Ma ismét lemezbörzét tartanak a Müsziben (további infók itt), ott a helye minden lemezgyűjtőnek. Hogy milyen az, amikor valaki komoly bizniszt, nemzetközi elismertséget és karriert köszönhet a lemezgyűjtő szenvedélyének, arra az egyik legékesebb példa az angol Andy Votel, aki tavaly decemberben dj-zett Budapesten. Akkor készült vele ez a nem éppen szokványos lemeztáska-interjú.
Hol kezdjük? Az Andrew Shallcross néven anyakönyvezett manus a kilencvenes évek második felében tűnt fel hiphop/downtempo producerként a Grand Central kiadóval fémjelzett manchesteri színtéren, a kétezres évek legelején Badly Drawn Boy-jal elindította a Twisted Nerve kiadót, majd pár évvel később a Finders Keepers Records-ot, amely a világ minden tájáról – köztük Magyarországról – való, obskúrus és/vagy egzotikus poplemezek újrakiadására, valamint ilyen zenék összeválogatására szakosodott, és mára a ritkazene-feltárás egyik fő intézményévé vált. Akárcsak maga Andy (mellesleg a hozzá hasonló zenebuzikat, mások mellett David Holmes-t és Bob Stanley-t tömörítő B-Music kollektíva alapítója), aki tavaly decemberben Budapesten dj-zett ámulatba ejtő gyűjteményéből szelektálva. A Lemeztáska-interjú nyilvánvaló volt, de - stílszerűen – egyáltalán nem a megszokottra sikerült, mivel Andy a rövid válaszok helyett szabadjára engedte a gondolatait. (És az alábbi interjú még a durván edited version.)
- Mi az első zenei emléked?
- Leginkább az, hogy nem szerettem a zenét. Sőt, ki nem állhattam. Emlékszem, amikor néhány éves voltam, és a Muppet Show ment a tévében, nagyon zavart, hogy olyan sok benne a zenés betét. Vicces, hogy ilyenkor általában az a válasz, hogy a "zene már gyerekkoromban meghatározta az életemet” – hát, az enyémet nagyon nem! A szüleimnek pocsék lemezei voltak, csupa kamu zene. Nagyon sok meselemezt hallgattam, de soha nem engedtek a lemezjátszó közelébe - mintha az lenne a világ legveszélyesebb dolga! (nevet) Ezt aztán jól megbosszultam, amikor bejött az életembe a hiphop, és én szanaszét szkreccseltem a lemezeket, rongáltam őket, ahogy tudtam! (nevet) Tíz-tizenegy évesen persze én is vettem szar zenéket, de aztán felfedeztem a hiphopot, és az tényleg megváltoztatott. A zene is akkor kezdett igazán érdekelni, bár inkább a hang izgatott, illetve a rögzített hang manipulálásának a lehetőségei, mintsem a dalok. Kazettás magnóval gyártottam loopokat, ezt apám mutatta meg, hogy kell. A hiphopban az volt az óriási, hogy nem kellett klasszikus képzettség ahhoz, hogy zenét csinálj, csak szenvedély és ügyesség. A hiphop volt számomra az alap, nagyon gyorsan kitanultam és ebből jött, hogy a hangminták eredetijei kezdtek el érdekelni. Fiatal srác voltam, 15-16 éves, és nem volt túl sok pénzem. Láttam, hogy a nagy dj-k úgy csinálják, hogy két példányt vesznek a lemezekből és úgy játszanak, de ezt én nem engedhettem meg magamnak. úgyhogy megvettem a hiphoplemezt és azt a lemezt, amiből szemplingeltek, és azokkal dj-ztem. Ezt senki nem más csinálta, így egy csomó fellépési lehetőséghez jutottam Manchesterben. (Andy a kilencvenes években a Violators Of The English Language hiphop trió tagja lett, ennek a kezdőbetűiből jött a művészneve is - a szerk.) A ritka, obskúrus lemezek iránti gyűjtőszenvedélyemet a hiphopnak köszönhetem.
- Mi volt az első lemez, amit saját pénzedből vettél?
- Hú, nem tudom, erre legalább tíz válaszom van… Az első lemez, ami az enyém volt az viszont a Space Oddity feldolgozása, amit egy kitalált macska énekelt, Major Tom. A lemezhez járt kifestőkönyv is. És tessék, azóta is rengeteg ilyen lemezt veszek: szuper dalok őrült feldolgozásait, legyen az klasszikus diszkószám katalánul, vagy brit popsláger lengyelül. Lehet, hogy ez a macskás Bowie-lemez tudat alatt meghatározta ezt a későbbi kattanásomat? (nevet)
- Melyik a kedvenc lemezed manchesteri előadótól?
- Nincs ilyen. Na jó, a Fall az egyik legnagyobb kedvenc zenekarom. Ha meg kellene nevezni a legjobb öt manchesteri zenekart, akkor a Fall lenne az első, a Fall lenne a második, a Fall lenne a harmadik, aztán jönne Graham Massey (a manchesteri elektronikus zenei színtér egyik legmeghatározóbb alakja, az 808 State alapítója – a szerk.), aztán meg nem is tudom. Igaz, hogy benne voltam a manchesteri zenei életben, de maga a város soha, semmilyen módon nem volt rám hatással.
- Melyik a kedvenc magyar lemezed?
- Azt hiszem, hogy a.... nem tudom kimondani a nevüket, A.E. bi-szot-szág? Az ő első lemezük. Ahogy én látom, a szocialista Magyarországon a zenészek túl képzettek voltak a punkhoz, és akkor jöttek a művészek, mint Wahorn és a többiek, akik egy teljesen egyedi nyelvet alakítottak ki maguknak a punkban, illetve az új hullámban. A Bizottságot nem tudod bekategorizálni, egy külföldinek akár valami fura meditációs zene is lehetne - elképesztően kreatív zenekar volt, amelyik a változást, váltást képviselte. Nekem ez a legfontosabb magyar lemez. De szeretem a Piramist is, bár kétségtelenül nem a legmenőbb zenekar, és a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról albumot, az egy szuper lemez. Ez az időszak, a hetvenes évek eleje dögunalom volt az angol-amerikai popzenében, nekik nem volt képzelőerejük, míg Magyarországon, Lengyelországban vagy Csehszlovákiában a fantázia volt a legfőbb fegyver, ezért születtek itt olyan eredeti dolgok. A nyugati popzene önmagát másolja, de abban az időben a kelet-európaiak nem tudták, mit kellene másolniuk, így megteremtették a maguk zenéjét, mindenféle szabályoktól mentesen – ahogyan eleve működnie kéne a popzenének.
- Melyik minden idők legjobb lemeze?
- Jean-Claude Vannier-től a L’enfant assassin des mouches (magyarul: A légyölő gyermek). Ő az egyik legfontosabb zeneszerző-hangszerelő a világon, ez az első önálló lemeze (egy 1972-es instrumentális konceptalbum – a szerk.), és egyben a Finders Keepers első kiadványa. Ezzel a re-issue-val tulajdonképpen egyből értelmetlenné is vált a kiadó, hiszen minden idők legjobb lemezét jelentettem meg újra, kész! (nevet)
- Kedvenc Badly Drawn Boy lemezed? (Andy a béna sapkás dalszerző-énekessel együtt alapította a Twisted Nerve kiadót – a szerk.)
- Talán a Sugarstealer a legelső EP-jéről, vagy a The Blossoms a One Plus One Is One albumról, amit egy pubról nevezett, ami ott van, ahol lakom. A korai dolgait szeretem inkább.
- Zene utazáshoz?
- Van egy projektem a Demdike Stare-es Seannal (Sean Canty, az expreimentális elektronika duó egyik fele – a szerk.), a Cock Diesel, hatvanas-hetvenes évekbeli motoros filmek zenéit játsszuk, ez a legjobb kiruccanás, amire én meginvitálhatlak. (nevet)
