„Amikor erre ott rádöbbentem, minden megváltozott” – Joss Stone-interjú

A csodagyerekként 2003-ban feltűnt Joss Stone-é a brit soul egyik legnagyobb hangja, tinisikerek, White Stripes-feldolgozás, világslágerek kövezik karrierjét, most meg reggae- és hiphop-hatású lemezen dolgozik, valamint a világ minden országát érintő turnéban van. Így jut el Budapestre is július 29-én, a Budapest Parkba. Kedvenc zenéiről kérdeztük, ő meg elénekelte nekünk válaszait.

- Első zenei emléked?

- Nagyon korai az első zenei emlékem. Apukámmal mentünk autóval anyukámért, aki karate-edzésen volt. Nagyon kemény nő. Mentünk felfelé a dombon, amikor apu lejátszotta az autóban Eric Claptontól a Tears In Heavent, öt-hat éves lehettem. És el is mesélte a dal sztoriját, hogy mi történt Eric fiával (halálos baleset érte négy évesen, kiesett egy ablakon – a szerk.), nagyon szomorú történet. Nagyon felzaklatott. Sokáig nagyon zaklatott lettem, ha meghallottam a dalt és eszembe jutott a története és az, ahogyan éreztem, amikor apu elmesélte. Persze, amikor azon az úton hazafelé anyu megtudta, hogy apu elmesélte az egészet, akkor rendkívül kiakadt rá, mert tudta, hogy milyen érzelmes vagyok. De apu persze vitatkozott vele: „nem, tudnia kell róla, tudnia kell, hogy miről szól a soul zene! A zene az érzelmekről szól!” Nagyon erős zenei emlékem ez.

- Első lemez, amit saját pénzből vettél?

- Nevetni fogsz! A nővéremmel közösen vettünk egy aktuális Now! That’s What I Called Music-válogatást és a Spice Girls első lemezét, még tíz éves sem voltam. Imádtam, sőt még ma is szeretem!

- Zene, ami éneklésre inspirált?

- Valószínűleg Aretha Franklin. A Greatest Hits című lemezét is ekkoriban vetettem meg és éjjel-nappal azt hallgattam. Aztán Enya is nagy hatással volt rám. Anyu sokat hallgatta Anita Bakert, úgyhogy ő is nagyban hatott arra, hogy énekelni kezdjek. Sőt, igazából ehhez képest Franklin sokkal később jött, 10-11 éves koromban, előtte már anyu kedvencei is az éneklés felé löktek. Bakeren kívül Whitney Houston, Melissa Etheridge, Vaya Con Dios, James Brown, Quincy Jones.

- Meghatározó koncertélményed?

- Nem koncert, egy tévéműsor volt igazából, a VH1 Divas című, amiben én is szerepeltem (egy 2004-es adásban – a szerk.). Gladys Knight volt rám nagyon nagy hatással. Fogalmam sem volt ekkoriban, hogy mit csinálok. Folyton nagyon ideges voltam, rengetegszer kiborultam, nem tudtam mit tenni ez ellen és ez hatással volt mindenre, amit csináltam, képtelen voltam változtatni ezen. És emlékszem, ahogyan ekkor néztem őt oldalról, az arcát, a ruháját, a fényeket és a végtelen nyugalmat amit árasztott magából, miközben énekelt. Nagyon inspirálónak találtam. Maga volt a nyugalom. Ahogy néztem őt, nagyon megnyugodtam, azt éreztem, hogy „hűha, nekem is ezt kell tennem”. Nyugalmat árasztani, legalábbis nyugodtnak látszani. Lehet, hogy belül nem vagyok az, de azt kell kifelé mutatnom és ettől mások is nyugodtak lesznek a környezetemben. Rájöttem ekkor, hogy erről szól az éneklés. Másokról, megnyugtatni másokat. Nem rólam szól. Amikor erre ott rádöbbentem, minden megváltozott, másnaptól új életem lett.

- Első albumod 2003-ban jelent meg és szinte csak csupa souldal-feldolgozása szerepelt rajta, mi a kedvenc soullemezed?

- Ann Sextontól a The Beginning (1977), amikor készült az első lemezem, állandóan ezt hallgattam.

- Kedvenc funklemez a hetvenes évekből?

- Sajnos borzasztó vagyok az évszámokkal, úgyhogy fogalmam sincs, mi mikor jelent meg. Most döbbentem meg, ahogy mondtad, hogy az első lemezem 2003-as, azt sem tudtam! (nevet) Inkább mondok énekeseket, akik nagyon szeretek. Ann Sexton, Gladys Knight. Az ő dalának, a Midnight Train To Georgia-nak köszönhetem a lemezszerződésemet. Aztán Aretha Franklin, az ő hangja hibátlan és lenyűgöző. A férfiak közül Otis Redding, ha csak az énekhangot nézzük, számomra ő a legnagyobb. James Brown, a legfankibb ember a földön. Donny Hathaway, aki elképesztően tudta kontrollálni a hangját. A Giving Up, vúúúh, na az mekkora! (dúdolni kezdi a dallamát)

- Az említett első lemezen White Stripest is dolgoztál fel, a te ötleted volt?

- Nem, a producer, Steve Greenberg ötlete volt, akkor ismertem meg a zenekart, de nagyon megtetszett a dal.

- Kedvenc rockzenéd?

- Nem igazán hallgatok rockzenét, Melissa Etheridge a legrockosabb énekes, akit hallgatni szoktam, és ő ugye a műfaj lágyabb oldalán áll. Természetesen, ha Janis Joplint rockénekesnek tartjuk, akkor őt is nagyon szeretem a műfajból.

- Olyan zene, ami nagyon elüt a stílusodtól, mégis nagyon szereted?

- Aretha Franklin gospellemezei. Nem mondanám magam kifejezetten vallásosnak, inkább spirituálisnak, aki hiszi és reméli, hogy van odafönt valaki, de ezek a gospelek nagyon jók. Ez templomi zene, úgyhogy valaki teljesen elutasítja, van, aki meg csak ilyet hallgat, de én valahol középen állok, nagyon szeretem, de inkább a zene miatt. Persze szuper a pozitív szövegeket énekelni, de Franklin gospeljei egyáltalán nem szigorúan egyháziak, elképesztő beatek vannak a zenében. Már majdnem hiphop.

- Bűnös zenei örömöd?

- (énekelni kezd) „If you wanna be my lover, you gotta get with my friends…” Imádom a Spice Girlst!

- Ha nem számítjuk a 2012-es második feldolgozáslemezed (The Soul Sessions Vol. 2), akkor 2011-ben jött ki az utolsó stúdióalbumod, mi a helyzet ezen a fronton? Hogy állsz az új nagylemezzel, miközben éppen egy világ összes országát érintő, The Total World Tour elnevezésű turnéban vagy?

- Igen, folyamatosan dolgozom az új albumon, de az igazi világ körüli turné miatt nem sok időm akad, illetve nagyon hektikus, hogy mikor tudok éppen dolgozni rajta. A hangmérnököm mondta is egyik nap, hogy nem vagyok normális, hiszen előbb turnézok a lemezzel, mint megjelenne. Na persze már elég régóta dolgozunk rajta, eléggé eltér majd a korábbi albumaimtól, mert sok rajta a reggae-hatás és erősebb a hiphop jelenléte is. De ezeken kívül is sok hatás épült már be a dalokban, itt egy kis brazil beat, ott egy kis ír dallam. A terv az, hogy jövő januárban jelenjen meg.

- Kedvenc reggae albumod?

- Linton Kwesi Johnsont kell mondanom. Azt a lemezt, amin a festett arca látható (Reggae Greats című 1984-es válogatáslemez – a szerk.). A Sonny’s Lettah a kedvenc dalom tőle, nagyon érzelmes. Ez a másik dal, amin sokat sírtam kislányként.

- Kedvenc hiphop albumod?

- A Rootstól a Phrenology! Mindent imádok rajta, a melódiákat, a beateket, a közreműködőket. Tökéletes. Rengeteg énekeltem a lemezzel (és bele is kezd a Break You Offba, aminek a refrénjét Musiq adja elő): „I’m coming to break you off, yeah, i’m coming to break you ooooff”. Imádtam! (nevet).  Aztán Lauryn Hill, természetesen. És az A Tribe Called Quest, őket is nagyon bírtam!

- Kedvenc fesztiválhimnuszod?

- Nem is tudom, de azt igen, hogy nagyon szeretem a kis fesztiválokat. A nagyokat, mint a Glastonbury nem, mert ijesztőek. Fellépni persze szeretek ezeken is, de nézőként inkább a kicsiket látogatom. A kedvencem a Beautiful Days Festival, részben, mert közel van ahhoz, ahol lakom, részben, mert nagyon jó a hangulata. Kicsi, szerethető.

- Kedvenc nyári dalod?

- (megint énekelve válaszol) „When I wake up in the morning, love, and the sunlight hurts my eyes.” (Bill Withers Lovely Day című dalának kezdősorai ezek – a szerk.) Ez megteszi! (nevet)

- Milyen koncertre számíthatunk tőled július végén Budapesten?

- Remélem nagyon jóra! Soha nem tudom előre, hogy pontosan milyen is lesz egy koncert, mert nagyban függ a közönségtől, nemcsak az én előadásomtól. A legtöbb dalt persze rengetegszer játszottuk már, de előfordult már olyan is, hogy a feldolgozások között a közönség bekiabál egy olyan dalt, amit még nem adtunk elő. Egyszer valaki bekiabálta, hogy „Let’s Get It On! Let’s Get It On!” (ez egy Marvin Gaye-klasszikus), én meg nem tudtam pontosan a szövegét, úgyhogy megkérdeztem a zenekart, hogy el tudjuk ezt mi játszani? Alison, a vokalistám meg egyből mondta, hogy „én ismerem, nyomjuk!” És hatalmas előadás lett a dalból! Szóval soha nem tudhatod, mit hoz egy koncert, én legalábbis így állok hozzá: várom a váratlant. Szóval biztosan lesznek a nagy slágereim, kipróbálunk pár új számot is, amit az említett új anyaghoz írtunk, hogy lássuk, működnek-e, érdemes-e lemezre tenni őket. 

lejegyezte: Dömötör Endre

Joss Stone július 29-i budapesti koncertjének Facebook-eseményoldala

Joss Stone és a White Stripes-átdolgozás, a Fell In Love With A Boy: 

legnagyobb slágere, a You Had Me: 

és a legutóbbi lemezről a Teardrops-feldolgozás: