Húsz éve a popzene - 1993 3. rész: hiphop és elektronika

„A popzene örök körfogás” – mondta Empedoklész görög zenetörténész, de azt már csak a 1970-es években figyelték meg későbbi tudóstársai, hogy a jelenben mindig a két évtizeddel korábbi zenei stílusok köszönnek vissza. Ahogy két éve 1991-be, tavaly pedig 1992-be utaztunk vissza és tekintettünk át az adott évek popzenei történéseit, legjobb albumait, úgy most is húsz évet ugrunk az időben: ilyen volt 1993! A Recorder magazin tizenhatodik számának fókusztémáját több cikken át tárgyaljuk, árnyaljuk.1993 nem volt a popzene legkiemelkedőbb éve, de így is van mire emlékezni; a legkiemelkedőbb történések kronologikus idővonala után összefoglaltuk, mik történtek húsz éve a pop- és a rockzenében, most pedig a hiphop és az elektronika áttekintése következik.

Hiphop

1993 a hiphopban nem eredményezett radikálisan új fordulatot, inkább az előző pár év fő irányvonalai erősödtek. A nyolcvanas évek végétől datálható invenciózus, kreatív robbanást hozó golden age időszak nagyjából véget ért, a hiphop végérvényesen kiteljesedett, beérett és besorolt a széles körben népszerű, platinalemezeket kitermelő műfajok közé. (Ha már golden age, e vonulat két meghatározó együttese, a De La Soul és az A Tribe Called Quest egyaránt remek albumokkal jelentkezett 93-ban, akárcsak a Leaders Of The New School, amely ezután feloszlott, elindítva Busta Rhymes szólókarrierjét.) Az év nem volt híján mainstream slágereknek (Boom! Shake the Room DJ Jazzy Jeff & The Fresh Prince utolsó albumáról, vagy a Hip Hop Hooray a Naughty by Nature második lemezéről), crossover hiteknek (Insane In The Brain a Cypress Hill (lásd balra) sötét, sűrű ganja füstbe burkolt Black Sunday-áról, a Slam az Onyx Bacdafucup című odabaszós bemutatkozó albumáról) és vup, vup, 93-as a Sound Of Da Police is KRS-One-tól.

Él és virul a gangsta rap (a Body Count elindítása után Ice-T is visszatért a ringbe a Home Invasionnel), az ellentétes póluson pedig dívik a lájtos jazzy hiphop (debütál a Digable Planets, Guru kiadja az első Jazzmatazz-lemezt). New Yorkot a hardcore rap uralja: az akkor még fiatalkorú Mobb Deep és Fat Joe is erős bemutatkozó albumot tesz le, de senki a nyomába sem érhetett a Wu-Tang Clan színre lépésének, ami az év egyik meghatározó hiphop-történése.

A másik a másik parton, a G-funk hazájának számító nyugatin a Dr. Dre által kinevelt Snoop Doggy Dogg első vakkantása a Doggystyle albummal. (Érdekes momentum, hogy Ice Cube Bop Gun című számában a G-funk fő zenei forrásául szolgáló P-funk atyja, George Clinton vendégszerepel.) Ugyan a G-funk dominálta, történt azért más is a nyugati parton; például a Souls Of Mischief az agyas hiphop frontján dobott nagyot első albumával, 2Pac-nek pedig második nagylemeze, a Strictly 4 My N.I.G.G.A.Z. meghozta a kereskedelmi áttörést. Ezt az évet a West coast nyerte, hogy azután 1994-ben az East coast visszavágjon és kezdetét vegye a két part legendás viszálykodása.


Elektronikus zene / Dance

Nem volt ez rossz év, de szignifikáns sem az underground elektronikus (tánc)zenében. Angliában még pörgött a rave, de a hisztéria már alábbhagyott (a Prodigy is 93-ban adta ki az utolsó rave-es kislemezét), a jellegzetes breakbeat hardcore vagy breakbeat techno hangzásból pedig elkezdett kifejlődni a jungle/drum’n’bass, ami majd egy évvel később robban ki a föld alól. (Néhány példa erre a zenei átmenetre: Q Project – Champion Sound, DJ Crystl ‎– Crystlize, Origin Unknown – Valley Of The Shadows, Omni Trio ‎– Renegade Snares Vol. 3) A Warp 1992-es Artificial Intelligence válogatása nyomán született IDM megjelöléssel egy sor nagyszerű brit albumot (Autechre - a képen jobbra, B12, Reload, Seefeel, Spooky, The Black Dog, µ-Ziq), lehetett felcímkézni, miközben sorjáztak az egyedi megszólalású lemezek is (az Amorphous Androgynous öko-technója, a Sabres Of Paradise experi-dub-technója, a Bandulu space dub technója, a Drum Club neo-hippi törzsi technója, az Ultramarine folk-technója). A koncertképes, fesztiválkedvenc formációk közé a Prodigy és az Orb mellé (utóbbi fellépéseiket dokumentálja a Live Orb 93 album) – egyúttal az év legjobb tánczenei albumainak listájára is – besorolt az Orbital és az Underworld, az év legmeglepőbb száma Leftfield és John Lydon közösködése volt (Open Up), de Aphex Twin is előállt egy tőle szokatlanul popos és fülbemászó számmal (On), melynek Jarvis Cocker rendezte klipjét rengeteget játszotta az MTV.

Mindeközben Európában a Detroit-Chicago tengelyről elrugaszkodva dübörgött az acid-techno (lásd a belga CJ Bollandtól a Camargue, a francia Laurent Garnier EP-i, a német Hardfloor első albuma, rajta az Acperience 1 című örökbecsű trekkel), Németországban pedig szárnyalt a trance (Cosmic Baby, Dance 2 Trance, Jam & Spoon). Ez volt az az év, amikor a minimal techno egyik kulcsfigurája, Richie Hawtin két albumot is megjelentetett (egyet F.U.S.E., egyet Plastikman néven) és egyik kulcskiadója, a kölni Kompakt bölcsőjének számító lemezbolt megnyílt.

Techno! Techno! Techno! – de ez a félrevezető felkiáltás már a 2Unlimited 93-as megaslágerében, a No Limitben hangzik el, és átvezet bennünket a eurodance bűnös örömökkel teli világába. What Is Love (Haddaway), Mr.Vain (Culture Beat), Sing Hallelujah (Dr. Alban), U Got 2 Let The Music (Capella) és a többi – az európai dancefloor zenének 1993 volt az első igazán erős éve, és ezek a dalok még egészen vállalhatók azokhoz képest, amik ezután elárasztották a rádiókat és a diszkókat.


Forrai Krisztián