„A popzene örök körfogás” – mondta Empedoklész görög zenetörténész, de azt már csak a 1970-es években figyelték meg későbbi tudóstársai, hogy a jelenben mindig a két évtizeddel korábbi zenei stílusok köszönnek vissza. Ahogy két éve 1991-be, tavaly pedig 1992-be utaztunk vissza és tekintettünk át az adott évek popzenei történéseit, legjobb albumait, úgy most is húsz évet ugrunk az időben: ilyen volt 1993! A Recorder magazin tizenhatodik számának fókusztémáját több cikken át tárgyaljuk, árnyaljuk. Nagy évösszefoglalónk kronologikus idővonalán túl lesz majd még e mostanin kívül egy másik cikk az év popzenei trendjeiről, az 1993-as hazai történéseiről, listázzuk az év legjobb albumait, ciki és menő slágereit és megvizsgáljuk, hogy a korszak jellemző depressziós rockzenekarai hova jutottak mára. 1993 nem volt a popzene legkiemelkedőbb éve, de így is van mire emlékezni, íme.
Mainstream pop és rock
A kilencvenes évek elején az emberiség már pontosan tudta mit vár a zenétől, az pedig ennek megfelelően készült. A popzenei szakemberek a finoman irányított fejlesztések alá hajtották a stabil ipari lábakra már a hetvenes évek végén áthelyezett kultúrát. 1992-ben már sehol nem voltak a vinyl-lemezek, a cd-k először fogytak nagyobb példányszámban a kazettáknál és mindez 1993-ban még szignifikánsabban látszódott. 1993-ban a vinyleladások minden idők legalacsonyabb értékeit mutatták (1994-től lassú emelkedés indult be a tánczenének és dj-kultúrának köszönhetően), a kazetták végérvényesen megindultak a lejtőn (azért még így is többszázmillió került a családi kismagnókba), a cd-k pedig nem csak minden más hanghordozónál fogytak jobban, de az egy évvel korábbi adatokhoz viszonyítva is meredeken emelkedtek. Az eredmény? Hosszabb és rosszabb albumok. A 74 perces játékidőre képes hanghordozót igyekeztek a lemezkiadók megtölteni, és mivel a praktikus formátum az évtized közepére-végére minden korábbi rekordnál nagyobb fizikai összeladást eredményezett, stúdióidőre is jutott pénz. A feleslegesen hosszú lemezek időszakában a slágerek műfajai is kiszélesedtek.
1993 LEGNAGYOBB DANCE SLÁGEREIRŐL HETI TOP 10-ÜNK EGYIK RÉSZE SZÓLT.
A Nirvana-indította grunge-robbanás 1993-ban is bőven tartotta magát (új albumokat adott ki a Nirvana, a Pearl Jam, a Smashing Pumpkins, az Afghan Whigs – róluk egy későbbi cikkben bővebben is lesz szó), innen is kerültek ki sikerdalok, de a gépezet kitermelt egy rádióbarátabb megszólalást is: 1993-ban beindult az uniformizált, klasszikus college-rock lágy változata (Spin Doctors, Counting Crows, Crash Test Dummies, Dave Matthews Band, 4 Non Blondes, Blind Melon). Stadionokban a megszokott, mellesleg új lemezekkel jelentkező megbízható nevek forogtak (U2, Depeche Mode) és a Pet Shop Boys is ebben az évben koronázta magát popkirállyá. Az 1989 óta először növekedést mutató kislemezeladásban már benne volt a hiphop főcsapásba sorolása, de igazából nagy volt a katyvasz: a New Jack Swing utáni nyálas R&B, a fiúzenekarok újabb emelkedése (Take That, East 17), egy-két visszaszédelgő nagy öreg (Meat Loaf), ragga/soft reggae (Shaggy, Chaka Demus, Inner Circle, UB40), folkos-rock (Sheryl Crow), napfényes acid jazz/soul (Incognito, Jamiroqaui) és az eurodance (2 Unlimited, Ace Of Base, Culture Beat, Haddaway) hódított - na meg persze Whitney Houston és Bodygourd filmzenelemez. Az pedig elég beszédes, hogy az év tíz legtöbb példányban eladott albuma Amerikában egyetlen 1993-as lemezt (janet.) tartalmazott, a többi 1991-es és 1992-es volt (lásd listánkat alul).
Britpop, noise rock, americana
A multik eddigre nagyjából felvásároltak minden kis szaros underground gitárbandát (de még olyan zajrock monolitokat, is mint a Helmet) és „bedobálták mind az MTV-be, ahol hagyták, hogy Beavis & Butthead válogassa ki a javát” (Nitsuh Abebe, kritikus). (Zárójeles, de mindez Magyarországon még alig számított, hiszen cd-ket is nagyon korlátozottan lehetett vásárolni, pénzünk sem igen volt rá, úgyhogy maradt a kazetta és leginkább a kazettamásolás – vagy az MTV műsorai: Alternative Nation, Most Wanted, Yo! MTV Raps, Party Zone.) 1993-ban a kisebb színterek közül Amerikában a zaj-rock, henye lo-fi indie-rock virágzott (Sebadoh, Yo La Tengo, Unwound, Mercury Rev, The Flaming Lips, Fugazi, Gallon Drunk, Girls Against Boys), bimbódzott az alt-country virága (Grant Lee Buffalo, Uncle Tupelo, The Palace Brothers – itt a Walkabouts a nehezen beilleszthető, de kiemelendő zenekar) és továbbra is ellenállhatatlan volt a Lemonheads.
Angliában viszont az 1992-es kislemezek után már jó és jelentős albumokkal is jelentkeztek a következő év zenei meghatározói. A Suede, a Blur, az Auteurs (de Intro című kislemezgyűjteményével már a Pulp is) a britpopként gyűjtőfogalmazott zenei olvasztótégely hangzását mutatták be és a hagyományok ápolásán túl mind erős dalszerzői vénával tűntek ki (Paul Weller pedig keresztapaként tért vissza). Nyugodtan ide sorolhatjuk a shoegaze-ből kitámolygó Boo Radleys-t is, a fineszes pop egyik következő évekbeli meghatározóját, Divine Comedyt, a fantasztikusan debütáló kamarapopos Tindersticks-et, de ekkor még a Trash Can Sinatras is velük egy lapon említhető. A James Brian Enóval lényegben megcsinálta a jó Coldplayt, a csajok vezette zajos gitárpop-zenekarok is letették névjegyüket (Elastica, Belly, Echobelly, Salad) és a sokszínűséget jelezte, hogy volt már krautrockból előremutató Stereolab, továbbra is bájos St. Etienne, zajosodó Manic Street Preachers, kedvesen twee-s Tiger Trap, besorolhatatlan Verve, debütáló Radiohead és csendes Red House Painters. És az év gitárlemeze? Szerkesztőségünk két tagja szerint is a kategóriák felett álló The The Duskja (de az év lemezeiről majd külön cikkben szólunk).
Dömötör Endre
1993 legkelendőbb nagylemezeinek top 10-e (érdekesség, hogy egyetlen lemez sem volt a két popzenei nagyhatalom ország első tíz helyezettje között, amely egyezett volna a két listán):
Top 10, USA
1. The Bodyguard – soundtrack (1992-es)
2. Kenny G: Breathless (1992-es)
3. Eric Clapton: Unplugged (1992-es)
4. Janet Jackson: janet. (1993-as)
5. Billy Ray Cyrcus: Some Gave All (1992-es)
6. Dr. Dre: The Chronic (1992-es)
7. Spin Doctors: Pocket Full Of Kryptonite (1991-es)
8. Pearl Jam: Ten (1991-es)
9. Garth Brooks: The Chase (1992-es)
10. Stone Temple Pilots: Core (1992-es)
Top 10, UK
1. Meat Loaf: Bat Out Of Hell II
2. R.E.M.: Automatic For The People (1992-es)
3. Take That: Everything Changes
4. Dina Carroll: So Close
5. Bryan Adams: So Far So Good
6. Diana Ross: One Woman: The Ultimate Collection
7. UB40: Promises And Lies
8. Phil Collins: Both Sides
9. U2: Zooropa
10. Mariah Carey: Music Box
