„Ne várj semmire és ne bízd magad senkire” – Cold Cave-interjú

A fél karral született Wesley Eisold tinédzserként kezdett verseket írni, majd hardcore és underground zenekarok (American Nightmare, Give Up The Ghost, Some Girls) énekeseként lett ismert - Amerika szerte. Aztán 2007 környékén gondolt egyet és elkezdett sötét darkwave/szintipop zenét készíteni Cold Cave név alatt és ezzel már világszerte ismert lett. Zenekarával eddig két albumot jelentetett meg, 2013-ban pedig egy ötrészes kislemezsorozatot adott ki, és miközben vezeti Heartworm Press nevű könyv- és lemezkiadóját és dolgozik a harmadik Cold Cave-lemezen, idén kétszer is fellép Magyarországon (először igazi terepén egy klubban – január 29-én, jövő szerdán a GMK-ban, aztán majd a nyáron is a Nine Inch Nails előtt). Emailben készítettünk vele interjút.

- Mi az első zenei emléked?

- Úton vagyunk, autóban. Valószínűleg ez, hogy a szüleimmel zenét hallgatunk az autóban.

- Melyik volt az a dal vagy lemez, ami rádöbbentett, hogy te is a zenével szeretnél foglalkozni?

- Amikor először láttam a Cure-tól a Just Like Heaven klipjét, ami egyben klippremier is volt a tévében. Eddigre már bőven benne voltam a zenékben, amennyire egy fiatal benne lehet, de amikor megláttam ezt a klipet, rögtön tudtam, hogy mi az, ami igazán érdekel.

- Mit írtál előbb, verseket vagy dalszövegeket?

- Verseket, verseket, verseket. És még ma is előbb írok verset, mint dalszöveget. 

- Mi a legértékesebb dolog, amit a zenéről tanultál hardcore-zenekarok énekeseként?

- Hardcore és underground-zenekarok tagjaként azt tanultam meg leginkább, hogy ha azt szeretnéd, hogy valami kész legyen, akkor csináld meg magad. Ne várj semmire és ne bízd magad senkire. Ja, és az se olyan rossz, ha fejbe rúgnak.  

- Mik voltak az első inspirációk, amikor elkezdted a Cold Cave-et?

- Konkrétan az, hogy életemben először egyedül készíthetek zenét, más külső segítsége nélkül. Azt akartam, hogy egyszerű legyen, és ezzel azt is, hogy egyetlen személytől jöjjön minden.

- Amikor elkezdesz írni valamit, akkor arról rögtön tudod, hogy vers lesz belőle vagy dalszöveg? Vagy az egyik akár át is folyhat a másikba?

- Átfolyhatnak egymásba, de az azért nagyban különbözik, ahogy a vers és a dalszöveg megszületik. Dalszövegeket többnyire úgy írok, hogy hallgatom a demóimat. Máskülönben csak az írás kedvéért írok.

- A Fall Out Boy felhasználta néhány dalszövegedet, mi volt az első gondolatod, amikor rájöttél erre?

- Erre a kérdésre jogi okok miatt nem adhatok választ.

- Az első Cold Cave-kislemezek, a 2009-es Cremations válogatás és a 2009-es Love Comes Close című debütalbum nagyon rövid időn belül készült dalokat tartalmaznak. Nyilván inspirált az, hogy a hardcore-évek után megtanultál új módon zenét készíteni. Milyen dalírási metódusaid voltak ekkoriban?

- Pontosan így volt, inspirált az újdonság ereje, egyszerűen nem volt hibás darab. Minden kísérletezés volt és minden újdonság volt. Ültem az ágyamon, vagy az asztalomnál egy olcsó eszközzel, játszottam vele 20 percig, majd rámotyogtam valamit és azt mondtam, hogy kész egy újabb dal.

- Miután megszületett a zene, elkezdted élőben is előadni a dalaidat, kísérőzenészekkel. Mi volt a fő különbség a korábbi élő tapasztalataiddal szemben, amikor még csak énekes voltál egy-egy hardcore zenekarban?

- Az, hogy ezúttal minden részletért én egyedül feleltem. A korábbi zenekaraimban tiszták voltak a szerepek, együtt hoztuk létre a végeredményt.

- A 2011-es második Cold Cave-lemez, a Cherish The Light Years készítése idején - ahogy a korabeli interjúidból ez kiderül - a korábbinál sokkal aktívabb szociális életet éltél, jobban élvezted az életet. Hatott ez a zenédre is?

- Őszintén szólva, nem vagyok benne biztos. Nem szívesen tekintek vissza azokra az időkre. Elég nyomorult voltam, talán csak tettettem, hogy boldog vagyok.

- Erről azt nyilatkoztad, hogy azt a Cold Cave-lemez nem szívesen hallgatod. Mi ennek az oka?

- Nos, leginkább az, hogy egy kissé eltér attól, amit szeretnék létrehozni a zenekarral. Egy nagylemez, az egy komplett ötlet, amit jó átlátni. Én viszont gyenge voltam akkoriban és nem vettem észre a körülöttem ólálkodó helyzetkihasználókat. Nem tudom, hogy pontosan mit is gondoltam akkoriban. Azt hiszem egy rövid időre megőrültem.

- 2013-ban egy kislemez-sorozatot futtattál, kiadtál öt kislemezt, tíz dallal, ami könnyedén kiadhatott volna egy nagylemezt. Ezek a dalok nem rendeződtök össze egy albummá a fejedben?

- Tetszett a kislemez-sorozat ötlete. Nem akartam, hogy a meglévő dalaimból legyen az új album. Egyszerűen, ahogyan megírtam és rögzítettem őket, rögtön ki is adtam mindet – úgy, abban az állapotban, ahogy megérkeztek hozzám. Rengeteg konvenció van a zenei életben, és ez esetben nem akartam megfelelni azoknak.

- Sunflower címmel tervezed megjelentetni 2014-ben a harmadik nagylemezed, hogy áll most, dolgozol még rajta?

- Még mindig dolgozok rajta és nem is sietek vele. A sok kislemez után rengeteg anyagom van, amit játszhatok élőben és még elég sok régi számot is szívesen játszok. Többé nincsenek szabályok.

interjú: Dömötör Endre

a Cold Cave január 29-én, jövő szerdán játszik a GMK-ban a New Beat szervezésében, Facebook-eseményoldal itt

a Cold Cave egyik legnagyobb slágere, a Love Comes Close:

még szintén az első lemezről a Life Magazine:

a 2011-es második lemezről a Villains Of The Moon:

az Oceans With No End című tavalyi kislemez, élőben: