream rapperek felső ligájába, és ha nem is nyert egyből klubtagságit, de egész biztosan megfigyelik a srácot. Második lemezén módosult a zenei rész, mondhatni felfejlődött egyéni-fura autotune-os dumálási stílusához, hiszen a Honest úgy maradt mainstream, hogy félig trapes, félig lassú R&B-s, nagyobb léptékben. A dolog súlyát a vendégnevek húzzák alá: Kanye West, Pharrell, André 3000, Drake, Pusha T, Wiz Khalifa. A végeredmény ettől még persze messze nem szenzációs, de a legjobb pillanatok (My Momma, Shit és főleg Look Ahead) alapján egyszer eljuthat az említett tartomány közelébe.

7.5/10

Dömötör Endre

Duck Sauce: Quack

Kiadó: Fool’s Gold

Megjelenés: 2014. május 20.

Stílus: disco house

Kulcsdal: Radio Stereo

Kacsatánc! A-Trak és Armand Van Helden közös projektje a Boney M-et hangmintázóBarbra Streisanddal verte bele a Duck Sauce nevet a fejekbe (az a szám 2010-11-ben kikerülhetetlen volt), és annyira komolyan gondolták a viccet, hogy egy egész albumra való hasonló slágert ráztak ki kisujjból. AQuackon sorjáznak a French touch-ot – diszkó- és 80s soft rock számokat szemplingelő filter-house-t – némi EDM-esítéssel újratöltő, infantilis humorba csomagolt partibombák, amik azonnal fülbe másznak és folyamatos vigyorgásra késztetnek. A Duck Sauce nem több könnyed szórakoztatásnál, de azt nagyon is adja. A hápogók befoghatják.

7.5/10

Forrai Krisztián

Prins Thomas: Prins Thomas III

Kiadó: Full Pupp

Megjelenés: 2014. április 28.

Stílus: cosmic ambient

Kulcsdal: Luftspeiling

Eddig is Prins Thomas számított a norvég űrdiszkó zeneileg legelszálltabb képviselőjének, a menetrendszerűen – két év után – kiadott harmadik albumán viszont minden korábbinál messzebb került a táncos ritmusoktól. Ő maga írja a lemez kísérőszövegében, hogy ez nem space disco, és tényleg, itt ennek csak a nyomait találjuk (a cosmic discós nyitó és az italós, proto-electrós záró szám), a hipnotikus, dubosan, szinte a súlytalanság állapotában lebegő számok átsodródnak az ambient zenék – helyenként a korai Orbot idéző – végtelen galaxisába.

8/10

Forrai Krisztián