"Született énekes vagyok" - Angel Haze-interjú

Az idei Szigetnek két Recorder-címlapos külföldi fellépője is volt, az első albuma huszadik évfordulójának apropóján fesztiválhaknikra összeállt Outkast és az egyik legeredetibb, legerősebb hangú új femcee, a tavalyi bemutatkozó albumával ugyan az előzetes várakozásokhoz képest csalódást keltő, ám kétségtelenül ragyogóan tehetséges Angel Haze. Aki az ő koncertjén ott volt és figyelt, az elkaphatta azt a meglepő bejelentést, hogy ez az utolsó alkalom, amikor Angel Haze-ként láthatjuk a színpadon. Hogy ezen mit értett, az kiderül a fellépése előtt nekünk adott rövid interjúból, amelyben szó esik még zenei izoláltságról, alkotói szabadságról, a bemutatkozó albumának hibáiról és a következő lemezéről.

- Mikor tudatosult benned, hogy a zene lesz az életed?

- A zene iránti elköteleződésem nagyrészt abból ered, hogy gyerekkoromban el voltam zárva tőle (egy szektaszerű keresztény közösségben élt, ahol tiltott volt a világi zene - a szerk.). Amikor végre hozzáfértem, már majdnem nagykorú voltam és katartikus érzés volt, számomra ez egy teljesen új önkifejezési módot jelentett, amibe egyből beleszerettem. Született énekes vagyok, de akkoriban mániásan ki akartam beszélni magamból a gondolataimat és ehhez a rappelés volt a megfelelő mód - egyszerűen mert több szöveg fér bele egy számba. Ahogy elkezdtem rappelni, ez lett a kedvenc elfoglaltságom.

- Rappernek vagy énekesnek tartod magad?

- Énekesnek elsősorban, és csak azután rappernek. Ami azt illeti, már csak pár koncertet adok rapperként, aztán teljesen az éneklésre váltok.

- Képzed a hangod?

- Gyerekként a kórusban volt valamennyi énekoktatás, egyébként soha nem tanultam énekelni, de a lelkemet kiéneklem, ha kell.

- Az, hogy el voltál zárva a zenétől kihatott arra, hogy milyen előadó lettél?

- Azt hiszem, igen. Amikor rászabadultam a zenére, nekem nem mondott semmit egy csomó zenész, zenekar neve, akiket pedig mindenki ismer, vagy illik ismerni, egyszerűen nem volt semmi kapcsolódási pontom hozzájuk, hiányzott a tudásom. De szerintem ez az előnyömre vált, mert elkülönített másoktól, már rapperként is. Én még most is Notorious B.I.G. és 2Pac rabja vagyok.

- És ki az abszolút kedvenc, példakép előadód?

- Tracy Chapman, egyértelműen. A következő lemezemen szerintem ez át is fog jönni. A hangja, a dalszövegei, a kisugárzása – egyszerűen imádom! Emberileg nem tökéletes, de mint előadó bámulatos. Ugyanez a kategória Adele és Amy Winehouse is – ha ők énekelnek, az mindig jelent valamit.

- A Dirty Gold albumot ugyancsak jelentőségteljes előadásmód jellemzi, olyan elánnal és meggyőződéssel rappelsz és énekelsz, hogy az néha szinte már papolós.

- Pedig ez nincs szándékomban, ez csak a szenvedélyességem miatt van, én nem tartom vissza magam. Ahogy ez a lemez készült, az nagyon – mi is lenne a jó szó rá – militáns volt, állandóan jöttek mindenféle emberek, hogy ezt így meg úgy kéne, hogy erre meg arra ügyelj, úgy éreztem, mintha ketrecbe lennék zárva - a sok düh és indulat, ami a dalokból jön mind ebből az állapotból fakadt. Amúgy nem bírom a papolós embereket, annak idején a templomi prédikálás is kiakasztott.

- Ezek szerint elhatárolódsz a bemutatkozó lemezedtől?

- Azt azért nem, végülis én csináltam azt a lemezt, még ha nem is olyan lett, amilyet én szerettem volna.

- Miben szeretted volna, ha más lesz?

- Most írjak egy listát? Alapvetően minden az alkotói kontrolról szól, ami a Dirty Goldnál nem igazán volt adott. Most újra én egyedül csinálom a lemezt, és újra teljesen önmagam vagyok. Visszatértem a kiindulóponthoz, a Reservation-höz (a 2012-ben megjelent mixtape, amivel feltűnt - a szerk.), ami eddig a legtöbbet jelentette nekem; arra vagyok a legbüszkébb. Amikor csináltam, semmilyen zenei tapasztalatom nem volt, és fogalmam sem volt, ki a fene is vagyok és mit is akarok, egyszerűen jól szórakoztam, aztán mégis lemezszerződéshez juttatott, és két évig a legőrültebb dolgokat csinálhattam, miközben bejártam a világot. Nem hiszem, hogy ezt újra megtehetném.

- Milyen lesz a következő album?

- Azt hiszem, alternatívnak nevezném, de a ritmusközpontúság megmarad. Lesz rajta sok gitár, meg zongora és más hangszerek. Hiphopütemek nem lesznek, csak sok szubbasszus.

- Hogy érzed, megtaláltad magad mostanra?

- Igen, abszolút. Ez kb. a múlt hónapban történt. A háznak a liftjében, ahová beköltöztem, vagy ötször összefutottam egy fickóval, gondoltam, ez jelenthet valamit, így a következő alkalommal szóba elegyedtünk. Kiderült, hogy egy zenei producer, méghozzá néhány kedvenc albumomon ő dolgozott. Kitaláltuk, hogy csináljunk közösen valamit, átmentem hozzá és órákig énekeltem - na ott és akkor azt éreztem, hogy wow, mi a fene, hát ez az, ez vagyok én, megérkeztem, mindenki bekaphatja!

interjú: Forrai Krisztián

fotók: Lékó Tamás